városnéző

Az egész marseillei kirándulás itt kezdődött, a palais Longchampnál, szokásomhoz híven egy apró elkeveredéssel fűszerezve. Az épület maga ölég lepurkant és teletagelt, de még így is kellemes meglepetés a zöldet meglehetősen mostohán kezelő marseillei kőrengetegben; muszáj is neki, hisz a kolera és a szárazság csapásait megelégelő városháza építtette az 1830-as évek végén, annak örömére, hogy megépült a Durance vizét a városig vezető csatorna.

A következő célpont a Reformés neogótikus duplatornyától balra, a város legmagasabb pontja (kicsit, déliverő?) és egyben büszkesége, a Notre-Dame de la Garde, némi kötelező kitérővel persze, Vieux-Port és halpiaca, meg az elmaradhatatlan Four des Navettes, a város legrégibb péksége, ahol a legjobb navettet lehet venni, ami L és Jf szerint leginkább szappanízű, dacára az idekeveredő evangélista urak csónakjára hajazó formának. Nesze neked fennkölt provanszi tradíció.

És íme a nemes cél, majd negyvenet verő déli kánikulában, x lépcsőfok és San Franciscot idéző utca legyőzése után, enyhén sípoló tüdővel, miegymással. Láthatóan turisták vagyunk. Utálom a státuszvesztést.
A szobor majd 10 tonna, majd 10 méter, és 100 évvel idősebb nálam, és valami 1000 db aranylappal van kicsinosítva. Hát olyan is. Csak egy marseillei meg ne hallja...

Na és ez az, ami onnan fentről látszik, If vára és Frioul két szigete, meg a tenger, hajajaj, és közben üvöltenek a kabócák, és misztrál borzol... apropó misztrál, L és Jf bájos szorgalommal fényképeztette magát, bár némi üröm keveredett az örömbe, főleg L részéről, mert a huncutja minden fényképre pajzán szarvacskákat varázsolt a hajából . Asszem itt kapták vissza az összes gonoszkodó vihogást, amivel a misztrállal kapcsolatos óvatosságra intő mondataimat díjazták.

A Notre-Dame de la Garde legfeltűnőbb sajátossága a mindent ellepő ex voto-k tömege, kinn és benn, falon és az oszlopokról lelógatva... Kincsestár egy naiv művészetekben érdekelt bölcsésznek, bizonyára. Megúszott hajótörések, makacs betegségek csodás legyőzése, összeforrt csontok, kihevert lórugások, elkerült ellenséges zárótűz, minden, amiben a vallásos ámulat a "Bonne mère" kezét sejtheti.
Az első és második világháborús ex voto-k között, Montsabert, Marseille felszabadítójának zászlójától fél méternyire egy új kincs virít a falon, amit két évvel ezelőtti látogatásomkor még nem láthattam: Drogba OM-es meze, akinek aranyat érő és UEFA kupa döntőig vezető lábát (és fejét) nyilvánvalóan a Szent Szűz irányította, mígnem a Chelsea és antikrisztus orosz tulajdonosa valami potom 35 millióért le nem nyúlta. Kezdem érteni, miért is indít a vatikán hivatalos ördögűző tanfolyamokat. bugy gatóv, vszigdá gatóv!!