Nil sub sole novi. A májusi NEM-nek köszönhetően újra Sarko a belügyminiszter. Hát. No comment.
Alighogy beül a kicsi miniszteri székébe, Perpignanban egymásnak mennek a cigányok meg az arabok. Először azért, mert néhány fiatal cigány vasrudakkal agyonver egy arabot. Aztán azért, mert egy héttel később valaki agyonlő egy másik arabot, és ugye ki más lehetett, mint a cigányok, logikus. Így aztán mindkét fél összeköltözik az övéivel, fegyverkezik és fél, és a másikra mutogat, akinek mindent lehet, meg aki jobban él, meg akit jobban szeret a helyi politika. Finom hely lehet az a Saint-Jacques, meg az a Bellus, ahová bekvártélyozzák magukat, matracok az ablakokban, meg pasik állandó őrségben, a gyerekek meg ki se jöhetnek, legalább nincs iskola. A tévé persze kijön, filmez mezítlábas lurkókat meg aggódó anyákat, marcona férfiakat, ahogy kell, fifty-fifty alapon ügyesen elosztva cigány és arab közösség között. Franciákat nem mutatnak, nahát, micsoda hely az a Perpignan.
Munkanélküliség, analfabetizmus, kis hétköznapi rasszizmus, ahogy lenni szokott. Néhány óvatos hang megjegyzi, talán inkább munkahelyek kellenének, meg kevesebb "közösségezés" (és több "franciázás", khmmm). Na de jön Sarko, majd ő megoldja. Hát meg. Ezer rendőr az utcán, mikrofonpróba, gépelt szöveg: "fermeté", "sanctions", "case prison" a kulcsszavak, s a cirádás vérhányás a következő mondatba torkollik: "taper fort et vite". (Én mondjuk frapper-t mondanék, nem is vagyok belügyminiszter) Óvatosan kétkedő női hang a Sarkot körbefogó tévékamerák mögül, ahová az érintetteket terelték: "na de tényleg, möszjő, igaziból?" Mire Sarko kivágja magát: "Ez csak egy olyan szófordulat, asszonyom."
Pár nappal később húsz euróért agyonlőnek egy kocogó családanyát; a feltételezett tettesek egyike egy feltételes szabadlábon levő fickó, aki tizenéve életfogytiglanit kapott. Sarko megérkezik, mikrofonpróba, gépelt szöveg: a fickót a törvény bötűje szerint szabadlábra helyező bírónak fizetnie kell ezért a hibáért. Drágán. A tettesekkel együtt, akik jól megkapják majd.
Pár nappal később egy utcai leszámolás egyetlen áldozata egy 11 éves kiskölök, aki apák napján ajándék gyanánt az apja kocsiját mossa Courneuve egyik tömbháza előtt. Terroristavadász szuperrendőrök átkutatnak egy tucatnyi pincét, míg talpas kollegáik az utcán ijesztgetik az arrajárókat; a perpignani méretű razzia eredménye egy Perpignan méretű nulla. Sebaj, jön Sarko, mikrofonpróba, gépelt szöveg nélkül: a tetteseket el fogjuk kapni, blablabla, s a kerületet sorsa e szép új jövőben: "nettoyage au Karcher".
Hát így. Petit Nicolas leereszkedik a néphez, meghallgatja bánatát, és a maga vélt pijin-én még megoldást is oszt, o piké mindenki, már morzsoljuk a kukoricát, lesz itt nemulass a rosszfiúknak. ( Mittomén, mostanában a négy és fél éves H is elalél a gyönyörtől, ha a jelenlevők megcsodálják a bicepszét, lehet, hogy fertőző.)
Na. Hölgyeim és Uraim, nagy eséllyel Franciaország következő elnökét látták. Én meg azon vacakolok, hogy szeptember 11. után mennyire kulcsszó volt az a hunt down duplavé szájában.
update (nem mintha bárkit is érdekelne, de ez egy ilyen nap):
A ma (szerda) reggeli lapok hírei szerint a fickó láss csodát gyorsan felkapaszkodott a 'legnépszerűbb politikus' státuszba, röpke 39%-kal. Hát na.
Alighogy beül a kicsi miniszteri székébe, Perpignanban egymásnak mennek a cigányok meg az arabok. Először azért, mert néhány fiatal cigány vasrudakkal agyonver egy arabot. Aztán azért, mert egy héttel később valaki agyonlő egy másik arabot, és ugye ki más lehetett, mint a cigányok, logikus. Így aztán mindkét fél összeköltözik az övéivel, fegyverkezik és fél, és a másikra mutogat, akinek mindent lehet, meg aki jobban él, meg akit jobban szeret a helyi politika. Finom hely lehet az a Saint-Jacques, meg az a Bellus, ahová bekvártélyozzák magukat, matracok az ablakokban, meg pasik állandó őrségben, a gyerekek meg ki se jöhetnek, legalább nincs iskola. A tévé persze kijön, filmez mezítlábas lurkókat meg aggódó anyákat, marcona férfiakat, ahogy kell, fifty-fifty alapon ügyesen elosztva cigány és arab közösség között. Franciákat nem mutatnak, nahát, micsoda hely az a Perpignan.
Munkanélküliség, analfabetizmus, kis hétköznapi rasszizmus, ahogy lenni szokott. Néhány óvatos hang megjegyzi, talán inkább munkahelyek kellenének, meg kevesebb "közösségezés" (és több "franciázás", khmmm). Na de jön Sarko, majd ő megoldja. Hát meg. Ezer rendőr az utcán, mikrofonpróba, gépelt szöveg: "fermeté", "sanctions", "case prison" a kulcsszavak, s a cirádás vérhányás a következő mondatba torkollik: "taper fort et vite". (Én mondjuk frapper-t mondanék, nem is vagyok belügyminiszter) Óvatosan kétkedő női hang a Sarkot körbefogó tévékamerák mögül, ahová az érintetteket terelték: "na de tényleg, möszjő, igaziból?" Mire Sarko kivágja magát: "Ez csak egy olyan szófordulat, asszonyom."
Pár nappal később húsz euróért agyonlőnek egy kocogó családanyát; a feltételezett tettesek egyike egy feltételes szabadlábon levő fickó, aki tizenéve életfogytiglanit kapott. Sarko megérkezik, mikrofonpróba, gépelt szöveg: a fickót a törvény bötűje szerint szabadlábra helyező bírónak fizetnie kell ezért a hibáért. Drágán. A tettesekkel együtt, akik jól megkapják majd.
Pár nappal később egy utcai leszámolás egyetlen áldozata egy 11 éves kiskölök, aki apák napján ajándék gyanánt az apja kocsiját mossa Courneuve egyik tömbháza előtt. Terroristavadász szuperrendőrök átkutatnak egy tucatnyi pincét, míg talpas kollegáik az utcán ijesztgetik az arrajárókat; a perpignani méretű razzia eredménye egy Perpignan méretű nulla. Sebaj, jön Sarko, mikrofonpróba, gépelt szöveg nélkül: a tetteseket el fogjuk kapni, blablabla, s a kerületet sorsa e szép új jövőben: "nettoyage au Karcher".
Hát így. Petit Nicolas leereszkedik a néphez, meghallgatja bánatát, és a maga vélt pijin-én még megoldást is oszt, o piké mindenki, már morzsoljuk a kukoricát, lesz itt nemulass a rosszfiúknak. ( Mittomén, mostanában a négy és fél éves H is elalél a gyönyörtől, ha a jelenlevők megcsodálják a bicepszét, lehet, hogy fertőző.)
Na. Hölgyeim és Uraim, nagy eséllyel Franciaország következő elnökét látták. Én meg azon vacakolok, hogy szeptember 11. után mennyire kulcsszó volt az a hunt down duplavé szájában.
update (nem mintha bárkit is érdekelne, de ez egy ilyen nap):
A ma (szerda) reggeli lapok hírei szerint a fickó láss csodát gyorsan felkapaszkodott a 'legnépszerűbb politikus' státuszba, röpke 39%-kal. Hát na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése