Hát íme a nagy Ő. :o))
Az úgy volt, hogy alapvetően nem is a miénk, hanem C egyik barátjáé, aki évekkel ezelőtt kölcsönkérte C egyik akármilyét, és azóta nem adja vissza, ezért C megtartotta a haver badibórdját, amit a szülők pincéjében helyezett biztonságba, majd úgy ahogy volt el is felejtette, mi meg megtaláltuk, és kölcsönvettük. Aztán C azt is elfelejtette, hogy mi kölcsönvettük, és miután egyrészt C-nél úgyis a kutya szájában vagy a gyerek udvaron felejtett holmijai között rohadna el, másrészt (jajjdegonosz) C mindig mindent elfelejt, lásd károskúúl szenvedélyek, nos, úgy döntöttünk, hogy befogadjuk, teremtettünk neki helyet a szekrényben, sűrűn megsétáltatjuk, csúszunk is vele, szal él mint hal a vízben, és jaj, nagyon megkedveltük. Egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése