corona

Aus der Hand frißt der Herbst mir sein Blatt:
wir sind Freunde.
Wir schälen die Zeit aus den Nüssen
und lehren sie gehen:
Die Zeit kehrt zurück in die Schale.
Im Spiegel ist Sonntag,
im Traum wird geschlafen,
der Mund redet wahr.

Mein Aug steigt hinab zum Geschlecht der Geliebten:
wir sehen uns an,
wir sagen uns Dunkles,
wir lieben einander wie Mohn und Gedächtnis,
wir schlafen wie Wein in den Muscheln,
wie das Meer im Blutstrahl des Mondes.

Wir stehen umschlungen im Fenster, sie sehen uns zu von der Straße:
es ist Zeit, daß man weiß!
Es ist Zeit, daß der Stein sich zu blühen bequemt,
daß der Unrast ein Herz schlägt.
Es ist Zeit, das es Zeit wird.

Es ist Zeit.

ps. azt viszont belátom, hogy huszonhat fokos nyárvégi napsütésben a tengerből kimászvást nem túl autentikus ez az őszi melankólia.

let me...

....f*ck your mind
megjöttek a jegyek: me'shell ndegeocello
09/11/2006 21:00 cargo de nuit, arles

mellesleg

ha már itt tartunk, turistaszezon után a fű se nő. csak a szemétkupacok. a parton. beleértve a nyáron legmenőbb részt is, ahol mezei halandó napközben csak fizetés után sülhet a negyven fokban. ezt persze nem teszik profithivogató képeslapra.

vent d'est

ma kifejezetten erős keleti szél igérkezik, új kombim is megérdemelné, hogy kipróbáljam, különben is, a víz kellemes, a hullámok jók, a bodyboard meg itt visít a sarokban, hogy csúszni akar. lelkiismeretfurdalásomat gyorsan lerendeztem, ilyen szélben úgyse lehet papírokat levinni a partra, meg különben is, mens sana in corpore sano.

update: akkorákat csúsztunk Dvel, hogy na, aztán másfél óra után csak álltunk a parton, pirosra csípett szemmel, remegő lábakkal, széltől borzosan, és vigyorogtunk egymásra, mint két tejbetök. határozottan jobban kedvelem, ha nem a frissen megtanult judofogásokat veri le rajtam a nappali kövén.

gratin de potimarron*

1 hokkaido tök (potimarron)
4 ek főzőtejszín
150 g reszelt parmezán
30 g vaj
szerecsendió, bors, só
___________________________

a kockára vágott tököt gőzben félig, majd vajban egészen megpuhítani, összetörni (én spec. jobban szeretem, ha maradnak rendes darabok a pürében, nem is töröm össze, csak úgy teszek, a recept kedvéért), hozzáadni minden mást, majd bele egy tálba és a sütőbe, és lehetőleg grill alatt megpirítani a tetejét. nemvegáknak sülthúsok mellé, vegáknak magában.

*eredetileg a marmiton.org-ról nyúltam le, nagyon használható oldal, már többször megmentett a teljes kétségbeeséstől.

tü tir u tü poántö?

vasgolyók, index, vasgolyók, vazze... hát na. tömeges petanque-partit akartak tartani azok a vicces kossuth-téri urak, csak épp azt felejtették el, hogy betonon és füvön nem túl szerencsés. no meg a cochonnet is otthon maradt, oh maleur, miegymás. népi bohózat több felvonásban.
asszem nem is tudok mit mondani, vagyis tudok, csak öncenzúrázok. virtuális szobatisztaság okán, vagy mi.

update: azon meg mindig felcsúszik a szemöldököm, ahogy a hírekben (jelen esetben hír tv, nem mellesleg) rácsodálkoznak a tényre-álhírre, hogy huha, nők is megsérültek. mér', csak a faszik előjoga lenne a hőzöngés? szintén nem mellesleg, az is megérne egy misét, ahogy bizonyos szavak kilopódnak-belopódnak a közbeszédbe (megint csak hírtv), lásd most épp a 'rendőri túlkapás' kontextusának igyekvő rögzítése, ami nem pusztán x darab 'forradalmár' és fidesz-politikus nyilatkozatában szerepel kellő hangsúllyal, de az azt tagadó gergényi nyilatkozatának összefoglalójában is a 'jogszerű' jelző kézenfekvő alkalmazása helyett a 'tagadja, hogy rendőri túlkapás etc' szerepel, mintha csak pavlov mester laboratóriumi továbbképző kurzusából pottyant volna ide a hírszerkesztő.
eh. mindenesetre valamikor hajnaltájban azt konstatáltam, hogy minden egyes felszedett pesti utcakövet személyes sértésként élek meg. mi több.

ólom

fiesta des suds

október 20.
- gotan project
-cesaria evora
- david walters
kérdéses persze, hogy fogja viselni a gotan-t a különítmény... ha megint mindenki durcásan elmegy sörözni, mint a voix du gaou-s massive attack-on, nyűgös leszek. meg az is kérdéses, én hogy fogom viselni cesaria evora-t.

update: evora nincs is a színpadon, csak úgy téblábol mezítláb, mint egy eltévedt nagymama a zivatarban. és a koncert közepén képes közölni, hogy fáradt, leül a kis asztalkájához, s míg a zenészek húznak valami táncos nótát, elszív egy cigit, elmélázva, véletlenül se kinézve a tömegre. a gotan eszméletlenül jó élőben, S szerint végigtáncoltam a másfél órát, én ilyesmire nem emlékszem, de mondjuk túl sok mindenre nem emlékszem, a zenén kívül.

faith crime & co.

az angol gay police association (gpa)-t megcibálta a brit reklámfelügyelet a the independent-ben leadott reklámjuk miatt, miután jópár keresztény (kis)egyház tiltakozott.
aztán ezen lehet még merengeni, mert egyrészt mondjuk a quran éppoly joggal üldögélhetne a képen, mint a holy bible, stb, s vajon miért is nem teszi, másrészt miután hosszan fikáztuk a tiltakozókat, akik képtelenek voltak megérteni a bombafejű mohamedbe szorult szubtilis kritikát, most nagyjából ugyanazt a törzsi táncot járjuk mi is, bölcs európaiak, harmadrészt meg ...
van ám még itt le nem játszott játszma, csőstül.

I'm very into labels 2.

a youtube-on figyel a tavalyi (09. 21.) poszt vonatkozó kiegészítése, hahó. és most még aktuális is. akár.

the war will not be televised

marithé et girbaud nem elégszik meg azzal, hogy pszeudoqueer humortúltengésében utolsó vacsorára hajazó óriásplakátjain az apostolokat nőkké, mária magdalénát kivillanó fenékpofájú ifjúvá változtatva húzgálja meg az egyház bajszát, hanem belecsap a szimatszatyorba és háborúba indul. hogy melyikbe, az ölég egyértelmű: összekoszolt marionettbábura emlékeztető urak és hölgyek mentik heroikus komolysággal sebesült bajtársukat a photoshop-füstszennyezte komor ég alatt, 'hommage azon szerencsétlen anyáknak, akik háborúban vesztették el gyermeküket' bónusszal.

hát csak tessenek vásárolni. lehetőleg marithé és girbaud farmereket.

sleep's sister

uhhh, vazze, bechdel kinyírta vanessa-t... :o(

feminista kiskáté

avagy én időben szóltam:
október 20. 23:50 arte (rediff: 2006.10. 25. 01:45)

Judith Butler, philosophe en tout genre
(Marie Mandy, France, 2006, 60mn)
ps. ha a fiúk a szervízből képesek feléleszteni a nagygépet, felveszem és megpróbálom feltenni a youtube-ra, igérem.

izé...

mostanában egy csomót lógok Dvel, vagyis a lógás mint olyan nem igazán jó szó az együtt töltött időre, leginkább úszással, csúszással, focival, görkorival tömjük be időnk árván maradt réseit, aminek okán így október közepére egyrészt pofátlanul lebarnultam, másrészt kirángatódom az ellustuló önsajnálatból, harmadrészt meg mintha valami erőnlét is kezdeni bekacsintani, ha ez nem túl nagyképű így. negyedrészt a tegnapi két órás ázás a megfelelő hullámra várva (volt kb négy hűdejó, és egy féltucat futottakmég) mára heves szipogásba transzformálódott, és ötödrészt megint van egy baromi nagy kék foltom. és nem utolsósorban, egy hete nem volt könyv a kezemben. hö. mit túl nem élek.

12 ív

vm

"... This is how I came to love my vagina. It's embarrassing because it's not politically correct. I mean I know it should have happened in a bath with salt grains from the Dead sea, Enya playing, me loving my woman self. I know the story. Vaginas are beautiful. Our self-hatred is only the internalized repression and hatred of the patriarchal culture. It isn't real. Pussy's Unite. I know all of it. Like if we'd grown up in a culture where we were taught fat thighs were beautiful, we'd all be pounding down milkshakes and Crispy Cremes, lying on our backs, spending our days, thigh expanding. But, we didn't grow up in that culture. I hated my thighs and I hated my vagina even more. I thought it was incredibly ugly. I was one of those women who had looked at it and from that moment on I wished I hadn't. It made me sick. I pitied anyone who had to go down there. ..."

le dur désir de comprendre

október 13. 22:25 - 00:25 arte
- Hannah Arendt, penser passionnément
(Jochen Kölsch, D, 2006, 1h06mn)
- Günter Gaus interjú (1964)
-Hannah Arendt à New York
(Jean-Claude Lubtchansky, F, 2006, 21 mn)

plastic

because visibility matters

jó ideje érik már egy l word -ös poszt, főleg most, hogy a youtube-linkek meggyőző érvként működtek, és teljesen up to date vagyok a sztorival. vagy talán egy alexandra hedison -os poszt érik igazából, de ez személyes preferenciáim lebegtetésén túl teljesen értelmetlen körmondat lenne, hagyom is, hogy elhaljon, mielőtt teljesen elveszteném a lejtmotívot... talán mégis megragadok a minimálcélnál, és l word -ös lesz ez a poszt.
nem t'om, ki hogy van ezzel, én oly kivételes előszeretettel cincálom szét az l word -öt minden adandó alkalommal, hogy néha elbizonytalanít, mert túl könnyű préda, s az olyanokat én legtöbbször futni hagyom, aztán ezt valahogy mégsem, miközben mindehhez persze az kell, hogy végignézzem az egészet, alaposan, végig mormogva a mantrát, hogy én alapvetően utálom ám, de azért még nézzük meg a következő részt.... uh. ez van. és persze védhetném magam, hogy pölö a go fish-es rosa troche és guinevere turner is odateszi magát, joggal várnánk minőséget, és ha nem, akkor joggal vagyunk élesek, de hát... na.
annyi megnyugtató azért van abban a furán bonyolult viszonyban, ami az l word -höz fűz, hogy elnézve az anyázó kritikákat, nagyjából mindenki így van ezzel.
(és ha lehetne méééég merengeni hedison -on a negyedik szezonban, hajajj...)

carambot

elvileg carambot-t akartunk fogni, be is szereztük a vonatkozó hadifelszerelést, carambotier, szardínia, szendvicsek és heineken, amiből persze csak az első kettőnek van igazán szerepe a halászkalandban, a többi pusztán arra jó, hogy ne unatkozzunk, míg a vonatkozó carambot eldönti, benevez-e a csaliszardíniára. aztán végül is a carambot-kolónia csekély létszámú jelenlétét az a nem túl szerencsés polip ellensúlyozta, aki a gulyáskommunizmus lelkes híveihez hasonlóan úgy vélte, hogy az ingyenszardíniák megjelenése több mint természetes, sőt. így aztán A hangos visítások közepette észrevette, S kihúzta a kövek közül, D puszta kézzel helyben elintézte, E bevállalta a konyhai teendőket, K meg majd jóízűen megeszi....

no comment x.

apámmal telefonálunk hajnalban, lelkesen beolvassa a postaládában frissen talált szórólapot, pontosabban meghívót a kihagyhatatlan év legnagyobb bulija: forradalom 2006 fesztivál-ra.

Le Manu Samoa e o mai i Samoa!

E és A hosszas kérlelésünkre nekiveselkedik a Manunak, vagyis a végén csak E, mert A szétröhögi az agyát, és egyrészt a Manu komoly dolog, egy jólnevelt szamoai nem vigyorogja össze magát közben, másrészt meg A-nál néha nadrágbapisilésbe torkollik a harsány jókedv, így aztán az anyai szigornak hála közöttünk kuncogja halálra magát, rázkódunk rendesen a kanapén, mintha a negyvenhetesen döcögnék befelé a tanszékre... ööö. ott azért sosem féltem igazán, hogy valaki lepisil. na. E előadja a Manu-t, ami E-t és a Manut összeadva minimum ampresszionan, igazán. utána E kedvesen lefordítja az amúgy is meggyőző sorokat, miszerint a szamoai madár leszáll az égből, jó lesz, ha mindenki behúzza fülét-farkát, mert lesz nemulass, hátrébb az agyarakkal, ez az égi madár legyőzhetetlen, jobb lesz nem ingerelni, etc., etc., többszörös körök arra nézvést, hogyan lesz a gatyánk kiporolva, ha mégis úgy gondolnánk, hogy belekötünk a szamoai madárba. hmmm. hümmögésünk közepette E a másik jelenlevő egzotikumhoz - naná, hozzám - fordul, mifelénk van-é valami hasonló ügymenet csetepaték esetére. áááá, mondom némi megfontolás után, mifelénk ez sokkal gyorsabban megy, tradicionálisan felkapunk a lóra, elüvöltjük magunkat, hogy hujhujhajrá vagy mi az ég, oszt kő kövön, vagy magyar lovon nem marad. ah, mondja E némiképp csalódva, ez se rossz, de azért kevésbé költői, meg izééé, majd tétova keresés után rábukkan a megfelelő szóra: elegáns! na ja, ha már beverjük a másik fejét, tegyük stílusosan...

4 oz.

mindenkinek a magáét. leszbikuséknak az l word, melegeknek a queer as folk, transzexuálisoknak meg a 4 Oz, amit az FX fog adni, ha fog, a Nip/Tuck-os Ryan Murphy és Brad Pitt lelkes közreműködésével. ha lehet hinni a pletyiknek (és mért is lehetne) az első évad a felismerés kínjaival fog telni, a második meg a crossdressing evolúciójával, hogy a harmadikban eljussunk a transzformáció labirintusába. pfff.
az meg egy huncut kérdés, mit is takar az a 4 oz?

snowball-effektus

no. hiába minden, fene a fura fajtámat, én már csak ilyen vagyok... mint amikor a szélmalom terve az ellenmalac heves vizelési kényszerének esik áldozatul . már vááárom a peckes sugarat. és vááárom kedvenc malacom rémisztően naiv kérdését is, hogyaszongya 'mióta érv a húgy'? uh. na így tessenek engem meglepni.
mint a példa is mutatja, régen rossz, ha már csak mások józan eszének meglétében bízhatunk.