divide et ...

micsoda egy helyen szállok vonatra... meg úgy általában. honvágy ide-oda, elmenni se tudnék már. (azt is összerakom majd, miért is kattantam ide.)

op. cit.

„In the very torrent, tempest, and, as I may say, the whirlwind of passion, you must acquire and beget a temperance.”
ugyebár.

mañana

nnna. nesze neked igéret... ma ezt dúdolgattuk egész nap a két kínai, egy arab munkatárssal, mindenféle nyelveken: és nemzetközivé-é-é-é lesz holnapra a világ...
(én például halál unom a saját pregektúrás történeteimet, de mit csináljak, ha nagyjából csak ilyenre fussa ma. vagyis nem, de egyrészt a többit legközelebb, másrészt meg ez a bőrömre megy, a többi meg ugyan szintén, de kevésbé idegesítő módon. szal megjött a levél, hivatalos, kezdődik úgy, hogy a borítékon édesen ott a mlle kelebandi, chez s címzés. anyátok, mondja s is, amikor bontogatjuk, mi az hogy chez, és cifrázgatja konokul, ráhagyom, igaza van, mondjuk melyik házastársat szokás így hátsófélen bökkenteni azzal, hogy csak húzza meg magát, mert ő nem otthon lakik ám, hanem a párjánál, na de mindegy. következő kör: a levél szerint be kell mennem abba a bevándorlási hivatalba, ahová direkt mondták a személyes randevún, hogy nem kell bemennem. háát. telefonhoz kapunk. a hölgyemény némi meggyőzés után úgy dönt, hogy jó, nem is kell bemennem. fellélegzem, rossz emlékű hivatal az, legutóbb még a lábméretemet is gondosan feljegyezték, gondolom két példányban, hogy el ne kallódjon. de. mondja kedvesen a telefonba, és csak hebegünk, amikor elhangzik a situation irrégulière kifejezés. öh. bizonybizony, négy éve, csacsogja megrovón. na de, és soroljuk a mindenféle hivatalos fiszfaszt. az lehet, mondja kedvesen, de az ő számítógépében mindennek nyoma sincs, ergo. én illegális bevándorló vagyok. no. ilyen se voltam még.)

hüm

egyébként meg szvsz komoly fejlődésről tanúskodik, hogy ugyan a cipőfűzőm még mindig ollan szabályosan feszül, ahogy kell, de a szárítón jóideje már nem is színsorrendben ülnek a csipeszek.... avagy mégsem?

2:0

a medúzák - kelebandi meccs állása... a sporthasonlat persze úgy sántít, ahogy van, mert ugyan hogy a khmmbe tudnék kiegyenlíteni? mellesleg a tegnap délutáni lókötő kifejezetten ügyes volt, mert egyszerre tudott elkapni a bokámon és a (ostoba módon reflexből odakapó) csuklómon. hát kell nekem elbambulnom egy magáról megfeledkező sublet láttán, mikor tele a láthatár vadászó bestiákkal...
kínomban fűszerportyára hívtam s-t, és beszereztünk egy adag yassa-t aka szenegáli keveréket, van benne hagyma, fokhagyma, gyömbér, feketebors, csemegepaprika, babérlevél és kakukkfű. előreláthatóan veszett csirkegrillezés lesz a heti program.

vega

végrevégre. és ha a grabitkutya úgy gondolja, hogy feláll a gépen, holnapra meg is mondom a tutit...

giccs és konyha

tegnap esti performance: fekete felhőkkel kisért váratlan záporzivatar, s legalább ennyire váratlan fizetés a zsebben. virgonc jókedvemben sétálni hívtam s-t (végigandalogtuk a kikötőt, mellettünk karnyújtásnyira egy orphie követett bennünket kutyaként, amikor megálltunk megcsodálni, ő is megállt, és szenvtelenül pislogott ránk, aztán úszott velünk rendületlenül, a hajókat kerülgetve) és étterembe a kápolna melletti kistérre, ahol több hónapon keresztül szemeztem az étlappal: hűhaélmény garantált, ha véletlenül arra teccenek járni. és még nagggyon finom almateát is kaptam ajándokba.

ps. visszagondolva s óvatosan hümmögve, mert ugye a sorrendezés mindig igazságtalan, vagy legalábbis jelen esetben az, sz'al az est legjobb pillanata mégiscsak az volt, amikor óvatlanul belehörpintettem a ránézésre egy hamis aka tejszínes cappuccinonak tűntő édesburgonyaszószba, hjaj, abban a régi kis kávéspohárban, amitől még ma is megborzongok, tetején - ismétlés a tudás anyja - szezámmaggal s mákhoz hasonló akármivel megszórt tejszínhabbal. a chefből annyit sikerült kiverni, hogy öt fűszer van belekeverve, édeskömény, szerecsendió, valami bors, fahéj, és kömény. uh. még a szívószál is elpirult.

pari_ubi_sali

garantált íz- és színkavalkád.
innentől kezdve megbocsáthatatlan blaszfémia leparizni a p a r a d i c s o m o t.

l'eau de vie

az álmatlanság haszna aka az éjjeli kalandozás eredménye: ez itten egy 13. századi freskó, massa marittima-ból, pontosabban a helyi kút faláról. interpretáció ügyben érdekes guglizni, ugyebár.