define:optimism

a : h

jönnek...

"... Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van. Senki se pisszen. ..."

ébresztő - smoooothie

bele. a mixerbe.
- 1 hosszú döntés havelaar ananászlé
- 1 banán
- 1 marok eper
- 1 (sárga) őszibarack
- 1 pohár natur sojasun
geez. csak erős idegzetűeknek.

walker texas lúzer

ez + az szomjasnak, ha még nem látta volna.

reggeli kávé

... hogy mi lenne velem e kis szinesek nélkül??? *szlörp*

kdo

ez meg itten S-nek. kdo. :o°

csúszda

a hullámok olyanok voltak, mint a mesében. életemben én még ilyet... bocsánat, de tényleg. csak tudnám leírni. a boardon hasalva fejjel belelógni a semmibe, miközben egy két méteres hullám gyomortájon ragad és visz, puhán, ha hagyod, széttör, ha ellenkezel. aztán megérkezni a tízcentis parti tócsába, miközben fél pislantással előtte ugyanott még nyakig ért a víz, kirázni a vizet a hajból, kiköpni homokot, kipislogni sót, és visszaküzdeni az egész megtett hetven métert, a következő tökéletes hullám reményében, és közben valami fura mámorban becézni a tengert, mint valami feltüzelt szeretőt, méég, monamúr, méég, csak nehogy most abbahagyd.... eh. és tulajdonképpen csak egy rossz fékezésem volt, a kavicsos partszakasz előtt. asszem megmarad a vállam, kék egészben.
és E-vel vacsoráztam, egészen idáig. asszem be is rúgtam kicsit.

logo

ez már tényleg beteges... a putfile-on kavarva Year-in-Queer-2005 trailerekbe botlottam. csak be kell pötyögni a keresőbe a 'queer'-t. (vajh le lehet innen is tölteni, mint a youtube-ról? vagy legalább screenshotot gyártani?)
most viszont erőszakkal lekényszerítem magam a partra, mert akkoradeakkora keleti szél van, akkoradeakkora hullámokkal, és szóltam a szomszédnak is, hogy ha még itt látna háromkor, törje rám az ajtót és pofozzon fel. láthatóan értékelte a lehetőséget.

update: a videodownloader pl. kellemes letöltős proginak tűnik, csak néha vacakol.

uh

uh. majd évtizedes, sőt - mert hol voltam én előtte a nettől meg a net tőlem, meg a net általában - rekord dőlt itt meg ma éjjel csendben: utoljára az ifjúi hév vitt arra, hogy egész napon át a hálón üljek - anno az első mauresmo-oldal csetjén lógva - megfeledkezve úgy nagyjából mindenről, az alvást-evést beleértve.
és a sör is elfogyott, mint utolsó mentsvár.

btw

asszem tényleg csak tenisszel kellene agyonütnöm a napot, ha már a munka nem megy. vagy degeneres-klipekkel. vagy mindkettővel. kezd összeállni a TTT.

update/ uh, a designing blind megvan? double twist stuff.

feel goud inc.

egy ideje mamisittingelek. I eltörte a csuklóját, és délelőttönként én tekerek le hozzá, kitakarítok, felöltöztetem, elmegyünk bevásárolni, aztán megfőzünk, és közben mindenfélékről fecsegünk. I 94 éves. a maga módján ugyan, de meglepően képben van mindennel - kivéve S és becses magam románcát, bár ki tudja -, és saját bogarait éppoly kuncogva kommentálja, mint a világpolitikát. a mamisitting önmagában még jól is jöhetne, egyrészt akad némi balansz a pénztárcámba, másrészt néhány órára kirángat a lakásból és egyre kutyábbra forduló hangulatomból, na de olyan vagyok én, aki hagyja magát, s nem talál a kákán is depizni valót?
évekkel ezelőtt ismertem egy másik I-t is, aki még ennél is idősebb volt, és több mint hatvan éve élt együtt a barátnőjével - alföldi kisváros, az összes velejárójával. életemben először miattuk buziztak le, és én a nyolcévesek elemi dühével törtem be a vonatkozó hüjegyerek orrát a napköziben, aztán egy darabig nem akartam elmenni I-hez, mert attól féltem, hogy az a hozzámvágott félmondat mégis igaz lehet, és el fogom kapni azt a titokzatos buziságot I-től, s ki tudja, mi lesz velem.
I ismerte az első barátnőmet, talán össze is rakta magának, de soha nem beszéltünk erről, sem vele, sem A-val, félévszázadnál tartósabb barátnőjével. aztán én elkeveredtem mindenfelé, és mire hazakeveredtem, már egyikük sem élt. biztos van mindenkinek ilyen utólagos, meg nem tett lépések miatti tartós kétsége, talán mégis ki kellett volna mondani egyszer, egy elejtett félmondatban.
mondom anyunak a telefonban, hogy mamisittingelek, és a névazonosság miatt ő is ugyanarra csúszik, mint ahogy én is teszem, nap mint nap, s belekezd valami hosszú és követhetetlen felvezetésbe mindenféle távoli rokonokról, akiket gyerekkora óta nem látott, majd valamivel követhetőbben kiköt egynél, aki hosszú-hosszú évek után hazalátogatott I-ék családi kézben maradt házába, majd - már vártam - kiköt I utolsó napjainál... "tudtad, mondja drámaian a telefonba, hogy I a végén megzavarodott?" "öööö, mondom én, dehogy tudtam." "hát pedig, most mondta ... hosszas kitérő a hazalátogató távoli rokonról, akit anyu gyerekkorában látott utoljára ..., hogy igen, és a halála előtti hetekben, mikor A már nem élt, mindenkit felhívott, és mindenkinek A-ról beszélt, és arról, hogy ők nem csak 'úgy' éltek együtt, hanem férjként és feleségként... nem mintha ezt nem tudtuk volna, de akkor is..."
na. és az a lassan fojtogató érzés gyomorból felkúszik torokba, hogy meghatározhatatlan időre befészkelje magát, huss kétség, wellcome bizonyosság.

na akkor...

ezt a napot is szkippelem

the p word

na. bocs a minőségért.

Rost

leporoltam - van ennek folyamatos alakja? hö. fél éjjel poroltam, kábé, szkájpilag - a rozsdát F-el. na. legalábbis megpróbáltam. lassan alaptapasztalat a működésképtelenség, pedig. asszem én vagyok a hunyó, ki kéne takarítani ezt a kócerájt.
annyi hozománya azért volt a dolognak, hogy F szerint mélyülő identitásválságom - szerintem teljesen helyén lévő identitásom (alte mösentaucher, mondta göcögve F, deine mutter, mondtam göcögve én, liebe dozentin, mondta göcögve F, fick dich ins knie, mondtam göcögve én, csak hogy átjöjjön a hangulat, mi mán csak így F-el) eme hosszas boncolása rávett arra, hogy megint wittighez nyúljak. mármint.
"...ce qui fait une femme c'est une relation particulière à un homme, relation que nous avons autrefois appelée de servage, relation qui implique des obligations personnelles et physiques aussi bien que des obligations économiques. ...
Il serait impropre de dire que les lesbiennes vivent, s'associent, font l'amour avec des femmes car la femme n'a de sens que dans les systèmes de pensée et les systèmes économiques hétérosexuels. Les lesbiennes ne sont pas des femmes."

tájkép, csata után

puzzle

ez egy ilyen nap. hazafelé beleáll a pedál a sípcsontomba, mert egy hülye kutya meg akar kapni, én meg persze elrántom a lábam. hazaérve egy kőműves köszön rám a szomszédból, aztán vad falfúrásba kezd. kínomban lemenekülök a partra, és beleimádkozom magam a 17 fokos vízbe. az első húsz méteren egy féltucat medúzát kikerülök, a kis g**i lila fajtából, ami már tavaly is megcsípett, meg is győzöm magam a napozás előnyeiről. kinn egy huszas buccsal akad össze a szemem, de mire eldönthetném, barátkozzak-e, megjelenik az ötvenes oldalborda, és olyan szigorúan pakolja magát közénk, hogy huha, majd demonstratívan a helyszínen maga alá gyűri, a strandoló helyiek nem kis meglepetésére.
na. a nap méltó folytatásaként most épp azt rakosgatom össze-vissza, mivel csesztettem az időt veszettül elfele az elmúlt laza 10 évben - a relikviák többsége könyörtelenül franco szemétkosár. és még másfél hetem van halál egyedül, és megtaláltam S legrabitolt gainsbourg számait is, biza. kutyául fogok szenvedni, már előre látom.
mondjuk azt sosem értettem, miért kell mindig szétvernem magam ahhoz, hogy esélyem legyen összeállni valami hozzávetőleges egésszé.

A gondolatnyi csend....

telefonozunk S-el, aki valahol némethonban konferenciázik, és elhümmög egy némiképp kellemetlen esetet, ahol igazából nem is történt semmi, mármint semmi, amire rábökhetnénk, csak mégis, aztán elkezdünk mindenféle más eseteket felsorolni, mittomén, hogy elbagatellizáljuk eme épp friss emléket. és nekem utána itt az egész éjszaka, mert mostanában rosszul alszom, így aztán - miközben a macskát vakarászom, amíg tűri - vagy olvasok, vagy tévézek, vagy csak úgy teszek, mintha, s mindenféléken zakatol az agyam, és most autista módon erre kattanok rá (nem én vagyok ám az egyetlen, aranka is posztolt valamit ezügyben), és egy csomó minden eszembe jut, amire már rég nem is gondoltam, nahát. szép kis batyut hoztam össze az évek alatt. és valamikor az éjszaka közepén megvilágosodom, vagy legalábbis sikerül valami emészthető módon megfogalmaznom magamnak a végleges konklúziót (persze, talán nem kellene annyi Kertészt olvasni, belátom): nekem a köztér mint olyan nem létezik, csak háborús logika uralta megszállt területeket ismerek, ahol én a célpontok törzséhez tartozom.
....míg a kivégzőosztag újratölt

muszkli

no. jáccukjáccuk azt, hogy kik a kargazdák!! *súgó: US Open* sztem nem is ollan nehéz. a győztesnek meg felajánlom a megfejtés dicsőségét.








update

mr gisby állatkereskedése

innen

koktél

kevésbé stílusosan nutellás pohárban, jó félóra vadászat után a plafonon becserkészve. ráadásul jól is érezte magát a kisfickó nutelláéknél, és újabb hosszú percekbe telt, míg végre sikerült kitessékelni a tarante-paradicsomnak számító kőfalra.