most már...

... azt is tudom, milyen érzés az, amikor bekopog az első opponensim az emilcímemre. biztos azt is megtudom majd, milyen elolvasni. de most még csak itt ülök a gép előtt, rémült csendben, és azon sipogok magamban, hogy a holnapi nap mindenképpen jobb lesz az olvasásra, mint a mai, sőt, talán a holnaputáni lesz leginkább az igazi... és hogy fene vigye, nem is tudom, mitől félek jobban.
ja, és azt is tudom már, milyen is az, amikor magamnak se mondok igazat. he.

cumtrocc

megint vállon veregettem azon reflexként rögzült szokásomat, hogy könyvet véletlenül se a fnactól, zenét véletlenül se a virgin megastoretól, elektromos kütyüt véletlenül se a boulangertől, konyhai bizbazt véletlenül se a carrefourtól, lakásközérzetjavítót véletlenül se a flytól etc. szerzek. cumtrocc. mer' olyan könnyű elhinni, hogy a m² arányos a választékkal... közben meg gettó.
most, hogy f megkért bennünket, ugyan keressünk már neki olcsóbb árfekvésű, részletre megvehető laptopot, és mindenhol kötelezően vista alatt futó (és fényes képernyős, de ez tényleg másodlagos kifogás) gépekbe botlottunk, mintha ő is megtérni látszana. főleg miután az egyik eladó merő szimpátiából beavatott bennünket abba, amit amúgyis tudtunk: elvileg neki lehet menni az eladó cégnek, gyakorlatilag meg...
jut eszembe: nekünk mé' nincs hasonló bulink, mint itt a que choisir?

tititi-tátátá-tititi

két nap vajúdás után megkockáztatom: vajh miért is nem bírok el az egy mp-s szinkroncsúszással a virtual dubban, interleave ablakban, delay audio track by... paranccsal, mikor elviekben mindent úgy csinálok, ahogy kő?
ja, hogy lamer vagyok. más megoldás?

update. van: demux vdubbal. audio audacityban elmentve wavba. vissza vdub, video direct stream copy, wav audio full processing mode, compression mp3 codec, interleaving-ben az eddig hiába próbált delay parancs, kiokoskodott értékkel. csodák csodája. minden száj megfelelő hangra nyílik. huh. kérdés, hogy az apró flv-kre vágott, youtube-ról leszedett, majd aviba átpakolt film minősége megéri-e az egész hercehurcát. viszont most már el lehet dönteni, érdemes-e megvenni.

fart {faRt} nm

itt lassan tavaszodik, a zanzásított télélményt megint letudtuk, két nap sí, hótalp, forralt bor, tűzhely, aztán vissza a virágzó tavaszba. évszakváltás két és fél óra autózással. néha titokban megcsípem magam.

tekerde

tegnapelőtt egész este tavaszi tekercseket tekertünk dvel, tegnap este meg sütöttünk, a végtelenségig. kb 8 személyre (félsült állapotban le lehet fagyasztani, ha kevesebben lennénk) kell
300 g darált disznóhús
2 konzervnyi rákhús (kb 250g)
3 fokhagymagerezd
szárított szeletelt feketegomba (6 db, vagy 1-2 zacskónyi)
szárított szeletelt shitaké gomba (3 db vagy 1 zacskónyi)
szója tészta (fél csomag, vagy max. 100 g)
1 répa
1 üveg szójacsíra
1 tojás
1 evőkanál Nuôc Màm
só, bors
tésztát és gombát 5-10 percig hidratálni kell meleg, de nem forrásban levő vízben, majd lecsöpögtetni és ollóval (!) apróra vágni. minden hozzzátevőt addig kell reszelni-vágni-gépben kínozni míg egészen apró darabokra nem sikerednek. az egészet összekeverni, míg homogén massza nem lesz - és kész a töltelék.
a rizslapokat cukros langyos vízbe kell mártani, majd törölgetőruhára teríteni, várni pár percet, majd belegöngyölni a tölteléket. a legjobb, ha van egy baromi nagy asztalunk, amire legalább 6-10 tésztalapot ki tudunk rakni, így kevésbé lesz unalmas a tekerés. (a háromszög alakú lapokból csinos rudacskákat lehet gyártani, de a nagyobb élményre vágyók szavazzanak a a körlapokra, böszme nagy tekercsek is készíthetőek belőle) a tekerés legfontosabb része, hogy először a széleket hajtsuk be, mert ha ezt elrontjuk, sütéskor az egész vacak az olajban köt ki.
a sütéshez bőségesen kell olaj, és lehetőleg ne nagy lángon tegyük, mert a tekercsek könnyen kirepednek. a nagyon profik két menetben sütnek, egyenként kb 10-10 percig, a kevésbé türelmeseknek megengedett az egyszeri sütés is.
ha ez megvan, majdnem fellélegezhetünk - már csak a szósz hiányzik, amit vagy a helyi szupermarketben esetleg ázsia-boltban megvehetünk, vagy nekünk kell összedobni:
1/2 csésze langyos víz
1/2 csésze Nuôc Màm
1 zöldcitrom leve
1 evőkanál cukor
1 gerezd fokhagyma apróra vágva/préselve
némi reszelt répa
(erős pista / sambal - szigorúan fakultatív)
a szószt nem árt előre legyártani, és pihenni hagyni, ízügyi megfontolásokból. kell még friss saláta- és mentalevél, aztán hajrá, lehet kóstolni.
na. az élmény esetleg fokozható a v és o által alkalmazott módszerrel, akiknél remek raviolikat gyártottunk vodkásnarancs mellett anekdotázva (hehe, ez leginkább s-re igaz, akinél nem esett le időben, hogy orosz barátainknál pohár üresen nem maradhat). figyelem, időarányosan növekvő ravioli (ill. jelen esetben tekercs) mérettel kel számolni.
na, hosszú téli estékre igazán kellemes program. viszont ha utálunk mosogatni és két napig olajszagban ébredni, egyszerűbb leugrani a helyi kinai/vietnami étterembe egy tucat tavaszi tekercsért.

