war of the worlds - hero

.... alias Tom Cruise. Nyakában a gyémántokkal díszített Freedom Medal of Valor, miközben a nagyvezér David Miscavige jobbjába kapaszkodik. Aztán meglátogatja az akkor belügyminiszter Sarkozy-t és elbeszélget vele családról, scientológiáról, miegymásról, aztán megmenti a családját a legújabb filmjében, aztán nekimegy Brooke Shields-nek, amiért az Paxilt szed postpartum depressziója kezelésre, aztán elugrik Marseillebe, ahol Gaudin gyorsan díszpolgárrá avatja, aztán elporzik további lelkeket menteni. (Arról, hogy a scientológia betiltott móka errefelé, hogy Sarko könyvének utolsó fejezete fura módon az új spiritualitás nagyobb tiszteletének szükségességét ragozza, s hogy Marseille-ben pár éve elég botrányos korülmények között tűntek el dossziék a helyi főguru elleni perben, békés vasárnap délután nem illik blogozni.)
Haj de nehéz is egy ekkora küldetés egy ekkora színésznek...

Na, hogy felébredjünk végre: még több Drum-ot!! és anyway, free katie!!!!

ja, és tessék már békén hagyni a postaládámat, funkcionális depresszió ide-oda, jól megvagyok esti mese à la Xenu nélkül.

dilemma?

Jó ideje valami hivatalossá tételen törjük a fejünket, mindenféle praktikus és érzelmi okokból. Aztán mindig valami közösen kiokoskodott határidő leteltéhez kötöttük az egészet, nehogy a másik véletlenül csapdahelyzetben érezze magát, etc. Végül megunva közös töketlenkedésünket, szervezésbe kezdtünk: ide nekünk a pacs-ot, (pacte civil de solidarité, továbbiakban pax), jól hangzik, mondtam is S-nek, na most jól lepaktálok az ördöggel...
Kötelező körök: papírok. Hivatalos fordítások. Igazolások. 'Maga az aláírás öt perc lesz, de el kell ám addig jutni', biztatnak bennünket mindezen pár éve átesett barátaink. Felhívom a konzuli hivatalt, bevallják, pax ügyben nem igazán járatosak, naná, gondolom, hetero körökben a házasság a reflexből adott válasz, érthető. Az ügyintéző bájosan csicsereg, elmondja kétszer, miféle papírokat kell majd beszereznem ahhoz, hogy megkapjam azt a papírt (7 euróért), amit majd betehetek abba a dossziéba, amivel kérhetem a paxot. 'Kell majd a vőlegény személyiének másolata is, ugye nem okoz gondot?' 'Öööö' válaszolom bizonytalanul, de ő már az állandó lakcím szerinti polgármesteri hivatalból beszerzendő másolatoknál tart. Feladom, firkálom szorgalmasan az űrlapok nevét.
Reggeli posta: levél a konzulátusról, két nap alatt ideért a csatolandó két nyomtatvány, majd meghatódom, nahát, milyen gyorsan elküldték. Aztán halvány pánik kezd kacsingatni rám, mert hát persze és megint, x évvel 1999. november 15., a pax parlamenti elfogadása után, még mindig, változatlanul, a házassághoz használt formanyomtatványt kérik (hivatkozva a N°23/1952 és aN°VI/1957-os törvények mindenféle cikkelyeire, ahol csak és kizárólag a házasságról esik szó), a menyasszony és a vőlegény adataival, a végén a bájos formulával:
'Kijelentjük, hogy egymással házasságot kívánunk kötni.' Aláírás: menyasszony, vőlegény.

Hát így. Úgy tűnik, mi lennénk az első paxolók. Több kérdés is előkerült: mi jár az elsőknek? Hogy lehet ebből az egészből pax konform kérelmet összehozni, enélkül, hogy a konzuli ügyosztály röhögőgörcsben halálozzon el? Na és a leghúzósabb: ki legyen a vőlegény???

csúszdaművek (toptenvariáció)

Hát íme a nagy Ő. :o))

Az úgy volt, hogy alapvetően nem is a miénk, hanem C egyik barátjáé, aki évekkel ezelőtt kölcsönkérte C egyik akármilyét, és azóta nem adja vissza, ezért C megtartotta a haver badibórdját, amit a szülők pincéjében helyezett biztonságba, majd úgy ahogy volt el is felejtette, mi meg megtaláltuk, és kölcsönvettük. Aztán C azt is elfelejtette, hogy mi kölcsönvettük, és miután egyrészt C-nél úgyis a kutya szájában vagy a gyerek udvaron felejtett holmijai között rohadna el, másrészt (jajjdegonosz) C mindig mindent elfelejt, lásd károskúúl szenvedélyek, nos, úgy döntöttünk, hogy befogadjuk, teremtettünk neki helyet a szekrényben, sűrűn megsétáltatjuk, csúszunk is vele, szal él mint hal a vízben, és jaj, nagyon megkedveltük. Egymást.

prüdőőőr

Egy könyvet keresek, elég esélytelenül, mert nem tudom, melyik polcon lehet, és a Virgin Mega-t nem kifejezetten erre találták fel. Toscani könyve ott üldögél a Gay/Lesbien polcon, ölég szégyenlős kivitelben, hihi, fél centire a softpornó kiadványoktól, ez már csak így van, rossz szomszédság, török átok. (A Tom Of Finland bezzeg a reneszánsz művészetek kincsestára mellett bicepszezik, jópár méterre mindettől. Micsoda logika.)
Aztán átkocogok a fnac-ba, ugyanazért, ugyanannyi eséllyel, ott viszont a művészeti albumok közül figyel rám toscani. Átlósan érzékeny pontot fedő bazinagy matrica nélkül. no.
Hazaérve felmegyek a párizsi melegkönyvesbolt oldalára, szinte mérget vennék rá, naná. Matricával.

mellesleg

csípde

Na. Mondtam én S-nek már indulóban, ma este valahogy nem vagyok olyan hangulatban, meg különben is, pár napja medúzákat (kettőt is, azannya) láttunk L-el kisejleni a homályos kékből, a Sascsőr szikla hirtelen mély semmibe vesző lábánál, meg kicsi is vagyok és a migrén is mintha mocorogna, jobb nem provokálni, de S csak vigyorgott, ugyanmár, lusta bajnok. Aztán a parton is mondtam, nem jó a víz, néééézd, nincs senki benn, és valahogy olyan khmmm az egész, nemistudom. Ah, mondta S szemöldökráncolva, persze hogy nincs senki, este hétkor mindenki békésen otthon ül, most vagy soha, végre lehet rendesen úszni, nem kell a vörösre sült turistákat kerülgetni. Megaztán, mutatott fölényesen a kontaktlencsék nélkül elmosódott foltot formáló távoli strandra, ott vannak ám a vízben, legalább egy féltucatnyian. Nyafibolt bezár.

Az első háromszáz méter a hullámok ellenére jól sikerült, kellemes tempóba belenyújtózó vállak, mikor.... Hát így. Égő csuklóval kocogunk vissza a ruháinkhoz, óvatosan kiszámolva az érkező hullámokat. Közben ostoba módon egy HBB nóta jár az eszembe, 'Aknamezőn szökell, le sem ér a lába', és bele-bele vihogok a csendbe. Úgy érzem magam, mint akit megrágott és kiköpött egy éhező vérszomjas méhraj, és közben röhögés fojtogat. S sajnálkozva nézeget, én meg azon morfondírozom, nem is olyan rémes ez, nahát, kis rózsaszín dög, nem levadászott... pedig milyen jók a hullámok, vazze. Holnap badibórdostul jövünk.
Hát így esett meg velem először.

ps. legjobb gyógymód a homok és egy bankkártya, az elsőt rá a csípésre, aztán a másodikkal jól lehúzni. Nekünk a homok-békatalp párosítás is bevált. Égni ugyanúgy ég utána is, de nem dagad. Az ecet a helyi hagyomány szerint szintén csodát tesz, de nem volt képem bekuncsorogni chez Robertékhez, csak emiatt.

zap mama

K zap mama lázban ég:
interjú, zene, videó , meg még videó, és site.
most mondja valaki, hogy Marie Daulne nem imádnivaló...azért is megnézem a szigeten! :o)))

L World

Békés vasárnap este: beüzemeljük az anyósoméktól lelopott Canal+ dekódert- milyen jó is az, ha nyaralnak. Persze nem működik, gyenge a szignál. Vissza anyósomék lakásába, ahol újfent beüzemeljük a dekódert. Műűködik. Naná, már vagy öt éve. Azért megkönnyebbülünk.

Békés gambettázás és mergezsütés mellett telik a maradék egy óra, aztán bevágódunk a fotelokba. Illemtudó büfögés a reklám alatt, aztán főcím és izgatott sóhaj. L World.
Alapvetően nem is izgatna, legalábbis addig nem tette, amíg fel nem nyomták a csőrömet az Indexen, leszbikusok a szövegben/képernyőn alapon. Innentől viszont mocorgott a kisördög, talán tényleg velem van a baj, és nem is olyan rossz dolog ez, mindenestre úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Hátha el leszünk csábítva. Mellesleg ezt mindketten reméljük, titokban. Kedves L World, tessen bennünket elcsábítani!
S az első öt perc után jobbra-balra tekereg, sóhajtozik, és feltűnően az órámat bámulja. Aztán morogni is kezd, óvatos nyaffantásokkal megspékelve, mint egy sétáltatást reklamáló elázott, kivert, szenvedő eb. Én azonban kitartok, ha már egyszer elhatároztam, hogy esélyt adok a műnek. S néhány buccsfób mondat után hangos kommentárra vált, én kuncogok méltatlankodásán, végre nem én kezdem a fikázást.
A második rész végén boldogan menekülünk haza, és a kocsiban összemosolygunk: ezért azért tényleg gáz lett volna előfizetni a canalra.
Vessenek meg, karcstársnők. Gagyi és ostoba, és még csak nem is a LA cicák miatt.

városnéző

Az egész marseillei kirándulás itt kezdődött, a palais Longchampnál, szokásomhoz híven egy apró elkeveredéssel fűszerezve. Az épület maga ölég lepurkant és teletagelt, de még így is kellemes meglepetés a zöldet meglehetősen mostohán kezelő marseillei kőrengetegben; muszáj is neki, hisz a kolera és a szárazság csapásait megelégelő városháza építtette az 1830-as évek végén, annak örömére, hogy megépült a Durance vizét a városig vezető csatorna.

A következő célpont a Reformés neogótikus duplatornyától balra, a város legmagasabb pontja (kicsit, déliverő?) és egyben büszkesége, a Notre-Dame de la Garde, némi kötelező kitérővel persze, Vieux-Port és halpiaca, meg az elmaradhatatlan Four des Navettes, a város legrégibb péksége, ahol a legjobb navettet lehet venni, ami L és Jf szerint leginkább szappanízű, dacára az idekeveredő evangélista urak csónakjára hajazó formának. Nesze neked fennkölt provanszi tradíció.

És íme a nemes cél, majd negyvenet verő déli kánikulában, x lépcsőfok és San Franciscot idéző utca legyőzése után, enyhén sípoló tüdővel, miegymással. Láthatóan turisták vagyunk. Utálom a státuszvesztést.
A szobor majd 10 tonna, majd 10 méter, és 100 évvel idősebb nálam, és valami 1000 db aranylappal van kicsinosítva. Hát olyan is. Csak egy marseillei meg ne hallja...

Na és ez az, ami onnan fentről látszik, If vára és Frioul két szigete, meg a tenger, hajajaj, és közben üvöltenek a kabócák, és misztrál borzol... apropó misztrál, L és Jf bájos szorgalommal fényképeztette magát, bár némi üröm keveredett az örömbe, főleg L részéről, mert a huncutja minden fényképre pajzán szarvacskákat varázsolt a hajából . Asszem itt kapták vissza az összes gonoszkodó vihogást, amivel a misztrállal kapcsolatos óvatosságra intő mondataimat díjazták.

A Notre-Dame de la Garde legfeltűnőbb sajátossága a mindent ellepő ex voto-k tömege, kinn és benn, falon és az oszlopokról lelógatva... Kincsestár egy naiv művészetekben érdekelt bölcsésznek, bizonyára. Megúszott hajótörések, makacs betegségek csodás legyőzése, összeforrt csontok, kihevert lórugások, elkerült ellenséges zárótűz, minden, amiben a vallásos ámulat a "Bonne mère" kezét sejtheti.
Az első és második világháborús ex voto-k között, Montsabert, Marseille felszabadítójának zászlójától fél méternyire egy új kincs virít a falon, amit két évvel ezelőtti látogatásomkor még nem láthattam: Drogba OM-es meze, akinek aranyat érő és UEFA kupa döntőig vezető lábát (és fejét) nyilvánvalóan a Szent Szűz irányította, mígnem a Chelsea és antikrisztus orosz tulajdonosa valami potom 35 millióért le nem nyúlta. Kezdem érteni, miért is indít a vatikán hivatalos ördögűző tanfolyamokat. bugy gatóv, vszigdá gatóv!!

topten

Ő kifejezetten előkelő helyet foglal el itteni kedvenceim között, naponta kétszer megcsodáljuk, és képtelenek vagyunk eldönteni, melyik évszak áll neki a legjobban.

nyaff

...azt például utálom, amikor elanyátlanodottan turkálok a neten. L es JF elmentek, hirtelen csendes lett a lakás, és bár mindenfélék eszembe jutnak, képtelen vagyok rávenni magam valami összeszedettebb teljesítményre. na, ezt a jaguárt a nizzai reptér parkolójában lőttük, még együtt.

baw-thow

Megjöttek S régen látott texasi rokonai, egész kedves népek, de nem nagyon beszélnek franciául, mi rohangálunk a vidám családtagok között és igyekszünk fordítani, már amit lehet-tudunk.
H már napok ótra erre készül, képes volt reggel hétkor ránktelefonálni, "ájem H", és "hogy van az a dal a nyúllal, elfelejtettem, jajajaj" és "vivillrakkjú", amiből néha egész váratlanul "fakkjú" lesz...
Az első találkozás elég félősre sikeredett, H végig az öklét rágta és a pólómba bújt, amint közeledő amerikait látott, mindenesetre az kiderült, hogy nem egyszerű a helyváltoztatás egy lábunkra ragadó félénk négyévessel.
Aztán a vacsora sokat lendített a helyzeten, H egyre felszabadultabban kacagott mindenen, néha odarángatott bennünket épp esedékes áldozata elé, hogy segítsünk elmagyarázni, hogy kell játszani a pléjsztésönön és hogy az egyik hódeszkás versenyző az lány és azzal a nagyi szokott játszani és a múltkor is íííígy ugrott le a sáncról és ííííííígy törte ki a nyakát és.....
Másfél óra heves pörgés után H úgy döntött, lerajzolja a vendégeknek, hogy lehet őt meglátogatni, ha esetleg valakinek kedve támadna játszani a pléjsztésönnel. Mérhetetlen mennyiségű krikszkrakszot pakolt rekord idő alatt M noteszébe, hangosan kommentálva a követendő utat: "itt van egy naaaagy fekete kapu, a barátom lakik itt, meg a papááája, meg a mamáááája, meg a hugija, és itt joooobbra kell fordulni, de mindig ügyesen indexelni kell, mert ha neeeem, majd a rendőr jóóóól leszid....és a rendőrnek van ááám pisztolya is, hogy le tudja lőni a rosszfiúkat, akik összetörik a kocsit... és van olyan rendőr is, akinek hajója van, és a nagypapiiiii a hajógyárban dolgozott, és naaaaagy hajókat épített, és amikor jön a hullám..." M itt vesztette el végleg a fonalat, és bátortalanul rákérdezett: "bató?" s közben segélykérően pillogott körbe, tényleg hajóra kell szállni, ha úgy döntene, meglátogatja H-t?
H nem hagyja magát csak úgy kizökkenteni, nem az a tipus. "Bató", mondta kedvesen M-nek, majd hirtelen megvilágosodásában helyesbített: "Baw-thow, érted?"

Fed Cup

Szombaton elmentünk Amált nézni. S elkattogtatott egy tekercset, én meg a kocsiban felejtettem a kölcsöngépet, pedig nagyon fel akartam vágni a közeli képekkel. Hát nem jött össze.
Anyósom is jött velünk, szerintem egyáltalán nem rakta össze, miért is van jelen az a sok rövidhajú zsebesgatyós és gyanúsan mackós mozgású nő... :o)
S végig lelkes volt, mint egy kisúttörő, szerintem ha nem szégyenli, beáll a sorba a kicsikkel aláírást kérincsélni. Pierce meccse után azért lelógott a pálya mellé, azóta azzal henceg, hogy kezet fogott Amállal, aki Dechyvel együtt akkor sétált be az öltözőbe.... Mááázlista.

♀ vagy ♂ 2.

Még mindig ugyanazt ragozom, bocsánat, de ezt nagyon szeretem.
Ja, és remek olvasmány ezügyben: T. W. Laqueur, Making Sex. Body and Gender from the Greeks to Freud.

gugli

A nap felismerése: és azért se hagyom magam beparáztatni.





tessenek okosodni a gugli printtel meg a gugli scholarral, ha arra járnak.

kooool

nahát. :o)

♀ vagy ♂

Engem egész héten annyira nyomasztott ez a duracell álnevű bértollnok és orgazmusatléta, mármint sokkal pontosabban a csapdahelyzet, amit kreált, hogy komolyan nekiveselkedtem, nosza, rakjuk össze a nemek közötti különbséget, de úgy rendesen, ne kuki-punci alapon, mert az már az oviban megvolt a többségnek.

Na, biologizálva: mindenkinek van 23 kromoszómája a papájától, 23 a mamájától, ami gyors fejszámolás után is 46. Ebből 44 autoszóma, 2 meg heterokromoszóma, XX vagy XY (Painter 1923), s az Y kromoszóma jelenléte a hím fenotipus jellemzője (Jacobs 1959).
Az embrió neme a 6-7. hétig indifferens, ezután a Müller és a Wolf vezetékből differenciálódnak és fejlődnek ki a nemi szervek (gonadális nem); az már elég rég kiderült, hogy bizonyos hormonok jelenléte (pl. tesztoszteron) a kromoszómaállománytól függetlenül hím egyedek kifejlődését idézi elő (Jost 1970). Viszont úgy tűnik, hogy már a a differenciálódás előtt is lehetséges az embrió eljövendő nemének meghatározása, ami arra késztette a kutatókat, hogy új megoldást keressenek.
Ami kapásból szembeötlő, az az, hogy néhány kivételtől eltekintve szinte mindenki a herék felé tapogat, s a petefészek megléte az alap, a herék a többlet. Ennek megfelelően a többség a TDF-et nyomozza (Testis Determining Factor), míg az OIM (Ovary Inducing Molecule) körüli kavarás ritka, mint a fehér holló (Wachtel 1983, Eichler 1986).
TDF 1: az Y kromoszóma elég korán kiesett a jelöltek sorából; egyrészt mert nem minden fajra jellemző ez a strukturális leosztás, a muslincáknál pl. XX/A és XXY/A nőnemű, míg XO/A és XY/A hímnemű, a madaraknál ZW nőnemű és a ZZ a hímnemű etc. Jacobs(1958) szerint az Y kromoszóma a domináns ezügyben, de De la Chapelle kutatásai alapján (1964) nyilvánvaló, hogy léteznek XX kromoszómás férfiak és XY kromoszómás nők, és egy nem lebecsülhető százalék egyáltalán nem bír standard kromoszómapárossal.
TDF 2: az HY antigén (Eichwald, Wachtel 1975), amiről szintén kiderült (Silvers 1982), hogy valójában két különböző antigént takar, melyek nem szükségszerűen vannak jelen egyszerre.
TDF 3: ZFY gén, ami egy ujj alakú fehérjevacak, mely cink jelenlété feltételezi (Zinc Finger Protein), és XX kromoszómájú uraknál előfordul, míg XY kromoszómájú hölgyeknél nem, de ez az ötlet is elég gyorsan diszkvalifikálódott (Page 1989, Seboum 1989).
TDF 4: a következő jelölt az SRY gén; a hipotézis szerint ennek egy mutációja van jelen XY kromoszómájú nőneműeknél, a gond csak az, hogy az XY kromoszúmájú nőnemű vizsgálati alanyok többségénél az SRY teljesen normális.
Hát, jelenleg tudományos katyvazzal van dolgunk, megoldás nincs a láthatáron.

Csontvadászat (lásd Petőfi esete a kazánkirállyal)
Hagyományosan és tudományosan két helyre fókuszálunk: koponya és medence, és elvileg megmondjuk, milyen nemű volt a megboldogult koponya ill. medencetulajdonos.
Gond itt is akad, csőstül:
i) a koponya „maszkulinizálódik” a korral, legyen nőről vagy férfiről szó, ergo a nem megállapításakor más tényezőket is figyelembe kell vennünk.
ii) Az inuitok medencéje az európaiakéhoz hasonlítva kifejezetten nőies jellemzőkkel bír, ergo nem mindegy, milyen populációval van dolgunk.
iii) A neolitikumban élt normandok (átlagmagasság kb. 135-165 cm) férfijai kifejezetten nőiesnek hatnak a kortárs, de tőlük pátszáz kilométerre keletre lakó lakosság (átlagmagasság kb. 150-180cm) nőtagjai mellett, ergo régészeti leletek elemzésekor a fenti probléma éppúgy jelen van, kisebb távolság esetén is.
iv) Túl sok a variáció: a homogén eredményeket szolgáltató leletek többsége a férfi – női pólus között helyezkedik el, s nem sorolható egyértelműen az egyikhez vagy a másikhoz; az erős jellemzőkkel bíró leletek pedig igen gyakran ellentétes karaktert mutatnak a vizsgált területtől függően: egy kifejezetten maszkulin koponyához gyakran feminin medence társul, sőt az sem ritka, hogy a medence jobb oldala férfi, a bal meg női jellemzőkkel bír.
Nna, mielőtt csontok után kapkodnánk, nem árt finomítani a módszeren.

Csontvadászat II. („Hun sírok, hun nem” parafrázis)
A szociobiologista Wilson és Co. szerint a nők és férfiak közötti szociokulturális különbözőségek természetesek, mert minden kultúrában, az őskorban, az emberszabásúaknál egyaránt megvolt.
Ennek jót tesz egy kis komparatív vacakolás, legyen a Grossgartachi kultúra célpont, irány Elzász. Ha csontvadászati méréseket-meghatározásokat akarunk megejteni, nem árt okosan megválasztani az értékeinket (Payre, Wiels, Fonton 2002). Ha a hatvanas évek fehér amerikai lakosságára belőtt értékek (Giles és Elliot 1963) alapján osztályozunk, a leletek 18%-a nő, 82%-a férfi. Hmm. Ha a hatvanas évek fekete amerikai lakosságára belőtt értékeket (uők) vesszük, 37% nő, 63% férfi. Ha a merovingiek (nem Matrix) értékeket vesszük (Peyre 1977), 53% nő és 47% férfi. Kul, kezd valamit mondani; a vizsgálat eredménye nyilvánvalóan a választott módszer függvénye. Lapozzunk. Az is nyilvánvaló, hogy a Giles-Elliot értékek sokkal markánsabb nő/férfi differenciára vannak belőve fehérek, mint feketék esetén. És az is nyilvánvaló, hogy a korabeli európai értékek szintén kevésbé válnak el egymástól.
Ha a grossgartachi urakat és hölgyeket nézzük, csontozatukon a végzett munka nyoma nem hagy teret a nem szerinti munkamegosztás hipotézisének, ugyanazok a deformációk, kopások etc. mindkét nem esetében, ergo ugyanaz a fizikai terhelés. A kőfaragó szerszámokat tartalmazó sírok egyike egy nőé, akinek karcsontjai között nagy az eltérés; jobb karja a ’feltárt sírok legerősebb jobbja’ top tenjébe vígan belefér. Ugyanígy találhatunk nyílhegyeket is női sírokban, ami kapásból orrbarúg egy bebetonozott elméletet a vadászat = hímtevékenység ügyben, nem beszélve a különböző bizsuk s más finomságok nemek közötti demokratikus megoszlásáról; nem árt észben tartani, hogy eleddig az ásatások rutinjában egyszerű volt az osztályozás: férfiszerszám => férfisír, női szerszám => női sír. Minderrről elfelejtették értesíteni a grossgartachi kollégákat, akik az aprócska urak mellé hajlamosak voltak női, a behemót hölgyek mellé meg férfi kacatokat pakolni, ennyit a német alaposságról.

