Megjöttek S régen látott texasi rokonai, egész kedves népek, de nem nagyon beszélnek franciául, mi rohangálunk a vidám családtagok között és igyekszünk fordítani, már amit lehet-tudunk.
H már napok ótra erre készül, képes volt reggel hétkor ránktelefonálni, "ájem H", és "hogy van az a dal a nyúllal, elfelejtettem, jajajaj" és "vivillrakkjú", amiből néha egész váratlanul "fakkjú" lesz...
Az első találkozás elég félősre sikeredett, H végig az öklét rágta és a pólómba bújt, amint közeledő amerikait látott, mindenesetre az kiderült, hogy nem egyszerű a helyváltoztatás egy lábunkra ragadó félénk négyévessel.
Aztán a vacsora sokat lendített a helyzeten, H egyre felszabadultabban kacagott mindenen, néha odarángatott bennünket épp esedékes áldozata elé, hogy segítsünk elmagyarázni, hogy kell játszani a pléjsztésönön és hogy az egyik hódeszkás versenyző az lány és azzal a nagyi szokott játszani és a múltkor is íííígy ugrott le a sáncról és ííííííígy törte ki a nyakát és.....
Másfél óra heves pörgés után H úgy döntött, lerajzolja a vendégeknek, hogy lehet őt meglátogatni, ha esetleg valakinek kedve támadna játszani a pléjsztésönnel. Mérhetetlen mennyiségű krikszkrakszot pakolt rekord idő alatt M noteszébe, hangosan kommentálva a követendő utat: "itt van egy naaaagy fekete kapu, a barátom lakik itt, meg a papááája, meg a mamáááája, meg a hugija, és itt joooobbra kell fordulni, de mindig ügyesen indexelni kell, mert ha neeeem, majd a rendőr jóóóól leszid....és a rendőrnek van ááám pisztolya is, hogy le tudja lőni a rosszfiúkat, akik összetörik a kocsit... és van olyan rendőr is, akinek hajója van, és a nagypapiiiii a hajógyárban dolgozott, és naaaaagy hajókat épített, és amikor jön a hullám..." M itt vesztette el végleg a fonalat, és bátortalanul rákérdezett: "bató?" s közben segélykérően pillogott körbe, tényleg hajóra kell szállni, ha úgy döntene, meglátogatja H-t?
H nem hagyja magát csak úgy kizökkenteni, nem az a tipus. "Bató", mondta kedvesen M-nek, majd hirtelen megvilágosodásában helyesbített: "Baw-thow, érted?"
H már napok ótra erre készül, képes volt reggel hétkor ránktelefonálni, "ájem H", és "hogy van az a dal a nyúllal, elfelejtettem, jajajaj" és "vivillrakkjú", amiből néha egész váratlanul "fakkjú" lesz...
Az első találkozás elég félősre sikeredett, H végig az öklét rágta és a pólómba bújt, amint közeledő amerikait látott, mindenesetre az kiderült, hogy nem egyszerű a helyváltoztatás egy lábunkra ragadó félénk négyévessel.
Aztán a vacsora sokat lendített a helyzeten, H egyre felszabadultabban kacagott mindenen, néha odarángatott bennünket épp esedékes áldozata elé, hogy segítsünk elmagyarázni, hogy kell játszani a pléjsztésönön és hogy az egyik hódeszkás versenyző az lány és azzal a nagyi szokott játszani és a múltkor is íííígy ugrott le a sáncról és ííííííígy törte ki a nyakát és.....
Másfél óra heves pörgés után H úgy döntött, lerajzolja a vendégeknek, hogy lehet őt meglátogatni, ha esetleg valakinek kedve támadna játszani a pléjsztésönnel. Mérhetetlen mennyiségű krikszkrakszot pakolt rekord idő alatt M noteszébe, hangosan kommentálva a követendő utat: "itt van egy naaaagy fekete kapu, a barátom lakik itt, meg a papááája, meg a mamáááája, meg a hugija, és itt joooobbra kell fordulni, de mindig ügyesen indexelni kell, mert ha neeeem, majd a rendőr jóóóól leszid....és a rendőrnek van ááám pisztolya is, hogy le tudja lőni a rosszfiúkat, akik összetörik a kocsit... és van olyan rendőr is, akinek hajója van, és a nagypapiiiii a hajógyárban dolgozott, és naaaaagy hajókat épített, és amikor jön a hullám..." M itt vesztette el végleg a fonalat, és bátortalanul rákérdezett: "bató?" s közben segélykérően pillogott körbe, tényleg hajóra kell szállni, ha úgy döntene, meglátogatja H-t?
H nem hagyja magát csak úgy kizökkenteni, nem az a tipus. "Bató", mondta kedvesen M-nek, majd hirtelen megvilágosodásában helyesbített: "Baw-thow, érted?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése