kelebandi és a tenger

menetrendszerűen rámtört a nosztalgia, meg a jólnevelt novemberi depresszió, a google earth jól rátett még egy lapáttal, basszus, tényleg egy köpés a tenger, és nem lehet belemászni, kész. most megyek pestre és megkeresek mindenkit, ha már szenvedek.

triangles roses

Meghalt Pierre Seel, aki a maga 82 évével az egyetlen olyan francia túlélő volt, aki nyíltan vállalta (Moi Pierre Seel, déporté homosexuel. Calman Levy), hogy homoszexualitása miatt deportálták Struthofba, mellesleg az egyetlen francia területen felállítot koncentrációs táborba.

A francia államnak 65 évébe került, hogy miután elismerte a Vichy-i kormány felelősségét a deportálásokban, idén áprilisban a deportáció áldozatainak és hőseinek nemzeti emléknapján Chirac személyében azt is kibökje végre, a megszállás alatt a melegeket is deportálták: «Nous sommes là pour nous souvenir que la folie nazie voulait éliminer les plus faibles, les plus fragiles, les personnes frappées par le handicap dont l'existence même faisait affront à leur conception de l'homme et de la société (...) En Allemagne, mais aussi sur notre territoire, celles et ceux que leur vie personnelle distinguait, je pense aux homosexuels, étaient poursuivis, arrêtés et déportés.»

hátas

hogy ettől ne dobjak egyet.... cenzúrááát, cenzúráát, nyulak.

go west

Jaj, annyi mindent kapok ajándékba, hogy hullámzóan felbukkanó honvágyamat enyhítse, nahát. Néha tényleg otthon érzem magam.
A Femmes et mathématique szakkör úgy gondolja, hogy a nőnemű polgártársak szakmai esélyei alacsonyabbak, mint hímnemű fajtársaiké, s ezt bizonyítandó, meghatározták a tudományos kutatás 'hímelőny' szorzóját. A CNRS-ben (a Tudományos Kutatás Nemzeti Központja) egy férfi 1,6szer több eséllyel rendelkezik a szakmai előrejutáshoz, mint egy nő. Az egyetemi társadalomtudományi szakokon ez átlag 1,9; kémia esetében 2,9; biológusoknál pedig 3,8.
Na, ez a történet háttere. A szereplők: François Goulard, a felsőoktatás és a tudományos kutatás címzetes minisztere, és Elisabeth Dubois-Violette, a CNRS kutatási tanácsának ex-elnöke, nemzetközileg elismert fizikus. Ez utóbbi egy óvatlan pillanatában azt merte kifogásolni, hogy az elmúlt hónapokban a kutatásszervezés meghatározó döntési pozícióiból szinte teljesen eltűntek a nők. Aszongya erre a magát miniszternek álcázó birodalmi lépegető: "A probléma oka, hogy a nevezett hölgy szívesen látná magát vezetői állásban. Kérdés, hogy valóban ő e a legmegfelelőbb erre a posztra."- majd a háttérben szerényen meghúzódó csinoskára mutat. -"Ha ezzzel örömet szerzek, kinevezhetem az asszisztensemet."
Jesssssz. wwhhd?

tranzakcionális ajvé

végre meglett az a könyv, amit évek óta hajszolok, vagyis meglett volna eddig is, de most kivételesen megfizethető. az egyetlen bibi: szerintetek a paypal elfogad magyar dombornyomott visat? sos, eBayesek!*
juteszembe, elfekvő készletet szívesen befogadok, s akkor tárgytalan az egész túldimenzionált visítozás.
*elfogad, ha fizetni akarunk. kaszálni már nem enged...

bonzsúr

a korahajnalig húzódó szövegbirkózás után kifejezetten kellemes a kávéfőző szörtyögésére és khadja ninre ébredni, amit csak elvétve szakít meg S óvatos próbálkozása, hogy a "dzsere podzok, dzsere" varázsigével lecsalogassa vanille-t a galériáról.... és mintha a nap is sütne.

ja, és tegnap este óta S határozottan szabóeszter rajongó.

hát na,

ez a mocsonaki (akiről én mindig azt hittem, mocsanaki, és most tanácstalan vagyok), télleg, vazze, Szodoma-díj, ugyebár (1móz 19, 1-11), szal ezek szerint elhanyagolja a szegényeket (ez 16,49), igazságtalan, soha jót nem cselekszik, paráználkodik mások asszonyával (esa 1,10-25), hazudik mint a vízfolyás (jer 23,14), angyalokat zaklat szexuálisan (jud 7) és mindezek tetejébe vendégszeretetet sem gyakorol (luk 10,10-13), hát na, az ilyen tényleg kapjon díjat a jobbiktól.

100% visszaböfi

Váncsa István után megnyugtató Szigeti András és a szokatlanul higgadt György Péter, vagy talán csak azért tűnik higgadtnak, mert jelenleg ugyanazon a hullámhosszon nem higgadt, mint én, eh, akármi.
Nekem azért mocorog a kisördög, mert jó ez a láthatatlansági okfejtés, jól rá lehet fogni mindent, de azért nem illen eccerű ez. Romának lenni Újfehértón nem ugyanaz, mint quasifranciának lenni Clichy-sous-Bois-ban, és ez az a bibi, ami nem szükségszerűen jön át otthoni viszonyok között.
A France 3 esti híradójának bemondónője színesbőrű, az M6 egyik (nyíltan meleg) divatdiktátor reggeli bohóca úgyszintén, a legjobban fizetett francia színészt Jamel Debbouze-nak hívják és külvárosi arab családból jön, de ugyanígy jól eladható a mozivásznon és a képernyőn Eric és Ramzy, Omar és Fred, akik a Canal+ sztárjai, Doc Gyneco, aki minden második ostoba tóksó meghívott sztárvendége, etc. etc., a legközkedveltebb francia pedig egy kabil munkáscsalád sarja, Zinedine Zidane, akinek csapattársai között lassan nagyítóval kell keresni az „igazi” franciákat, nem hiába fanyalgott lepen a vbgyőzelem után, Cissé, Henry, Makalele, Thuram, Wiltord, Dhorasso és társai, a modern stadionok félistenei, akik közül jónéhánynak volt annyi vér a pucájában, hogy a kamerák előtt küldje el Sarkot oda, ahová való. És ezek az urak nem üres Győzike-figurák, egyrészt mert határozottan vállalják és sokszor meg is mutatják, honnan jöttek, másrészt mert ha kell, kinyitják a szájukat, harmadrészt pedig a külvárosi ifjak számára jelentenek valamit, sokszor többet, mint bárki más. És ez a csavar a történetben, ez a tökéletes vizibiliti, ami mégsem vizibiliti, csak úgy tesz, mintha az lenne. Merhogy.
A ’Produit de banlieu’, a „Kaïra* for ever’ feliratú pólókat veszik, mint a cukrot, a párizsi squatokban hemzsegnek a graffitiket kattogtató peremkultúrára éhes látogatók, Mohamed Dia streetwear kollekciója már meghódította Amerikát is, és a Levi’s új farmerfazonjainak kulcsszavai nem hiába a krumping és clowning. Na és akkor még nem szóltunk a rapról, Tragédie, M. Pokora. K-maro, Passi, Ministère Amer, Akhenaton, csupa csilingelő pénztárgép, mégha 50 Centtől kicsit messze is vannak (még), lehet énekelni a nagy Johnny Hallyday vagy Calogero társaságában, mert az olyan megható.
Csak ideértünk végre ehhez a csinos paradoxonhoz: míg a szociális és gazdasági szférában a peremkerületek és a központok közötti távolság csak nőőő, s lassan már a szakadék szó is finomkodó habos csipkegallérnak tűnik, nos, addig a perem kulturális kódjai megrágva és újrafelböfögve ugyan, de a fogyasztói társadalom iparának legkifizetődőbb marketingeszközeivé váltak.
Hát csókolom. Jó kis johnmalkovichmenetes élmény lehet ez egy külvárosinak, eccer véletlenül bekerülni Párizs belvárosába, és rácsodálkozni az ugyanúgy öltözött vagányt játszó divatos kisfiúkra. Tessék akkor látszani. Ugyebár. És akkor mi is marad észrevétetni magát?
Aszongya/reppeli a Tandem: „Je baiserai la France jusqu’à ce qu’elle m’aime”
Q.E.D.

*’caillera’, mint ‘racaille’, ezt meg ugye sarko vágta az amúgy sem lelkes külvárosiak szemébe, lett is belőle haddelhadd.

::: kredit - e poszt a nouvelobs nélkül nem jöhetett vóna létre :::

az vajon miért van

hogy az évek óta az íróasztal bal sarkán pihegő, két költözést átélt fénymásolt lap, amit átlag hetente egyszer forgattam meg, amikor más, évek óra az íróasztal bal sarkán pihegő, két költözést átélt fecniket kerestem, szal hogy az a féltve őrzött kincs, ami a szemétbekerülés damoklészi kardjával a feje fölött képes volt túlélni mindeme megpróbáltatást, na az most egész egyszerűen felszívódott, pontosabban S többszöri apró morgásainak hatására egy rendrakási akció keretein belül a polcon hetyke rendben sorakozó dossziék valamelyikébe került, s tµkµm tudja miféle duzzogós hisztiből kifolyólag b@szik a kezem közé kerülni, pedig most igazán szükségem lenne rá, e pillanat miatt őrződött oly féltve éveken keresztül, hát na, efféle kudarcoktól öregszik az ember idő előtt.
ha valakinek a keze ügyében lenne Arendt Varnhagen-kötete, lécci-lécci, tessenek megkeresni s valahogy eljuttatni a megtört kelének azt a Rahel levél/naplórészletet, ahol Lessingre hivatkozva a szombati kikocsikázás lehazudását intézi el valami hihetetlen eleganciával, valahol az elején lesz.

::morphondire::

egészen tanácstalan vagyok, mit lehet ezzel a macskával kezdeni? eddig a baloldali szomszéd fája alól gyűjtötte be az összes lehullott olivát és hordta haza egyesével, hogy a lakás legváratlanabb helyein bukkanjunk a lakoma maradványaira, de letudtuk azzal, hogy pocakaddikt, és nincs azzal semmi baj. ma viszont egész nap a jobboldali szomszéd kertjéből ellopott cserépalátéteket fuvarozta be a teraszra, csinos kollekciót összegyűjtve... kénytelenek leszünk az egészet visszalopni egy csendes téli estén, ajajaj. és J kérdésfelvetése, miszerint tőlünk mit lop át a szomszédba, izgalmas távlatokat nyit.

megint arte

november 23 00h25
Un Chant D'Amour
(Jean Genêt, France, 1950, 25mn)

ne csináld mosogatsz

buzi e vagy?
továbbá előkészületben a vizelés után kezet nem mosók, a titokban orrot piszkálók és a paplan alá beszagoló alattomos szellentők listája is. csak nyugalom, előbb-utóbb mindenki sorra kerül.

iwiw

miközben mindenki vadul posztolja, hogy boldog-boldogtalanra rákattint vagy hogy boldog-boldogtalan rákattint, arra jöttem rá, hogy mások ismerősei között rengeteg ismerősöm akad, és milyen szégyenlős wiwes vagyok, mer' én még arra se merek rákattintani, akivel együtt őriztünk libát ifjúkorunkban. és akkor mi értelme az egésznek?

Where the anger comes from

Girl, next time he wants to know
What your problem is
Next time he wants to know
Where the anger comes from
Just tell him this time the problem's his
Tell him the anger just comes
It just comes.

g |----------------------------|
d |-------7\5---5/7------------|
a |-----------7------3-3--5\0--|
e |--0-------------------------|

g |-------------------------------|
d |-------------------------------|
a |-----12\10----10/12------------|
e |--0--------12-------8-8--10\0--|

ez egy ilyen hét lesz, úlláccik. :o) és került pastis is, végre-valahára.

f words

"I've been to every fucking Ani DiFranco show there ever was." (Ani DiFranco)

1720

ez azért számít jó évnek , mert itt volt a környék egyetlen pestismentes települése, ami azért ritka dolog volt akkoriban, karantén, kalóztámadások, mindenmás (van ennek filozófiatörténeti jelentősége is, Hegel egy körmönfont zsidózásában az érintetteket a pestist kirobbantó marseillei banditákhoz hasonlítja). és pár éve egyre nagyobb helyi ünnepet szerveznek köré, a fél város kalóznak, kolduló szegénynek, szuronyos katonának öltözik, nekem csak annyi a véleményem, hogy két euró a forralt bor, ráadásul sz@r, na, értik az értők. és valami 40-50 000 látogató érkezik, ami majd a duplája a helyieknek, nincs parkoló, mindenki halál ideges, hát ünnep.

mi is kalózosdizunk ma, kajak a kocsin, s már csak gyengéd hullámokra és valamivel több napsütésre várnánk, hogy átevezzünk az öböl másik oldalára, sirályokat bámulni, süniket begyűjteni, akármi, csak tengerközelbe. aztán majd hétfőtől újjászületünk. legalábbis én.

sniff

4600 tengeri mérföld, 13 nap 9 óra 54 perc 3 másodperc, átlag 13,48 csomós sebesség, szal transat. ellen és bilou másodikként értek el Bahiahoz, 35 perccel lemaradva a dick-peyron páros mögött.

la haine

kassovitz posztja

garçon manqué

Magali Rossi enyhén alkoholos állapotban pénzt akart szerezni 2002 augusztusában, s egy vadászpuskával és barátnőjével felszerelve kocsiba ült. Saint-Just-Saint-Rambertben besétált a helyi pékhez, és egy méterről mellkason lőtte, majd elmenekült a kasszával, valami 35 euróval.
A hírekben nem győzik hangsúlyozni, hogy MR 2002 áprilisában költözött Saint-Etiennebe, miután egy leszbikus fórumon megismerkedett egy fiatal nővel, Anne-Sophie Royollal. A két nőt egy harmadik velük élő barátnőjük, Emilie Desprès dobta fel a rendőrségen.
Most mindhárman bíróség elé kerültek, napok óta mást se látni, mint a régi képeket, két buccsoid nőről, amint békésen vigyorognak a kamerába (meg is jegyzik jelentőségteljesen, a rabolt pénzt sörre költötte) aztán gyorsan bevágják melléjük az új rajzokat, az új nőies külsőt mantrázó kommentárokkal, aztán jön a védőügyvéd, aki hosszan sírdogál, micsoda nehéz gyerekkora volt védencének, identitásválság, nevelés, törékeny lelkialkat, gyorsan belöki még, hogy "garçon manqué", csak hogy értsük.
Utálom ezt a kétoldali kikacsintós diskurzust, csupa sejtetés ezekről a gonosz leszbikusokról, pfuj, milyenek ezek.

s(ave) m(y) s(oul)

ma hajnalra virradóóóóra eeelfogyooott a paaaasztisz, hogy lesz ebből munkanap????

monoton rövidhír

vanille rájött, hogy hangra nyílik a teraszajtó. eléül, üvölt, kele feláll és kiengedi. eléül, üvölt, kele feláll és beengedi. eléül, üvölt, kele feláll és kiengedi. eléül, üvölt, kele feláll és beengedi. eléül, üvölt, kele feláll és kiengedi.... percenként két találat.
utoljára az unokaöcsém játszotta ezt velem, 28 éve. de neki nem volt ilyen fülhártyaszaggatóan mutáló hangja akkoriban. meg nem is télen kattant rá.

kvíííííz

én eltöprengtem egy darabig... szal mi is ez?

look chaos

"les conseils professionnels schwarzkopf:
pour un look chaos: etalez une noisette de gel dans les mains en les frottant, pour une meilleure répartition, puis appliquez sur cheveux secs ou humides.
Ebouriffez vos cheveux à volonté jusque' à obtenir l'effet déstructuré souhaité."
mindez a Power Gel - effet décoiffé tégelyen. uh. én már enélkül is produkálom a destrukturált effektust, de ez a look chaos, ez most nagyon tentatív. belevetem magam. a+

Don't you ever try to lecturize me

azon morfondírozok itt migrénes-semmiresemvagyokjó állapotomban, miután egy egész napos gyalogtúra után hazaestem végre marseille-ből (ha még nem posztoltam volna valami kétségbeesettet, valami hatodik hete nincs tömegközlekedés), hogy ugyan kijárási tilalom már nincs, de rendkívüli állapot még igen, olvasom a külügyminisztérium intését is, hova ne tévedjen be magyar állampolgár, többek között ugyebár marseille egyes negyedeibe se, szegény anyut is hatszor megnyugtatom a telefonba, micsoda időket élek, igazán. aztán gyorsan gyártok egy listát az újabb vakfoltra került urakról és hölgyekről, gyűlnek szépen.
na. jelentem. itt nem ég semmi. nem is égett. és ne legyek szakállal megáldott próféta, de nem is fog. és nem azért, mert olyan qrva jó itt élni. és tényleg ne nagyon tessenek az északi negyedbe menni. de tüzek itt nem lesznek. (legfeljebb ha én rakok egyet a magyar sajtótermékekből, de azt a helyiek nem fognák, az érintettek meg nem látnák.) egyrészt mer' ez itt marseille, on craint dégun,* és nem szeressük, ha párizsból mondják meg, most mit kell csinálni. másrészt mer' itt hagyománya van a mindenféle kultúrák keveredésének, kikötőváros, vazze, még az om játékosvásárlásaiban is ez motoszkál, és társul hozzá egy jó adag baloldali-szindikalista tudat is, újabb csavarnak, színt adni a löpenes tarolásnak. és itt a banlieu nemlétező kategória, minden gázosabb kerületből simán elérhető a városközpont, akár gyalog is, nincs gettó, külön nyelv, noha van minden más, munkanélküliség, diszkrimináció, erőszak.
és én most kicsit beleszerettem marseillebe és kiábrándultam otthonhagyott dolgokból, mert az égő kocsikon sopánkodó vasaltöltönyös diskurzus elfelejt mindent, ami megmentett itt valamit a veszni látszó böcsületből, miközben úgy lóg ki a szájából a jóltáplált rasszizmus, mint egy titokban tövig rágott cupák.
* ez meg szomjasnak, finom tájszólás.

arte

nem bosszantanék én senkit, főleg nem Arankát, de ma éjjel az arte-n 00h30 - 58'

retro

öt perc kávészünet (vagy chai legyen?) két lessingi fermenta cognitionis között...
szomjasnál ragadt meg az agyamban az új szakterminológia, aztán kiderült, csak én vagyok lemaradva:

OOB: As with everything, it seems like trends in sex tend to be cyclical; everything was all about the G spot in the 1980s and BDSM in the 1990s. What do you envision next?

Annie Sprinkle: I think for awhile there was a big trend in the sex community to be more wild and kinky, more fetishistic, or more extreme—how tight can you make your corset, how many fists can you get in, and how many swacks can you take. All that’s wonderful, but I see a return to what’s often called vanilla sex. Vanilla is the new kinky. But vanilla sounds derogatory to me, so I call it “classic sex.” A little fucking, a little sucking—

BS: Yeah, with a little fisting, a little extreme massage, a little anal. I think you’re vanilla’s like those old Dairy Queens. Did you ever go to Dairy Queen when you were a kid, and they would dip the ice cream in chocolate? Yeah, it’s like vanilla dipped in chocolate. With a little butterscotch on top.

ps. chai. de szomjasé jobb, hiába.

mittomén,

ez is csak egy hétfő, még ha biztatóan is indul. a sill et veolia megint vezet, mauresmo agya összeállt végre és nyert (3 óra 7 perc, erre jöhet a bekkermekenró páros visítani, hogy a nők kevesebb pénzt érdemelnek, mert nem melóznak annyit, mint a pasik), nnnna, működik az önszuggesztív üzemmód is, már csak egy kávét kell kivarázsolnom a gépből, vanille-t begyűjteni a szomszédból és lehet próbálkozni az írással.
és persze a lényeg, hétvégi teabeszerzés sikeresen zárult.

berggasse 19.

ez is egy újabb valószínűtlenül akármilyen hétvége, amikor rövidgatyóban lehet rohangálni a parton, kalózt játszani a kajakkal, hogy egy fél óra evezés után belevesszünk egy felszínen vadászó medúzarajba, aztán nagy nehezen partot érni és belealudni a napsütésbe, hazaaérve újra összeszedni egy félmarék szétrágott olívát a teraszon, amit vanille egér híján hazahord, elszürcsülni egy fűszeres rooibost és azon merengeni, hogy fel kéne ébredni végre, meg hogy miféle rémálom ez, nincs ez rendjén így, akármi. eh. terapeutikus monológ.

az már tuti,

hogy ilyen pólóm se lesz.

taraaam

a hét linkje

őszvariációk

ellen macarthur

Photo OC/Ellen MacArthur

zsivanylanynak 10telettel. mellesleg S morog miatta, szerinte Ellen az ő kedvence, és ebben igaza is van. én csak úgy jóesztéta módjára, érdek nélkül... :o)
és a transat hírek: 14 mérfölddel lemaradva a virbac-paprec párostól Ellen (MacGuyver) és Roland Jourdain (Bilou) jelenleg másodikok.
update: a helyzet változatlan az élen. új video itt.

Prussian Blue

no comment kategória: Lamb et Lynx Gaede. Meg ez.

update 1. lehet belehallgatni a dalokba, itt. szerintem nem éri meg, de ne döntsek senki helyett.
update 2. van abban valami finom irónia, hogy amikor 1704-05-ben a berlini Diesbach mélyvöröset akart gyártani potassiumból és vasszulfátból (vegyészek, riadó), csak haloványt kapott, s amikor koncentrálni akarta, ott ült az edénykéi alján az első szintetikus kék, a poroszkék. khmm. állandóan és kényszeresen belebotlom abba a rögeszmémbe, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb nem pusztán összeér, de valami mélyebb s lényegi azonosság is összeköti őket. még ilyen metaforikus szinten is.

zoos humains 2

nekem mostanság ilyeneken jár az agyam, csak úgy, megkomponált rend nélkül:
Karembeu a nagy black-blanc-beur mámorban nem énekelte a himnuszt, volt is némi oka rá, 1998-ban még nem nagyon beszéltek errefelé (s máshol sem) arról, amit ő nagyszülőkön keresztül megélt, 1931-ben, a Bois de Boulogne-béli Exposition coloniale-on, ahol még gyorsan bedobtak néhány kannibált, mielőtt végleg bezárna a bolt. és 1994-ben meglepő módon újraéledt egy "Safari parc" Bretagne-ban, Nantes közelében, aztán egy "village Massaï" Belgiumban, két évvel később pigmeusokat állítottak ki ugyanott, szal az a dacosan összepréselt száj a helyén volt ebben a kotextusban.
aztán valami elkezdődött Joël Dauphiné kutatásaival, Didier Daeninckx regényével, a Cannibale-lal (Verdier, 1998), majd jött a kollektív Zoos humains (La Découverte, 2002), mintha ezt is tisztába lehetne tenni végre.
de nem. 2005 júniusa: Augsburg-ban négy napos "African village" kiállítás, régi szép reflexek szerint. a tiltakozás elég hamvábanholt, leginkább kínosan másfelé nézünk.
asszem az érzékenységi fokokat nem lehet olyan egyszerűen összehasonlítani.
ps. már nem javítgatok. már nem is röhögök. a népszabinak azért szólhatna valaki, hogy Jean-Marie Le Pennek három lánya van, és aki szerintük "a fia, aki egyben a Nemzeti Front alelnöke", az Marine, és nőnemű.

zoos humains

szemérmes testcselek : az afrikai falu lakói benn ülnek a zooban, de lemaradtak a plakátról.

amikor még szerettük a szenegáliakat, feltéve, hogy ilyen finomságot kanalaznak mosolyogva, s védik, amit védeniük kell a csinosan exotikus egyenruhájukban.

atterissage

vanille lezúgott a galériáról. kifejezetten magának hozta össze. egész nap nyitva a terasz, huszonakárhányfok és napsütés, és párszor félórától eltekintve benn alszik a kanapén, hihetetlen pózokban. aztán amikor hűvösödik az este és bezárok, valami kósza kisördög belébújik, és fel-alá rohangál a lakásban, és egy-egy vad vágta a galérián végződik, ami egyébként tiltott terület, s ezt tudja is, de le nem jönne, míg fel nem megyek utána, hogy aztán lepattogjon a falépcsőn, mint egy bánatos nyúl. na és most valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy döntött, hogy nem nyúl lesz, hanem E, aki viharistenként rohanja körbe a margitszigetet (ez E kopirájtja, mellesleg), vagyis jelen esetben viharistenként száll alá a galériáról. és itt a bibi. mert ugyen vanille kezd nagyfiúsodni, ami leginkább méretes pocakján látszik, de alapvetően mégiscsak egy suta kölök, aki gyakran csetlik-botlik... miután többszöri nyaktörő bukfenc után fenékkel porolta le az alsó lépcsőfokokat, úgy tett, mint aki az egészet előre kikalkulálta, és peckesen a helyére sétált, s most ott gubbaszt bánatosan, alig győzőm vigasztalni.
ápropó nagyfiúság. J - aki mostanában nem fér internethez, jól ki is pletykálom magam a háta mögött - aszongya nekem a minap a telefonba, lassan ki kell vágatni azt a macskát. ááá, mondom fölényesen, ráérünk, lecsekkoltam, még nem szálltak le a kicsi heréi. ****** na de hagyjuk. viszont bogarat ültetett a fülembe, tagadhatatlan, én meg S-ébe, el is loholtunk lelkesen az első útbaeső állatorvoshoz, aki gyorsan fejszámolt: műtét + elvileg kötelező tetoválás + kombinált védőoltás + veszettség elleni duplaoltás = átszámolva durván 60.000 HUF. majd bájosan ránkmosolyog. a batárját, ennyi pénzből turistaszezonban kifizetem hazai állatorvosom utiköltségét és tartom egy hétig hálából, ő meg benyomja azt a három szurit, és megejti azt a két apró vágást.
kezdem érteni azokat a bánatos anyákat, akiket állandó lelkiismeretfurdalás gyötör, ha nem képesek a legdrágább és legszagosabb pelust betenni a kosárba, mintha ezzel egy csapásra romba döntenék az apróság jövőjét.

nószmókin'

marlboroék születésnapoztak november 5-én. pontosan az ötvenedik, mondják. én meg kicsit értetlenkedek, szokás szerint. aztán minden a helyére kerül: a philip morris 1924-ben dobta be a piacra a marlborot, ki hinné, hölgyügyfelekre koncentrálva. a női 'bon goût' hosszan alkalmazott reklámszlogen, egészen 1955-ig, amikor leo burnett ügynöksége megszüli a cowboyos cigi imidzsét - Clarence Hailey Long játszotta a múzsát -, és ejti a nőket. nnna. hát innen a szülinap.

szélvészkisasszony

aka Ellen MacArthur újra tengerre szállt. képek és infók itt.

ps. 11.08. még mindig elsők.

alvó tigrisek

mondom én, képtelenség ébren maradni egy hortyogó macska mellett... ráadásul jól lebuktunk.

kérdés,

hogy a t.A.T.u.-ról egyeseknek vajh miért a zene-kategória ugrik be. nálam ez a gyorsan megtérülő befektetések dossziéban pihen.
na majd ha egyszer az ország legnépszerűbb blogja leszek, biztos meg is értem.

sütölde

220 g liszt
100 g vaj
4 tojás
150 g porcukor
csipet só
1 kg rebarbara
___________________
*liszt + 75 g vaj + só + 1 egész tojás (fakultatív: aprócska víz) -- ebből lesz a tészta, amit 1 órán át pihentetni kell. (tipp lustáknak: pâte brisée vagy ennek megfelelő akármi)
*rebarbarát apró kockákra vágni
*tésztát 1/2 cm vastagságúra nyújtani, vajjal kikent tortaformába tenni, rászórni a rebarbarát, s előmelegített sütőben (220 °C) 20 percig sütni.
*3 tojásfehérjét kemény habbá verni a porcukorral, majd a tészta tetejére kenni és visszatenni kb 15 percre a sütőbe (170 °C!!)
*ajtókat kulcsra zárni - hidegen-melegen, amennyi belénkfér. nem igazán fogyókúrás.

dilemma

pár hete meghalt guillaume dustan aka william baranès. miután 1990-ben kiderült, hogy szeropozitiv, irodalmi karrierbe kezdett, pol 1996 dans ma chambre c. regény, 1999 flore díj a nicolas pages-ért, 2004 dernier roman, 2005 premier essai, közben Rayon gay sorozat a ballandnál, ami igazán hasznos dolog volt. egyébként militáns homo, két irányban is: "la capote ne pourra jamais être la règle en matière de sexualité" hirdeti fennhangon, s a bareback-praxis kapcsán persze heves vitába keveredett a sida act-uppal. én meg ilyenkor mindig megzavarodok, mert egyrészt igen, másrészt meg anyád, akkor is, ha közben még mindig igen. ezek az eldönthetetlen mert szétinterpretálható morális vackok igazán elmehetnének a francba. közben meg nem is ezen a síkon morális dilemma, valszeg sokkal inkább saját esetleges intoleranciám rémít. bosszúból azért is beteszem ezt a megkésett posztot.

kép innen

elhúzódó hétfő

képtelenség dolgozni egy ilyen átszellemülten hortyogó macska mellett...

Olvassunk

híreket...
Rögtön a címmel baj van: ::Bevándorlók harcolnak a rendőrökkel:: khmm, ezek az ifjú urak többségében francia állampolgárok, itt születtek, itt jártak isibe, miegymás. Sokuknak már a szülei is detto, talán nem kéne őket lebevándorlózni.
::Clicy-sous-Bois:: helyett "Clichy-sous-Bois"
::A rendőrök betörés miatt üldöztek fiatalokat, akik egy trafóházba menekültek.:: Nos, a rendőrség hevesen tagadja, hogy üldözött volna, vö. hivatalos verzió. A nemhivatalos verzió (lásd szemtanúk) szerint viszont igenis üldözték a három srácot. Mellesleg, volt a közelben egy betörés, de ők teljesen ártatlanok, a rendőrség is ezt mondja, vö. "azt hitték, üldözik őket, pedig nem, hisz ártatlanok voltak."
::Itt halálos áramütés ért egy 14 és 16 éves fiatalt, egy társukat pedig súlyos állapotban szállították kórházba.:: ez elég tényszerű, illik hozzátenni, hogy i) az üldöző/nemüldöző rendőrök b@sztak szólni, hogy gáz lesz, ha átmásznak a falon, hanem állítólag még örültek is, hogy most végre jól megszívják - mondjuk a falon ott virít, hogy életveszély; ii) a tűzoltók/mentők csak egy óra vacakolás után tudtak bemenni menteni, mert az áramszolgáltatónak ennyi időbe telt áramtalanítani. ezalatt mondjuk elég könnyű belehalni akármibe.
::Bár rendőrségi gránátról volt szó, Nicolas Sarkozy belügyminiszter cáfolta, hogy a rendfenntartó erők hajították volna az imahelyre az eszközt.:: megint süketek és némák párbeszéde; i) Sarko cáfolja, majd azt mondja, talán ii) a bennlevők meg azt állítják, a rendőrök egészen a kapuig jöttek, majdhogynem bunyulverős hangulatban.
ami nem derül ki:
- nagyjából hat napja minden éjjel ugyanaz a gyújtogatós/dobálós/letartóztatós buli megy, most már több, egymástól kifejezetten távol eső kerületben.
- gáz van nem csak az élhetetlenné váló negyedekben, hanem a rendőrség soraiban is.
- kicsi Sarko alig pár napja sikeresen lehurrogtatta/megdobáltatta magát egy "érzékeny kerületben", miután lelkesen legazfickózta az összes vonatkozó kerületi fiatalt - ez az, amit ugyanazon kormány egy másik minisztere sémantique guerrière-ként jellemez -, mellesleg bedobva a képbe valami kusza "igazi fiatalok" fogalmat, és meghirdette a zéró tolerancia elvét. most csak azt kapja vissza, amit főzött.
- lelkes kormányzó párton belüli bicepszezésnek vagyunk a tanúi, mindenki örül, hogy zsebtigris zsív, mindenki reméli, hogy ezt minél tovább teszi, a kerületieket meg senki sem kérdezi, szeretnek-e félni rendőrtől/dealertől/szomszéddebilkamaszfiától.
na, remélem hazai hírekben megbízhatóbb az index, mert ez így ölég gáz.

hangulatjelentés

kifejezetten hétfői mélyzuhanós állapot stop kávékészletek kimerültek stop ihlet sincs stop munkamorál pánikban stop bizar módon euforikus az egész stop

biziwíkend

az van, hogy négy nap ide vagy oda, még arra sem volt időm, hogy felháborodjak valamin, pedig mostanában elég jól szokott ez menni nekem, de egyik nap gombákra vadásztunk, másik nap tengerisünikre, aztán harmadnap a kertben kapartam a nyár maradékát puha kupacokba, meg széthordtam a kőhalmot, ami alatt nyáron pompomék hűsöltek, kilakoltattam egy skorpiót és egy gekkót, aztán disznóbabot vetettem, kétszer, mert vanille az összeset kikaparta buzgó imitációs rohamában, negyednap meg polcrendszert eszkábáltunk a gép fölötti falra, fúrás-faragás-fűrészelés egész nap, hogy aztán végighümmögjük a maradék időt, hogy is találjunk rendszert a cdk között... mosmeg hulla vagyok, és az elmúlt kilencvenhat órában egy sort sem írtam, ami több mint riasztó, de hát így van ez, a kötelező írások mindig heves mimástistudnékhirtelensokáigtenni alapú rohamokat idéznek elő bennem... uh, roppant bonyolult egy darab vagyok.
ps. a tengerisünik szétvágás után is mozognak. sőt, azután is, miután már átestek a kikanalazáson. roppant deprimáló az egész. és megkóstoltam egyet, kvázimuszájból, mert ezek a tengeri népek csúnyán néztek rám, amikor fintorogtam. hát, nem egy ízvarázs.