Konklúziót levonni lusta vagyok, meg különben is nyilvánvaló.
Duracell ide-oda, megbuktam a beazonosítástanfolyamon, pedig aszittem, leszek én még öntudatos víg nő, de nem, maradok a környezetbarát napelemüzemmódnál.

bislama

Sarko inspiratív is tud lenni, úgy látszik, megakadtam a pijinnél...
Vanuatun valami százötvenezren laknak, és kb száztíz nyelvet beszélnek; ennél nagyobb nyelvi koncentráció nincs még a környéken se (pedig Melanézia híres a "szomszéd völgyben már nem értem mit mondanak" tipusú változatosságról), és nyilvánvaló, hogy ha át akarunk menni a szomszéd faluba, vagy ne adj Isten valamivel távolabb, akkor nem árt, ha van valami célravezetőbb kommunikációs módszerünk, mint a mutogatás. (Mellesleg három-négy éves koromban komoly fejtörést okozott az a tény, vajon a szomszéd faluban hogy beszélnek, aztán rájöttem - tapasztalati úton, valami búcsú alkalmából -, hogy nagyjából úgy, mint én, és ezen meg is lepődtem rendesen, hö, bár az megnyugatott, hogy a szegény anyámnak oly sok kínos pillanatot szerző, s a szomszéd Törőcsikéktől ellesett lufasz-t azért nem tudják olyan hetykén odacsapni, mint én.)
Na, szal Vanuatu. A száztíz nyelv mellé odapásszítódott egy új, a bislama (bishlamar), ami a tok pisin és pijin helyi testvérkéje, van benne kb. 85%-nyi angol, 8%-nyi francia és 7%-nyi helyi eredetű szó, ami nyelvtanában a helyi logikát követi. Aztán szép lassan a bislama teljes értékű anyanyelvvé is vált a lakosság nem elhanyagolható százaléka számára, de továbbra sincs hivatalosan rögzítetett helyesírása, noha minden hivatalos szöveg lefordítódik bislamára. Az egész azért érdekes, mert remek barométer mindenféle változások beazonosítására-mérésére, az antropológusok-myelvészek szeretik is, de ez nem igazán blogcompatibilis, asszem.
Itt van néhány kedves bismala szó, francia eredettel: bonane (buék), lafet (buli), lakol (ragasztó),masut (teringettét), kameong (kamion), goarier (tolatni), gato (süti), lakrem (krém), per (pap); az angolok: turisbot (utasokat is szállító hajó), halfhalf (őrült), kapman (egyenruhás hivatalos egyed), kilim (angol hit jelentései), ded (halott, de öntudatlan vagy szerelmes is), leg (láb minden tartozékával), buk (könyv), han (kéz és minden tartozéka), brij (híd), aztán minden, ami politika, konstitusen, independens, praem minista, koalisen etc... kedvencem a templomokban gyakorta elhangzó a lakile haleluja, ahol biza-biza, a lakile DT szerint az enculé-ből jön, hmm. Ne tessenek rosszra gondolni, van ez így más szavakkal is, a puskat nyilvánvalóan a pussy cat-ből jön, de pusztán macskát, az as pedig az ass-ból, s mindenféle dolgok alját jelenti.
Szal jó nyelv ez a bislama, ha valaki netán követné beteges reggeli szokásomat, itt lehet híreket meg miegymást olvasni, jobb, mint a keresztrejtvény. Na, ideje munkához látnom, kelebandi i ridim buk.

női póz 2.

Na nekem ezek a plakátok ugranak be a bprádiós akcióról.
Meg az, amiről sajnos nincs képem, nem tudom emlékszik-e még valaki a "Jó fekvésű telkek" óriásplakátra (anno a Budaörsi úton kenődtem fel rá sokat), elfekvő női akt, zöld virágos pázsitot imitáló aprócska bugyogóban, ezen én akkor sokat töprengtem, és azóta is veretlen első nálam.
Hát na. Felháborító vazze. Sehol a kétcentis narancsbőr meg a terhességi csíkok. Úgy látszik, ez az egyetlen gáz az efféle reklámokkal.
Mittomén. Reklámfogásnak nem rossz, belátom, bejáratott ikonográfia, ügyes kis agycsavar, óvatos csapda. Például már én is tudom, hogy mi az a sz@r, hogy bprádió.

női póz

Most sírjak vagy röhögjek?
Update: tv2 honlapon Tények 2005. 06.30. "A valódi nő" riport

Ha már...

télapó, legyen kövér:

• The ultimate geek multi-tool
• USB storage in a beautiful Swiss Army knife design
• Available in 1 GB, 512MB, 256MB, 128MB or 64MB capacity
• USB Flash Drive (easily detachable)
• Includes: Red LED light, ballpoint pen, knife, scissors, file with screwdriver, keyring
• Flash drive is USB powered, no external power supply required
• LED blinks to indicate read/write activity
• Works with Windows 98/SE/2000/ME/XP, MAC OS 9.x or above, Linux 2.4 or above
• USB 1.1/2.0 interface
• Legendary Swiss Army quality construction and materials
• Red LED light uses a single CR 1025 battery (included)
• Comes with USB cable (1 meter length)
• Size: 2.4" length x .75" wide x .6" height
• Weight: 1.2 oz (33 g)

Fuzzy Vibrating Tongue Ring

azt a batár mindenit..... hány nap még a télapó?? És ami tovább bonyolítja a dolgot: van máásik!

Bünti

Nil sub sole novi. A májusi NEM-nek köszönhetően újra Sarko a belügyminiszter. Hát. No comment.
Alighogy beül a kicsi miniszteri székébe, Perpignanban egymásnak mennek a cigányok meg az arabok. Először azért, mert néhány fiatal cigány vasrudakkal agyonver egy arabot. Aztán azért, mert egy héttel később valaki agyonlő egy másik arabot, és ugye ki más lehetett, mint a cigányok, logikus. Így aztán mindkét fél összeköltözik az övéivel, fegyverkezik és fél, és a másikra mutogat, akinek mindent lehet, meg aki jobban él, meg akit jobban szeret a helyi politika. Finom hely lehet az a Saint-Jacques, meg az a Bellus, ahová bekvártélyozzák magukat, matracok az ablakokban, meg pasik állandó őrségben, a gyerekek meg ki se jöhetnek, legalább nincs iskola. A tévé persze kijön, filmez mezítlábas lurkókat meg aggódó anyákat, marcona férfiakat, ahogy kell, fifty-fifty alapon ügyesen elosztva cigány és arab közösség között. Franciákat nem mutatnak, nahát, micsoda hely az a Perpignan.
Munkanélküliség, analfabetizmus, kis hétköznapi rasszizmus, ahogy lenni szokott. Néhány óvatos hang megjegyzi, talán inkább munkahelyek kellenének, meg kevesebb "közösségezés" (és több "franciázás", khmmm). Na de jön Sarko, majd ő megoldja. Hát meg. Ezer rendőr az utcán, mikrofonpróba, gépelt szöveg: "fermeté", "sanctions", "case prison" a kulcsszavak, s a cirádás vérhányás a következő mondatba torkollik: "taper fort et vite". (Én mondjuk frapper-t mondanék, nem is vagyok belügyminiszter) Óvatosan kétkedő női hang a Sarkot körbefogó tévékamerák mögül, ahová az érintetteket terelték: "na de tényleg, möszjő, igaziból?" Mire Sarko kivágja magát: "Ez csak egy olyan szófordulat, asszonyom."
Pár nappal később húsz euróért agyonlőnek egy kocogó családanyát; a feltételezett tettesek egyike egy feltételes szabadlábon levő fickó, aki tizenéve életfogytiglanit kapott. Sarko megérkezik, mikrofonpróba, gépelt szöveg: a fickót a törvény bötűje szerint szabadlábra helyező bírónak fizetnie kell ezért a hibáért. Drágán. A tettesekkel együtt, akik jól megkapják majd.
Pár nappal később egy utcai leszámolás egyetlen áldozata egy 11 éves kiskölök, aki apák napján ajándék gyanánt az apja kocsiját mossa Courneuve egyik tömbháza előtt. Terroristavadász szuperrendőrök átkutatnak egy tucatnyi pincét, míg talpas kollegáik az utcán ijesztgetik az arrajárókat; a perpignani méretű razzia eredménye egy Perpignan méretű nulla. Sebaj, jön Sarko, mikrofonpróba, gépelt szöveg nélkül: a tetteseket el fogjuk kapni, blablabla, s a kerületet sorsa e szép új jövőben: "nettoyage au Karcher".
Hát így. Petit Nicolas leereszkedik a néphez, meghallgatja bánatát, és a maga vélt pijin-én még megoldást is oszt, o piké mindenki, már morzsoljuk a kukoricát, lesz itt nemulass a rosszfiúknak. ( Mittomén, mostanában a négy és fél éves H is elalél a gyönyörtől, ha a jelenlevők megcsodálják a bicepszét, lehet, hogy fertőző.)
Na. Hölgyeim és Uraim, nagy eséllyel Franciaország következő elnökét látták. Én meg azon vacakolok, hogy szeptember 11. után mennyire kulcsszó volt az a hunt down duplavé szájában.

update (nem mintha bárkit is érdekelne, de ez egy ilyen nap):
A ma (szerda) reggeli lapok hírei szerint a fickó láss csodát gyorsan felkapaszkodott a 'legnépszerűbb politikus' státuszba, röpke 39%-kal. Hát na.

midi

Ilyen mókás kisfickók lakják előttünk a falat, tegnap éjjel hetet számoltam össze belőlük, a lámpa körül bulizó mindenféle repülő egyedekre vadásztak békésen, és mire előkaptam C kölcsöngépét, már csak ez az egy maradt, mert elbambult kicsit, a többiek meg a kövek között duzzogtak, amiért megzavartam a vacsorát.

Ő meg szombat éjjel sétált be a nyitva hagyott bejárati ajtón, miután elbúcsúztunk az összes vendégtől és a szülinapi buli maradékait hordtuk nagy kupacba. Tétován álldogált az előszobában, és tűrte, hogy körbecsodáljuk, lefotózzuk mindenfelől, felrázzuk A-t, aki félig állva belealudt Shrekbe, hogy aztán hangosan sikongasson, hosszan és elbűvölten, sőt, azt is ugyanazzal a békés bambasággal tűrte, hogy kitessékeljük, majd sértődötten becsörtetett a folyondárok mögé, gondolom jól megfogadta magában, hogy ide se jön többet bulizni, micsoda modortalan népség.

Ez meg minden látszattal ellentétben az első kabócánk, kicsit félénk még, mert új lakó, de üvölteni már most nagyon tud.

Ő pedig Pompom 1.; van még 2., 3., és 4. (2. laposabb és szögletesebb, 3. vékonyabb és barnább, 4. sokkal kisebb), bárhol és bármikor beléjük lehet botlani, feltéve hogy süt a nap. Pompom 1. pár napja ellopott egy túlérett földiepret a szemem láttára, és egyszer pillanatnyi identitászavarában rámugrott, de ezen apró incidensektől eltekintve bájos albérlők/főbérlők, kinek hogy tetszik. Már be is költöztek az új kőkupacba, amit a fenyő alatt építettünk.

update:

Csak kétszer szúrt agyon a pálma, meg egyszer majdnem elzúgott velem a létra, de van végre képem a kabócáról. Asszem ez a kettes számú, de ebben nem vagyok egészen biztos. Egyébként meg úgyse látszik belőle szinte semmi, ez van, C gépe egy nagy rakás $@&*, de majd ha egyszer lesz végre munkám ergo pénzem, na majd akkor. Úgybiza.

i:q 2.

Ez egy szép történet, legalábbis szerintem; engem valahogy mindig meghat, brutális, őszinte, s helyenként még szeretetreméltó is.
Catalina Erauso 14 éves koráig egy dominikánus kolostorban élt, de érthető módon változatosabb dolgokra vágyott, és férfiruhát öltvén megszökött. Három év spanyolországi kalandozás után elszegődöttt egy hajóra és irány az új világ, ahol zsoldosként portyázta végig a következő éveket: ivászat, kártya, csata, párbaj, helyenként kínos börtöncellák, ahogy az egy zsoldoshoz illik. Néhányan belehalnak a pengéjébe (így pl. mit sem sejtő bátyja, akinek fogalma sincs, hogy a kölyökképű szögletes spanyol az ő húga, és egy rosszul sikerült éjszakai csetepatéban jobbra lép, amikor balra kéne, vagy balra lép amikor jobbra kéne, vagy valami hasonló, s szíven szúrja magát Catalina kardjával, aki úgy tűnik, itt tényleg mintha megzuhanna, és még néhány könnycseppet is elmorzsol, na de kutya világ ez, sirdogáló zsoldosoknak meg pláne, így aztán gyorsan abbahagyja), ami miatt néha majdnem ő is kivégzőosztag előtt végzi, de valahogy mindig megússza, meg vannak halvány nőügyek is, ízlésesen sejtetésekbe csomagolva. Húsz év hercehurca után hazatér Európába, elmegy Rómába, ahol az esedékes pápa (VIII. Orbán) nagylelkűen jóváhagyja, hogy férfiruhában járjon, nagy szó ám ez ekkoriban (meg előtte-utána is még hosszan), és spec nem igazán tudom, mivel is sikerült meggyőznie a vatikáni urakat, a hivatalos verzió szerint szüzessége a legnyomósabb érv ezügyben.
1624-ben a Spanyolország felé tartó hajón kezd hozzá élettörténete megírásához / lediktálásához, 1645-ben tudjuk, hogy Vera Cruzban jár, aztán a nagy néma csend.

Na, biztos megvan ez mindenféle nyelveken, nekem ez került a kezembe:
Erauso, Catalina, La Nonne Soldat. (tr. J-M de Heredia) Paris: La Différence, 1991.

Erauso

fête de la musique

van új CD, bár szerintem először élőben kell őket látni, anélkül nem túl .. khmm... na.
és lehet belehallgatni, ebbe meg abba. Meg még többe.

A kívánatos jövő

Én spec. azt a segítő szándék egyértelmű jeleként értékelném, ha a vonatkozó urak és hölgyek aka a (nagy) szellem emberei a Szent István terv keretén belül önként és dalolva, mintegy levéve a levegőből, felajánlanák kecses kis jobb kezüket a népnek, hogy az boldogan keringhessen vele a Bazilika körül, Isten segedelmével vagy anélkül.

Akármit, bármi áron.

tarte aux citrons

Hétvégén citromtortát sütöttünk, J meg én. Van köztünk jópárszáz kilométer, az tény, de mégiscsak vidám dolog a quasi-együttsütés, főleg ha ugyanazt a receptet gyártjuk, s közben fel lehet hívni a másikat, ’hogy áll a remekmű’ ügyben.

Tészta: sablée, hajaj, nemtommiezmagyarul (mi ez magyarul, j?); én úgy csinálom, hogy elloholok akármelyik boltba és lekapom a polcról...
Krém: 4 citrom leve + egy(kettő) finomra reszelt héja
4 egész tojás + 4 tojás sárgája
300 g cukor
100 g liszt
Hab: 4 tojás fehérje
100 g cukor

Tésztát tésztaformába, aztán sütőbe (250 fok, kb negyedóra), eközben lassú tűzön megfőzni a krémet, amit aztán rá a tésztára, tetejébe a habot, majd az egészet vissza a sütőbe, újabb negyedórára. A munkafolyamat vége a legemberpróbálóbb, ui. hidegen kell tálalni.

Update: anyósom szerint ennél is jobb az a változat, amikor a liszt helyett darált mandulával vadítjuk a krémet, huh, valahogy meg fogom tőle szerezni ezt a receptet...

fejtörő

Az mondjuk egy jó kérdés, hogy a lakásba betévedő legyeket - szúnyogokat - lepkéket - gyíkokat - gekkókat (tarante!!) - Jehova tanúit miért ékes francia nyelven terelgetem kifelé, mikor megtenné nekik a magyar is. Főleg, amikor érvelésem oroszlánrészét a vadul lengetett törölgetőruha teszi ki.

A tagadás dialektikája

Ellen DeGeneres elmondja, hogy molesztálta a mostohaapja. És gyorsan biztosít mindenkit, nem azért lett homoszexuális, ááá, nehogy azt gondolja valaki. Hmm. Én meg nem is tudom. Egyrészt ja, nehogy valaki azt gondolja. Másrészt meg talán van abban valami csapdahelyzet, amikor sztereotípiákat tagadunk. És ha már itt tartunk, harmadrészt.

pride

Prájdos hónapba lépvén, megint sűrűbb a termés a neten.
Itt van pl. Capleton, és Sizzla, akik ellen elég rendesen arat a közharag; Reims, Lille, Toulouse, Clermont-Ferrand lemondta a tervezett koncerteket, mert a buzik legyilkolását lelkesítő nóták nyíltszíni előadásának gondolata őket valahogy kevésbé lelkesítette.
Lehet az ILGA siteján petíciót aláírni, a varsói Pride megmentéséért.
WORLD PRIDE JERUSALEM 2005 viszont 2006 augusztus 6 és 12 között lesz, a változatosság kedvéért.

ps. Ilyenekre bukkantam. A net egy angyal, csillagfényes júniusi éjszakákon.

update: azért az az Even Gloria Steinem, az gyilkos, nem?

cigale

hivatalosan is itt a nyááááár, itt üvöltenek az első kabócák, és én meghatottságomban ti'punchot kevertem magamnak, többet is, nesze nektek flekkek, mégiscsak az év első kabócakórusa jelentkezett be hozzánk!!!!

ti'punch (hivatalos verzió)
1 rész Canadou pur sirop de canne
4 rész fehér rum
zöldcitrom-szelet, jégkockák.

ti'punch à la kelebandi (meg S, akitől loptam, aki viszont K-tól lopta, aki viszont terepmunkán gyűjtötte)
x* rész canadou
x* rész negrita bardinet
x* rész ananászjuice
jégkockák

*fakultatív. Én már a kabócákat is látni vélem azon igyekezetemben, hogy belőjem a tökéletes arányokat, szal vigyázat, hat!

la pomme de toulin

Szomjasnak, hogy legyen valami értelmes alternatívája arra nézvést, mire is használható a modemet gépünkhöz csatlakoztató madzag, ha már a net olyan döcögősen - használhatatlanul jön be.

A közepére be kell csempészni egy golyóbist, kulcstartónak megteszi egy kisebb üveggolyó is, hajóközelibb használatra parafagömb a praktikus. Vagy utólag gyömöszöljük be, vagy a csomó kezdésekor az ujjaink között tartjuk, és persze a méretét a madzagunk diktálja, nem a mi virágos jókedvünk. A látszat ellenére nem is olyan nehéz összehozni.

eurovision 2.

No, az eurovíziós gála másokból is ezt hozta ki, s nem pusztán a francia műsorvezetők szolgáltattak humorosnak szánt mindenkifób aláfestést. Ezennel megosztott első helyet ajánlok fel a Vígh-BBC tandemnek, had' sápadjanak a franciák.
Az meg, hogy a cigányozással az lenne a legnagyobb baj, hogy néha "nemcigányokon" is rajtaragad.... különdíj!

Költői kérdés: na de miért pont ez a felhőtlen tinglitanglinak szánt ostoba műsor hozza ki mindenkiből az állatot?

Miss Bistouri

Aszongya az M6, a Zone Interdite c. esti magazinban, hogy Kínában tarol az átszabatási tovalöködönc, 16000 fő/hét átlaggal. A legkeresettebb a szemek átvarrása, de a combhosszabbítás is kifejezetten népszerű, a szemöldökcsontlefaragással egyetemben. Miss Bistouri például (Cheng Li a neve a hölgynek) 12 ilyen apró-cseprő esztétikai vacakon esett át, és még van néhány project a tarsolyában. Hogy miért is kell Kínában úgy kinézni, mint egy leértékelt Barbie babának? Költői kérdés, de az M6 lelkes kisdobosként megválaszolja: a cél = jól nősülni, jó állást szerezni. Ha. Jacko is biztos a jó állásés a jó parti reményében szabatta át magát.
Btw, van erről egy remek Toni Morrison regény, a The Bluest Eye.

csapatmunka

dilemma 2.

Jelentem, a keleti szél még ma is itt volt, hullámokkal egyetemben. És még lelkiismeretfurdalásom sincs. hűha.

illen eccerű ez 2.

Ma éjjel makacs rémálom gyötört, ott keringtem a régi gimis kollégiumom első emeleti folyosóján, a hálók, tanulók és szekrényszobák félhomályos labirintusában, és felriadván a rémülettől bénán feküdtem a sötétben, gyöngyöző homlokkal, s ha tétova ujjaim nem akadnak rá a békésen álmodó S-re, ottragadok egy időre a bizonytalan álom/ébrenlét határon...

Földrajzi koordinátáim helyrerakása után az jutott eszembe, milyen rég is volt, már el is felejtettem azt az akut szorongásos félelmet, amiben évekig éltem, hetvenakárhány kamasz nő között, hatásfokában redukált, mi több, letagadott nőiességgel spékelt magányban, ahol már egy egyszerű zuhanyzás maga volt a pokol, tucatnyi büszkemell-gazda vihogó összebúgásának alapzajában...

Uh, nekem a bátorság szó ebben a kontextusban minden, csak épp nem megszerzendő. Zavaros. Hát na. Megviselt engem ez az Emese nevű intézmény. El is kell mennem úszni, hogy helyrepofozódjak, fenyegető flekkek ide-odája ellenére.

Aubenas - Hannoun

F. Aubenas és H. Hannoun, végre szabadon, ezt jó látni, bár nem is nagyon lehet mást, mindenhol különkiadás. Mi vacsora közben nézünk híreket, valami mérhetetlen illatú sajtot majszolván elmorgom S-nek újfent, amit kb. egy hete már megtettem Marseille-be menet, persze S nem emlékszik rá, motyog valamit reggelről, álmosságról, de mondjuk jó ez így, elmondhatom mégegyszer a román újságírók esetét, akiket úgy raboltak el, ahogy, tele volt vele minden magyar site a neten, itt meg egy szót sem lehetett róla hallani, hmm, és ez nem az első eset, hogy ilyen fura lyukak vannak a helyi tájékoztatásban, az AZF robbantással való fenyegetését is hamarabb láttam az indexen, mint itt.

Na, mondom is S-nek lelkesen, lám-lám, érdekes ez, meg aztán itt az előző iraki történet az elrabolt francia újságírókról, amiből jó kis belpolitikai botrány kerekedett mindenféle paralell missziók meg egyebek miatt, affaire Julia, hogy felcímkézzem, és lám, Aubenas az egyetlen nyilvánosságra hozott videón ezen úriemberhez könyörög segítségért, S meg lustán visszamorog a sajt felett, mert unja már, hogy okoskodom, ha, és ha pusztán arról van szó, hogy a magyar sajtó rosszindulatú híreket terjeszt a románokról ?? Megadom magam, közben Aubenas első rögtönzött sajtótájékoztatóját tartja, ahol arra a kérdésre, látta-e a román újságírókat rabsága alatt, határozott nemmel válaszol. Aztán a Liberation főnöke elrángatja, hogy most már hagyják békén, és a France 3 Romániába kapcsol, ahol Marie-Jeanne Ion elmeséli, hogyan tartották több mint ötven napon keresztül fogva az irakiak ugyanabban a pincében, és mennyire közel került Aubenashoz (ugyanezt mondja Sorin Miscoci is). Hmm, felkapjuk a fejünket S-el. Ezt a France 3 se nyeli le, következő interjúalany : Serge July, a Liberation főnöke, aki elég lazán válaszol a feltett kérdésekre, egészen addig, míg e nyilvánvaló ellentmondás szóba nem kerül, akkor viszont határozottan elköszön, részéről ennyi az interjú. Érdekes. Arról továbbra sincs hír, hogy a román eset elég khmm, vitatott. Hát így. Lehet dominózni.

Ja, és mellesleg. Marie Desplechin, írónő, aki minden hírben közeli barátként szerepel. Az értők értik.

update: S megint vihog, és azt ismételgeti, ha holnap megvernek, az nem homofób ügy lesz, magamra vessek, mit szellőztetek államtitkokat.

dilemma

Elvileg meg kellene írnom pár flekknyi anyagot, nem nagy ügy ez általában, de az én tempómban kell hozzá pár átolvasott könyv, aminek jó részén jelen esetben már túl vagyok, még van úgy 200 oldal mára, az átlapozós fajtából, akár kész is lehetnék vele estig.
Gyakorlatilag meg keleti szél fúj, hajaj, remek hullámokat tud az gyártani a közeli kisstrandra, ami jó surfös spot, mármint helyi viszonylatban. És itt kacsingat rám a falnak támasztva a bodysurfünk, meg az új narancs-szürke pólóm, ami pont ilyen vizes mulatságokra van kitalálva, az ember lánya nem gyalulja le a hasáról a bőrt egy-egy óvatlanabb partraérkezés után.
Magyarázom S-nek, látod, micsoda dilemma, hajaj, de nehéz is az élet. S azzal a nézésével fixál, amitől falra tudok mászni, kis huncut szarkalábak a szeme körül... "Tudod mit", mondja egy percnyi szünet után, "addig is, amíg a dilemmáddal birkózol, felhívom A-t, van-e kedve velünk jönni a partra."
Aaaarghhh, uutálom, amikor ennyire ismernek....

illen eccerű ez

"1.A mell, különösen a bimbók és környékük, nagyon érzékenyek.
2. A testen bárhol kiváltható orgazmus.
3. Orgazmus testi érintkezés nélkül is kiváltható.
4. A mell szexuális értékébe, vonzerejébe vetett hit nélkülözhetetlen hozzá.
5. Ha vonzónak érzed magad, másoknak is ezt adod át, ami őket is inspirálja és szimpátiájukat feléd megalapozhatja.
6. A mell bonyolultabb ingerlései mellett az egyszerű, finom rázogatás is orgazmushoz vezethet.
7. A mell látványos reakciója - a bőr összehúzódása - egyenértékű a hüvely nem akaratlagos, izgalmi összehúzódásával.
8. A mell izgatása a méhet és a hüvelyt is összehúzza, végsőképpen létrehozhatja a szokásos hüvelyi orgazmust.
9. Azok a nők, akik mellüket érzéketlennek hiszik, tévednek. Mellük érzékeny, de az idegrendszeri változások szegényesek. Ez megoldható.
10. A tágnak érzett hüvely izgalmi szűkülése a mell és más területek ingerlésén keresztül kiváltható, javítható.
11. A reagáló mell a férfit is serkenti.
12. A nő nem utasíthatja a férfit a mellingerlésre, hanem felkínálhatja azokat, akadálytalanná téve a férfi lehetőségeit.
13. A mell kiemelése a ruhával, az erotika mellen keresztüli átérzése általában, vonzóvá teszi a melleket a férfiak számára.
14. Sem a dugdosott mell, sem a görnyedt hát miatt lógó mell, sem a szabadon himbálózó, gravitáció miatt ellapuló, lógó mell nem erotikus, nem kelt ápolt benyomást, jó alakot és magabiztos nőiességet. Az úgynevezett természetességbe vetett hit ehhez nem elegendő.
15. A nem megfelelő melltartó a fentieket alig múlja alul.
16. A nő a mellekre való büszkeségét ápolással, szép öltözködéssel és kellemes mozgással realizálhatja.
16. Ha a mellek hatottak, ne verjük szét a férfitársadalmat, ha olyan is reagál közülük, aki nem nekünk való.
17. A mellek hordásához bátorság is kell. Ha nincs, meg lehet szerezni. :-)"

most felmosom magam.

update

blogok

mostanában ilyeneket böngészek, vagy ha mégsem, S-t untatom Sarkozyt anyázós rémképeimmel...

http://www.cyberpresse.ca/blogue/blogue_amolang.php
http://www.languagehat.com/ (ilyen kincsekkel, mint ez is: http://www.languagehat.com/archives/001925.php#more)
http://lughat.blogspot.com/

update: na meg ezt

milka & tsai

Szegény Milka Budimir, hát nem elvesztette a pert a Kraft Foods ellen? Pedig csak annyit tett, hogy saját nevén összeberhelt egy site-ot, a milka.fr-t. A lila tehén gyorsan kompromisszumos megoldást javasolt, legyen inkább milkacouture.fr, de Me Budimir úgy gondolta, joga van a saját nevén jelen lenni a neten. Tévedett. (A jó öreg kapitány Cousteau is pereskedett a saját nevéért a saját fiával, jó móka ez.)
A 'boldogság' szó a Nestlé tulajdona egészen 2007-ig; a Für Elise első 9 hangjegye a holland Shield Mark Bv-é (pert is nyertek a M. Kist ellen, mert az használni merte a mester mesterművének első ütemeit egy reklámban); a Télérama f-ffff-ig osztályoz kritikáiban, de a levédetés már gondot okozott, mert ott van ugye az FFF (Fédération française de Football), aki nem volt túl boldog az ötlettől, és a Télérama kénytelen volt belemenni egy hosszas tárgyalásba, míg végül megegyeztek, hogy nem veszélyeztetik egymás érdekeit; Mike Batt 2002-ben a cd-jére odavarázsolt egy számot 'One minute silence' címmel, és poénból Batt/Cage-ként jegyezte... (1952, '4,33', megvan?) Pert is vesztett Cage kiadója ellen, aki plágiumot kiáltott...
Levédett szó a bikini, a yoyo, a minicassette, a rikiki (!!!).... klikkelni az egérrel csak hagyján, de leírva már belevertük az orrunkat egy megtermett ® -be.

mauresmorized

Talán pavlovi reflexeim átkódolásába kezdek, és innentől úri körökben csak teniszről, tengerről és buzikról fogok társalogni. Kezdjük mindjárt ezzel a hölggyel, ni.

ez itt

a reklám helye...
kedvenc sapómban teszek úgy, mintha tudnék koncentrálni (S-től kaptam, mert eccer megemlítettem neki, milyen vicces is, iq mint identity queer), de kezd rohadt meleg lenni, dacára a misztrálnak, így aztán lehet, hogy kénytelen leszek száműzni a polcra, mielőtt felforrna a fejem, és közben a távozó S-el is meg kell küzdenem, aki harmadszorra visít fel a látványtól, mintha most látná először... eh, most magyarázzam meg, micsoda trükkös húzások kellenek a múzsák befogásához?

Gobi

Megvolt végre, megvolt. A belem kifagyott, de akkor is. Ezévi első tisztességes úszásom.
Mondjuk az azért jobb, sokkal, amikor a víz már nem 15 fok körül dermeszt, és csak bele lehet lebegni a lassú hullámokba, belekapaszkodva egy vízalatti sziklába és elmerengni a rohangáló rákokon. Vagy kedvenceimen, a gobikon (na jó, legyünk jó franciák: Gobie)
Ha itt valakire azt mondják, gobi, akkor finom lehülyézésnek voltunk fültanúi; olyan ártalmatlan, mindent bevevő melák típus a gobi, nem durván hülye, inkább szánandóan.
Egy darabig nem is tudtam, mitől lesz egy hal alkalmas efféle komoly felelősséggel járó feladatra, mígnem kikeveredtünk tavaly nyáron a Zöld szigetre, ahol pipás túránk végén megejtettem egy ilyen merengő lebegést, néhány barnafoltos kishal társaságában. Páni félelemmel bújtak a szikla apró üregeibe, hogy aztán kidüllesztett szemmel és felfújt fejjel próbáljanak elijeszteni, majd pár perc után, mintha mi sem történt volna, kiváncsian körbeficánkolták a kezem, bebújtal az ujjaim alá, és roppant érdeklődőnek mutatkoztak egészen addig, míg véletlenül meg nem mozdultam. Ettől persze páni félelemmel bújtak a szikla apró üregeibe, hogy aztán kidüllesztett szemmel és felfújt fejjel próbáljanak elijeszteni, majd pár perc után, mintha mi sem történt volna, kiváncsian körbeficánkolták a kezem, bebújtal az ujjaim alá, és roppant érdeklődőnek mutatkoztak egészen addig, míg véletlenül meg nem mozdultam. Ettől persze páni félelemmel bújtak a szikla apró üregeibe, hogy aztán kidüllesztett szemmel és felfújt fejjel próbáljanak elijeszteni, majd pár perc után, mintha mi sem történt volna, kiváncsian körbeficánkolták a kezem, bebújtal az ujjaim alá, és roppant érdeklődőnek mutatkoztak egészen addig, míg véletlenül meg nem mozdultam. Ettől persze páni félelemmel bújtak a szikla apró üregeibe, hogy aztán kidüllesztett szemmel és felfújt fejjel próbáljanak elijeszteni, majd pár perc után, mintha mi sem történt volna, kiváncsian körbeficánkolták a kezem, bebújtal az ujjaim alá, és roppant érdeklődőnek mutatkoztak egészen addig, míg véletlenül meg nem mozdultam......
Azóta kedvenc szórakozásaim egyike a gobis móka. És eddig mindig én untam bele elsőnek, nem a gobik...

vasárnapi mise

Esti hírek. Az Act Up aktivistái mise közben beóvakodtak a Notre Dame-ba, majd egyikük - papi jelmezben - összeadott két nőt. Az ötletet nem igazán díjazó biztonságiak elől ugyanezzel a gyorsasággal távoztak, de kint valahogy felebaráti szeretet ide vagy oda, összehoztak egy parázs ökölcsatát. Innentől kezdve két variációnk is van, egyáltalán nem meglepő módon.

Mgr Patrick Jacquin esperes szerint őt verték (nehéz is a fejformája alapján eldönteni, születési hiba vagy belefejelt egy ütésbe) a 'vadak', s barbarizmust, skandalumot és feljelentést emleget.
A másik oldal tanúi szerint viszont ennek pont az ellenkezője történt: a biztonságiak vetették magukat a melegjogi aktivistákra, és az arrajáró, lelkesen filmező/fényképező turistákra.
Sergio Coronado, a zöldek szóvivője s néhány jelenlévő újságíró szerint Mgr Jacquin tökéletesen egyedül vetette magát a földre, s kiabálta kétségbeesetten: 'vernek! vernek!'
Hát így. Ja, ma van az első franciaországi melegházasság (Bègles, Girondes) első évfordulója. Hála az uraknak és hölgyeknek, igazán méltón megünnepeltük.

update:

quasifoci

60. perc sárgalap

Gudjohnsen egy szabadrúgás után hátba lőtte ellenfelét.

