Ez egy szép történet, legalábbis szerintem; engem valahogy mindig meghat, brutális, őszinte, s helyenként még szeretetreméltó is.
Catalina Erauso 14 éves koráig egy dominikánus kolostorban élt, de érthető módon változatosabb dolgokra vágyott, és férfiruhát öltvén megszökött. Három év spanyolországi kalandozás után elszegődöttt egy hajóra és irány az új világ, ahol zsoldosként portyázta végig a következő éveket: ivászat, kártya, csata, párbaj, helyenként kínos börtöncellák, ahogy az egy zsoldoshoz illik. Néhányan belehalnak a pengéjébe (így pl. mit sem sejtő bátyja, akinek fogalma sincs, hogy a kölyökképű szögletes spanyol az ő húga, és egy rosszul sikerült éjszakai csetepatéban jobbra lép, amikor balra kéne, vagy balra lép amikor jobbra kéne, vagy valami hasonló, s szíven szúrja magát Catalina kardjával, aki úgy tűnik, itt tényleg mintha megzuhanna, és még néhány könnycseppet is elmorzsol, na de kutya világ ez, sirdogáló zsoldosoknak meg pláne, így aztán gyorsan abbahagyja), ami miatt néha majdnem ő is kivégzőosztag előtt végzi, de valahogy mindig megússza, meg vannak halvány nőügyek is, ízlésesen sejtetésekbe csomagolva. Húsz év hercehurca után hazatér Európába, elmegy Rómába, ahol az esedékes pápa (VIII. Orbán) nagylelkűen jóváhagyja, hogy férfiruhában járjon, nagy szó ám ez ekkoriban (meg előtte-utána is még hosszan), és spec nem igazán tudom, mivel is sikerült meggyőznie a vatikáni urakat, a hivatalos verzió szerint szüzessége a legnyomósabb érv ezügyben.
1624-ben a Spanyolország felé tartó hajón kezd hozzá élettörténete megírásához / lediktálásához, 1645-ben tudjuk, hogy Vera Cruzban jár, aztán a nagy néma csend.
Na, biztos megvan ez mindenféle nyelveken, nekem ez került a kezembe:
Erauso, Catalina, La Nonne Soldat. (tr. J-M de Heredia) Paris: La Différence, 1991.
Catalina Erauso 14 éves koráig egy dominikánus kolostorban élt, de érthető módon változatosabb dolgokra vágyott, és férfiruhát öltvén megszökött. Három év spanyolországi kalandozás után elszegődöttt egy hajóra és irány az új világ, ahol zsoldosként portyázta végig a következő éveket: ivászat, kártya, csata, párbaj, helyenként kínos börtöncellák, ahogy az egy zsoldoshoz illik. Néhányan belehalnak a pengéjébe (így pl. mit sem sejtő bátyja, akinek fogalma sincs, hogy a kölyökképű szögletes spanyol az ő húga, és egy rosszul sikerült éjszakai csetepatéban jobbra lép, amikor balra kéne, vagy balra lép amikor jobbra kéne, vagy valami hasonló, s szíven szúrja magát Catalina kardjával, aki úgy tűnik, itt tényleg mintha megzuhanna, és még néhány könnycseppet is elmorzsol, na de kutya világ ez, sirdogáló zsoldosoknak meg pláne, így aztán gyorsan abbahagyja), ami miatt néha majdnem ő is kivégzőosztag előtt végzi, de valahogy mindig megússza, meg vannak halvány nőügyek is, ízlésesen sejtetésekbe csomagolva. Húsz év hercehurca után hazatér Európába, elmegy Rómába, ahol az esedékes pápa (VIII. Orbán) nagylelkűen jóváhagyja, hogy férfiruhában járjon, nagy szó ám ez ekkoriban (meg előtte-utána is még hosszan), és spec nem igazán tudom, mivel is sikerült meggyőznie a vatikáni urakat, a hivatalos verzió szerint szüzessége a legnyomósabb érv ezügyben.
1624-ben a Spanyolország felé tartó hajón kezd hozzá élettörténete megírásához / lediktálásához, 1645-ben tudjuk, hogy Vera Cruzban jár, aztán a nagy néma csend.
Na, biztos megvan ez mindenféle nyelveken, nekem ez került a kezembe:
Erauso, Catalina, La Nonne Soldat. (tr. J-M de Heredia) Paris: La Différence, 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése