eurovision

Hát így. Tegnap felmentünk S szüleihez, némiképp búcsúzkodni, mert ugye khmmm, minnyá repülök villámlátogatni, meg aztán paradicsompalántákat (sajátnevelésű!!) átadni, aztán rögtön ott is lukadtunk ki, hogy aszongya. Egész jól énekelt a magyar lány az eurovízióban. Hmmm, szabadkozunk, nem láttuk, csak a végét, mert álmos unalmunkban belekukkantottunk, aztán ott ragadtunk az eredményhirdetésre, mert a két francia műsorvezető valami hihetetlen homofób műsort nyomott le, grrr, és már mondanánk, micsoda egy dolog, mikor anyósom rákérdez, mi ez a gay hangulat egy közszolgálatin, ő nem érti az egészet, de alapvetően undorítónak találja. Áááá, mondjuk egyszerre S-el, nem melegek azok, hanem homofóbok. Anyósom szeme elkerekedik. Na de akkor is gusztustalan, mondja hevesen. Az, bólogatunk csendesen, az...
Nem mellesleg, a két mókáskedvű vadbarom: Julien Lepers, Guy Carlier. Mentségükre legyen mondva, nem szimplán homofóbok; a koleszterinproblémákkal küzdő ducik, a párizsi melegnegyed kivándorlását okozó helyesek, az koszos ukránok és úgy általában a primitív csaló keleteurópaiak ezen az estén megosztott második helyet kaptak náluk.

lopom...

... a képeket a thalassatól. bocs.






ja, mindezt szomjasnak 10telettel. És nem is tudom, hová tűnt a blogja.

patois

Az a történet ugrott be a minap, tévézés közben, milyen mókás is volt, amikor első ittlétem alatt S párizsi unokaöccsét mi fuvaroztuk a strandról a szülők lakásáig. Franciatudásom akkoriban nagyjából odáig terjedt, hogy jónapotörvendekdeszépidőnkvanma, V meg nagyjából ugyanezen a szinten állt angolból, így a kocsiban együtt töltött negyedórát halk hümmögéssel ütöttök el, V néha kimutatott a kocsiból és azt mondta, dog! vagy girl! vagy ilyesmi, és ezen békésen vigyorogtunk, aztán én megláttam egy sirályt és boldogan mutattam, gabion!!, amire V mutatóujjával feltolta orrközépig csúszott szemüvegét és azt mondta, he ?
Ez volt az első alkalom, hogy szembetaláltam magam a Midi és Párizs nyelvi különbözőségével, ami sokkal gazdagabb, mint ahogy a párizsi viccek automatikusan ö-ző lusta déli fajankójának kalandjai sejtetik. Itt van például a fáradtság/fatigue szó, ami első ránézésre teljesen ártatlan dolognak tűnik, pedig… ha Marseille-ben járunk, használjuk óvatosan, mert könnyen félreértésekbe keveredhetünk, s ne lepődjünk meg, ha helyi ismerőseink kifejezetten aggódó arcot vágnak, amikor az átgyalogolt nap s a rekkenő hőség hatásait ecsetelve fáradtságra panaszkodunk. A fatigué nem csak tired, hanem ennél jóval több is, már-már fatális, visszafordíthatatlan, metafizikai határokat döntő fáradtság :
‘-Hova, hova, szomszédasszony ?
-Hát a Jules temetésére !
-Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen fáradt volt !’
Hogy miért is jött mindez elő tévézés közben, jó kérdés. Mutattak egy 14-18 éveseknek fenntartott intézményt, ahol a quartier hátrányos helyzetű fiataljai - szó szerint - megtanulnak franciául kommunikálni. Az esetek többségében franciául nem beszélő szülők gyerekeiről van szó, bólogathatnánk megértően, de ők már itt születtek, itt jártak iskolába, és tökéletesen megértik egymást a környezetükkel, mármint a hasonlókorú kerületlakókkal: a quartier nyelvét ugyanis nagyon jól beszélik, csak épp ez egy csak ott, csak közöttük beszélt argó, ami csak távolról köszön az általuk értett, de nem használt, mert tökéletesen passzívvá vált franciának. És persze minden magára adó quartiernek van saját, csak az ottlakók által beszélt, s a franciát felváltó argója.

És ezen elhümmögtem egy darabig, olyan malmos csiki-csuki ez, nekem nyit, nekik csuk.

A műtermében

Hát így akarjon az ember lánya nyugis félórát nyerni egy vihogó kiskölökkel a hátán...

ezzel

homofóbia ellenes világnap

köd

... tegnap ilyen vacak fehér vatta jött megállíthatatlanul a tenger felől, fél kilométerre tűző nap, itt meg hűvös, sejtelmes, horrorfilmbe illő gomolygó köd. Van ám neve is, brume de chaleur.
Mára viszont egészen mezei, sötét felhős eső jutott, éledő misztrállal. Eh.

fames

"Du hungerst noch immer?" fragte der Aufseher, "wann wirst du denn endlich aufhören?" "Verzeiht mir alle", flüsterte der Hungerkünstler; nur der Aufseher, der das Ohr ans Gitter hielt, verstand ihn. "Gewiß", sagte der Aufseher und legte den Finger an die Stirn, um damit den Zustand des Hungerkünstlers dem Personal anzudeuten, "wir verzeihen dir. " "Immerfort wollte ich, daß ihr mein Hungern bewundert", sagte der Hungerkünstler. "Wir bewundern es auch", sagte der Aufseher entgegenkommend. "Ihr sollt es aber nicht bewundern", sagte der Hungerkünstler. "Nun, dann bewundern wir es also nicht", sagte der Aufseher, "warum sollen wir es denn nicht bewundern?" "Weil ich hungern muß, ich kann nicht anders", sagte der Hungerkünstler. "Da sieh mal einer", sagte der Aufseher, "warum kannst du denn nicht anders?" "Weil ich", sagte der Hungerkünstler, hob das Köpfchen ein wenig und sprach mit wie zum Kuß gespitzten Lippen gerade in das Ohr des Aufsehers hinein, damit nichts verloren ginge, "weil ich nicht die Speise finden konnte, die mir schmeckt. Hätte ich sie gefunden, glaube mir, ich hätte kein Aufsehen gemacht und mich vollgegessen wie du und alle. "
itt

ps. ... azt hittem, már nem. Aztán kiderült, még mindig. Az igazán meglepő az, hogy már nem is lepődöm meg.

nyaff

... most például Szofi nyírt meg, nem Boris, ami még anyósom szerint is kevésbé brutál, aztán mégis. Tegnap rekordot döntöttem az Alcazarban, pedig a franc sem akar ilyen kétes dicsőséget magának, de hiába, háromszor sikítottak rám egyetlen pisilési kísérlet alatt, 'möszijő, ez női mosdó!!', egyszer még a folyosón, egyszer belépvén, egyszer kézmosáskor. Pedig visszafogott zsebes nadrág-kálvinéshobbszos póló párosításom igazán ártatlannak tűnt még reggel a tükörben, persze lehet, hogy a fél nyolc az nem a legjobb pillanat higgadt értékelésre.
Aztán kedvenc tancsim a 'Female masculinity' kötettel a kezében érkezett, és kedvesen rámvigyorogva lóbálta meg, hogy nahát, mi jött meg a könyvtárba, aha, én meg körbepillogva azt voltam kénytelen megállapítani, hogy a jelenlevők közül elég jól láthatóan én vagyok a hunyó, már ha értelmes maszkulinitási sorrendet állítgatni....
öh, kezdem magam úgy érezni, mint ferenczi hermafroditája. asszem legalábbis.
(Mondjuk a túlpörgött fázisaimat mindig ilyen zuhanások követik, ahol már abból is, hogy tancsim a rituális "békésen fecsegve lesétálunk a köztársaság utcáig" alatt morcosnak tűnt, kifejezetten távoli és ködös következtetéseket tudok levonni saját ittlétem értelméről.)

update:

na ugye, hol vagyok én ettől (bicepszileg)??

csipkeverő

« Rien d’homo dans ces visuels-là. Les hommes aussi ont droit à la séduction. » mondja a cég európai igazgatója, Raffalli úr.

« On rougit de rire devant cette publicité digne d’une grande mascarade gay (fesses moulées, musculature bandée, épilation laser et séances d’UV) censée renforcer l’identité hétérosexuelle (...) Pour continuer à s’affirmer comme modèle autorisé, ils ne font que reprendre à leur compte les codes éculés de l’homosexualité. » mond ellent gyorsan Geneviève Gourbe, aki állítólag genderszakértő.

Na de jó, hogy akad miről okoskodniuk. Mellesleg én is akarni lenni most azonnal na de gyorsan genderszakértőnek hajajaj !!!

önarckép, ragtapasszal

update: ma valahogy azt üvölteném állandó jelleggel, hogy
... I want a pistol
In my hand
And I want to go to
A different land...
szomszédilag respektálok, átmentem duplanémán üvöltő gargujjba. volt már rosszabb is.

Görgetek...

...Szomjasnak némi szerencsérevalót...
(és ha ügyesebb lennék, akkor görögne is a kupac)

virtus

Ha egyszer netalántán arra vetemednék, hogy válaszoljak egy, a francia néplélek mibenlétét firtató kérdésre, akkor azon túl, hogy bambán vigyorognék, igen nagy valószínűséggel belevágnék a lenti történetbe, azt remélve, hogy annak ellenére, hogy a néplélekről nem tudom, mi is, így aztán grabancon ragadni sem tudom, de talán mindez mégiscsak érthetővé tesz valamit, amit én valamennyire mégiscsak jellemzőnek tartok. Na.
Alaphelyzet: a motorosok kötelező jelleggel használják a fényszórókat nappal is.
Jóideje elég sűrűn napi minimum másfél órát autópályán töltök. És jóideje feltűnt, hogy az autósok zöme nappal is fényszóróval közlekedik, sőt néha folyamatos indexeléssel is, hogy a többiek jól lássák. Mi is. És az is feltűnt, hogy a motorosok számára a közlekedési szabályok csak addig fontosak, míg meg nem írják a tesztet; onnantól kezdve nem több egy bármikor megszeghető baromságnál.* Ehhez hasonló csendes szemlélődéssel teltek a hónapok, míg egy napon átmeneti jelleggel el nem rendelték a nappali fényszóróhasználatot az autósoknak is, közlekedésbiztonsági érveket lebegtetve.
Azóta az autósok zöme még véletlenül sem használja a fényszórót nappal, egyre többen biggyesztenek haragos matricákat a kocsik seggére azzal a felirattal, hogy a fényszóró = környezetszennyezés (ez a terepjárókon különösen mókásan mutat), és újabban már be is szólnak, ha valaki mindezek ellenére még fényszórózni merne.
A motorosok többezres tüntetéseket tartanak, vakító fényszórókkal végigrobogva Párizson, mondván, ha az autók nappal is használják a fényszórót, akkor vége az ő kitüntetettségüknek, és már nincs mi megkülönböztesse őket, és ez egyenesen vezet a kihalásukhoz, mert innentől kezdve hogy fognak ők jobbról előzni, meg leállósávban dugót kikerülni, meg záróvonalon át s vissza cikázva haladni, ha a visszapillantótükörbe révedő autós nem fogja egyből tudni, egy motoros ragad a farára, nem egy rönóklió.
Ami ugye szép érv, beismerem, hogy szabályt szegek és ezzel veszélybe kerülök, de mérne szegnék szabályt, viszont ahhoz, hogy mindezt valamivel nyugodtabban tehessem, ide nekem a megkülönböztető jelzést, hogy mindenki lássa, jövök és szabálytszegek, aztán vigyázzon a másik rám is, meg magára is.
Így most mindkét tábor vadul veri az asztalt, miközben a szabályhozó harmadik hamvadó makacssággal ismételgeti, hogy mindenkinek jó az, ha a nappali verőfényben időben látjuk egymást, száznegyvennel az autópályán. Khmm. Állítólag a bukósisakról és a biztonsági övről is csak évek alatt sikerült bebizonyítani, hogy nem egyéni szabadságot korlátoz.

*Mondjuk itt kicsit igazságtalan vagyok, ugyanez áll az autósokra is, bár itt több a kivétel.

bell@donn@9ch

(Cathy Peylan fotói)

új cd-t avató mini buli 7-én. persze hogy lemaradok. :o((

info

"hallgass bele, mielőtt megvennéd"

... ez azért nagyon trash...

rascasse

Ha egyszer elég nagy leszek, lesz egy nagy akváriumom, a közepén egy ilyen csodaszép döggel, és ha tele lesz a hócipőm mindenkivel, meg ha nem, ezt fogom bámulni üres perceimben és azon fogok elmélkedni, hogy a fizikoteológiát ugyan tőlem ki lehet vágni az ablakon, de ha van egy fejezet a sziklahalról, azt azért taaartsuuuk meeeeg!!!
ps. tengerügyi nyelvi kompetenciánk siralmas (na jó, vagy csak az Eckhardté), hogy lehet a családtagjait 'tengeri varangy'-ként sértegetni??

knoppix

http://www.knopper.net/knoppix/index-en.html

update: jó muri ez a nomád pingvin, linuxos barátkozásra kifejezetten alkalmas. viszont az szivacs, hogy nem eszi a pendrájvunkat, pedig az azt mondja magáról, hogy linuxbarát. innentől kezdve hiszi a piszi.

non

Eu alkotmány körüli vacakolásba fulladt minden az elmúlt hetekben, már a fejem se csóválom az egyre abszurdabb quasiérveken, hervasztóan siralmas.
Hazafelé felkenődöm egy plakátra, ami arra figyelmeztet, hogy a tervezett alkotmány megnyirbálja a nők jogait, nem, nem, soha. Aha. Aztán a híradóban egy nőgyógyászprofesszor ecseteli drámai hangon, micsoda harc kellett az abortusz jogának elnyeréséhez. Aha. Kezdem kapiskálni. Aztán egy határozott feminista billegteti óvón a mutatóujját és elmondja kétszer is, hogy tutira megjegyezzük, nemmel kell szavazni 29-én, mert az alkotmány veszélyezteti az abortuszt, ott áll benne fehéren-feketén, blablabla, majd odarittyenti a végére az ismerős félmondatot: élethez való jog. Aha. Mondanám, hogy Emberi Jogok Nyilatkozata, nagyon az elején, nem kell sokat olvasni, 1948, francia aláírás.... De aztán nem mondom, mutatom.

Húzzanak már a francba ezek a pompomfeministák.