...hullanak, mint a legyek...hát vazze, ilyen a box, vagy mi.... de azért a sárgánál találhatott volna valami jelzésértékűbbet a spori, nem?

innen

Fête du vélo

összeurópai (van ennek még értelme?) bicajünnep a hétvégén, ennek örömére megint lukasra furatom a sípcsontomat Co kölcsönszamarával.
hááát, én e nemes alkalomból plátóian ebbe zúgtam bele...

update:
nos, mégsem ma furatom össze, S estig hajt az egyetemen, gyakorlatot tart debil egyetemistáknak. (legutóbb paninimet rágtam a büfében, miközben a szomszéd asztalnál -1/2 12 magasságában- lelkes csoport szívta a füvet, és üvöltve azon mélázott, hogy lehet a harmadik szinten megszerezni a varázskardot. Morgok valamit az érkező S-nek, aki lazán belehörpöl a kávéjába és csak annyit mond: 'aha. Ők a keddi csoportom.')
Az is eszembe jutott reggeli kábulatomban (ilyen borús időben lassabban hat a kávé, biztos ennek is van valami nagyon racionális oka), hogy miután gonosz mumussá váltam a rettegő franciák szemében, talán utána kéne nézni, hova ne menjek mostanában vízvezetékszerelőnek.... Pas-de-Calais-ban feszít a győztes, egy kisvárosban (Drocourt) a nem 87%-ot hozott. hum. Viszont a DOM-TOM összesítésben az igen győzött, magasan. Erről egyetlen elemzést nem találni, sőt, a régiós eredményhirdetésből is kifelejtették; az, hogy a 30 000 Algériában élő francia mit szavazott, az fontos, az, hogy 1 000 000 gyanúsan színesbőrű mit, már kevésbé. eh, elleszek én ezen még egy darabig.

*

cédrusnak nem cédrus, magányosnak sem magányos igazán, de azért van benne valami meghatóan heroikus...

Un ange en danger

A reptéri buszon a Keletinél vett sajtos croissantomat rágcsáltam épp (tudta valaki, hogy ez biza bécsi találmány, kellett XVI. Lajosnak osztrák feleség), azon vigyorogva, hogy azért nem semmi, Keletinél vett sajtos croissant, van ebben valami bájos, amikor a mögöttem ülők témát váltottak. A jógát kivesézvén a vegák cikizésébe kezdtek, meglepő, aztán újabb vad váltás és már a mai fiatalok nehéz sorsán fintorogtak, amiből egyre inkább a faszi került ki győztesen, a nő hangját már csak apró hümmögések formájában hallottam, hátra is pillantottam óvatosan, olyan szőre fényes, fülei tiszták típus, hozzá illő nővel, aztán újabb váratlan váltás, s már azt ecseteli diadalittasan, hogy a neten talált – persze puszta kíváncsiságból, érted – kábszer recepteket, nahát. Majd jön a gyöngyszem: „A Coldrex olyan, mint a marihuána. Mert nem függőséget, hanem habitust okoz.”

Ez nálam is habitust okoz, asszem, mindenesetre pánikszerűen visszapakoltam a fülhallgatót, hogy egy ezeréve elveszettnek hitt s könyvpakolás közben megtalált acidválogatás vidámkodjon a fülembe, kapaszkodom is bele rendesen, mc solaar épp ott tart, hogy un ange en danger....
...azóta is ebbe kapaszkodom, pedig. Csupa zagyva töredék kavarog a fejemben, utazás előtt-után mindig így van ez, idő kell, hogy magamhoz térjek, hogy belőjem, hol is vagyok, és kizökkent kedvem végre fogódzót találjon....

asszem...

....lassan tényleg itt a nyááááááááár

update: Frankfurter Allgemeine Zeitung 31. Mai 2005, Nr. 123/ seite 9 (ha nem lenne fizetős az archivumuk, idelinkelném, de így....) Necla Kelek: Die fremde Braut c. könyvének a recenziója. Tanulságos, bár sajnos nem meglepő. Talán J megszán, s akkor valahogy bepásszítom....

eurovision

Hát így. Tegnap felmentünk S szüleihez, némiképp búcsúzkodni, mert ugye khmmm, minnyá repülök villámlátogatni, meg aztán paradicsompalántákat (sajátnevelésű!!) átadni, aztán rögtön ott is lukadtunk ki, hogy aszongya. Egész jól énekelt a magyar lány az eurovízióban. Hmmm, szabadkozunk, nem láttuk, csak a végét, mert álmos unalmunkban belekukkantottunk, aztán ott ragadtunk az eredményhirdetésre, mert a két francia műsorvezető valami hihetetlen homofób műsort nyomott le, grrr, és már mondanánk, micsoda egy dolog, mikor anyósom rákérdez, mi ez a gay hangulat egy közszolgálatin, ő nem érti az egészet, de alapvetően undorítónak találja. Áááá, mondjuk egyszerre S-el, nem melegek azok, hanem homofóbok. Anyósom szeme elkerekedik. Na de akkor is gusztustalan, mondja hevesen. Az, bólogatunk csendesen, az...
Nem mellesleg, a két mókáskedvű vadbarom: Julien Lepers, Guy Carlier. Mentségükre legyen mondva, nem szimplán homofóbok; a koleszterinproblémákkal küzdő ducik, a párizsi melegnegyed kivándorlását okozó helyesek, az koszos ukránok és úgy általában a primitív csaló keleteurópaiak ezen az estén megosztott második helyet kaptak náluk.

lopom...

... a képeket a thalassatól. bocs.






ja, mindezt szomjasnak 10telettel. És nem is tudom, hová tűnt a blogja.

patois

Az a történet ugrott be a minap, tévézés közben, milyen mókás is volt, amikor első ittlétem alatt S párizsi unokaöccsét mi fuvaroztuk a strandról a szülők lakásáig. Franciatudásom akkoriban nagyjából odáig terjedt, hogy jónapotörvendekdeszépidőnkvanma, V meg nagyjából ugyanezen a szinten állt angolból, így a kocsiban együtt töltött negyedórát halk hümmögéssel ütöttök el, V néha kimutatott a kocsiból és azt mondta, dog! vagy girl! vagy ilyesmi, és ezen békésen vigyorogtunk, aztán én megláttam egy sirályt és boldogan mutattam, gabion!!, amire V mutatóujjával feltolta orrközépig csúszott szemüvegét és azt mondta, he ?
Ez volt az első alkalom, hogy szembetaláltam magam a Midi és Párizs nyelvi különbözőségével, ami sokkal gazdagabb, mint ahogy a párizsi viccek automatikusan ö-ző lusta déli fajankójának kalandjai sejtetik. Itt van például a fáradtság/fatigue szó, ami első ránézésre teljesen ártatlan dolognak tűnik, pedig… ha Marseille-ben járunk, használjuk óvatosan, mert könnyen félreértésekbe keveredhetünk, s ne lepődjünk meg, ha helyi ismerőseink kifejezetten aggódó arcot vágnak, amikor az átgyalogolt nap s a rekkenő hőség hatásait ecsetelve fáradtságra panaszkodunk. A fatigué nem csak tired, hanem ennél jóval több is, már-már fatális, visszafordíthatatlan, metafizikai határokat döntő fáradtság :
‘-Hova, hova, szomszédasszony ?
-Hát a Jules temetésére !
-Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen fáradt volt !’
Hogy miért is jött mindez elő tévézés közben, jó kérdés. Mutattak egy 14-18 éveseknek fenntartott intézményt, ahol a quartier hátrányos helyzetű fiataljai - szó szerint - megtanulnak franciául kommunikálni. Az esetek többségében franciául nem beszélő szülők gyerekeiről van szó, bólogathatnánk megértően, de ők már itt születtek, itt jártak iskolába, és tökéletesen megértik egymást a környezetükkel, mármint a hasonlókorú kerületlakókkal: a quartier nyelvét ugyanis nagyon jól beszélik, csak épp ez egy csak ott, csak közöttük beszélt argó, ami csak távolról köszön az általuk értett, de nem használt, mert tökéletesen passzívvá vált franciának. És persze minden magára adó quartiernek van saját, csak az ottlakók által beszélt, s a franciát felváltó argója.

És ezen elhümmögtem egy darabig, olyan malmos csiki-csuki ez, nekem nyit, nekik csuk.

A műtermében

Hát így akarjon az ember lánya nyugis félórát nyerni egy vihogó kiskölökkel a hátán...

ezzel

homofóbia ellenes világnap