csapó

...és a magyar nemzeti forradalmi ítélet végrehajtó ezred harcosai éjjeli lopakodásuk közben beleütköznek a magyar forradalmi nemzeti ítélet végrehajtó ezred nindzsáiba, és hosszasan lökdösik egymást, mielőtt megegyeznének, ki rúghat először bele kovács főtörzs horváth mihály téren parkoló kocsijába, s miközben visszaillesztgetik a félrecsúszott símaszkokat, feltűnnek a bevetésről visszafelé bandukoló nemzeti forradalmi magyar ítélet végrehajtó ezred rohamosztagának emberei, akik már ki is szúrták a főtörzs kocsijának téligumijait, de mire mindenki megemésztené a jóhírt, a magyar nemzeti forradalmi ítélet végrehajtó öngyilkos ezred tagjai tűnnek fel a téren, és heves hujhujhajrázással támogatva félrecsapják pörgekalapjukat és érfelmetszéssel támadnak a leeresztett gumijú kasztnira .....aztán valaki csapót is kiált, talán....

mince alors!

hát kedves k, olyan maga - ugye nem haragszik meg -, mint az egyszeri parasztember a jégverésben, tudja, lássuk uramisten, ketten mire megyünk... - mondta vala egyszeri témavezetőm, mikor xedszerre mondtam nemet egy egyébként hízelgő karrierépítendő ajánlatra. (hát. karrier azóta sincs, és már ajánlat se.)
illeszkedő mottó ez a tegnapi naphoz, ahol a több mint három hónapja esedékes két darab hivatalos emilt nagyjából hat gép előtt töltött óra alatt sikerült megírnom. csak azért egyébként, mert már nem tudok mit kitalálni, miért is nem születtek még meg. pedig nagy az én kitalációs képességem...

dive now

gyorsjelentés: ajándékozókedvű ismerőseim humora határozottan javult.

ezennel felajánlom m-es, kék, sárga feliratos ("les jeunes du var avec nicolas sarkozy" illetve "jeunes populaires 83") pólómat annak, aki kéri. teljesen szűz darab, viszont nagyon ocsmány és politikailag olyan szegényke, amilyen. esetleg cserébe örömmel fogadok "dive now - work later" pólót, narancssárgát, s-ben.

cekkerológia

... én ezt mindig valahogy úgy képzeltem el, hogy reggel a gyűrött arcú politikus kilépvén az ágyból benyálazott ujjával felbök az ég felé, hogy megállapítsa, miféle szél borzolja épp a közhangulatot. és bepakol a mellényzsebébe egy ügyesen beépíthető panelt, nehogy ne tűnjön naprakésznek. amivel alapvetően még nem is lenne baj, de mókás módon ezek a multifunkci panelek néha többet árulnak el alkalmazójukról, mint az szeretné, és a vasalt inges-nyakkendős komoly úriemberből borostás, csíkos pizsamája alatt titokban vakarászó pasit varázsol.
na. vannak kényes széljárások, mint például ha a nőtagozatügyi problémákba botlunk. ilyen álokos panel volt anno a pannon zsebtigris aka orbán cekkerezése, és ugyanez a kategória a francia zsebtigris aka sarkozy legutóbbi böfije is, amivel azt próbálta megetetni a nyilvános tévéfelvételen jelen levő száz franciával, hogy programjának azon pontja, mely a bevásárlóközpontok vasárnapi nyitvatartását engedélyezné, alapvetően a nőknek tesz jót. mert ugye a nő egyszere dolgozik, és feleség, és anya, ráadásul munka után még elvárnánk, hogy a kisboltokat körbejárva cipelje a nehéz bevásárlószatyrot. pedig. milyen egyszerű. vasárnap egyetlen bevásárlóközpontban vidáman megteheti mindezt, mert ott ugye mindent megtalál, amire szüksége van - s elégedett tekintetét ráemeli a kamerára. hát igen. mellesleg, a leitmotiv kiböki a szemünket, a következő kérdést egy ötgyerekes középkorú anya teszi fel, akinek sarko külön gratulál.

quine

gonosz apró szörnyek tartják megszállás alatt a lakást, felforgatták a nappalit és sikongatva ugrabugrálnak a tévé előtt---
az egész úgy kezdődöt, hogy elmentünk lottózni, A és H isijét támogatandó. a lottózás abban áll, hogy kartonokat kell venni, 0-90 véletlenszerűen elszórt számokkal, aztán egész este bágyadtan kukoricaszemeket kell rakosgatni a kihúzott és kartonunkon üldögélő számra. a teljes sorok végén hevesen üvölteni kell, hogy kiiiiin, a teljes kartonnál meg artikulálatlanul kell üvölteni, úgyse tűnik fel, mert az asztalnál ülők mind ugyanezt csinálják. és ha szerencsénk van, senkinek nem volt előttünk teljes sora/kartonja, és akkor kapunk egy csinos ajándékkosarat. közben a jelenlevő kölkök fel-alá rohangálnak és bemásznak minden útba eső asztal alá, a nyerteseket meg kukoricával dobálják meg, aztán néha bőgnek is vigasztalhatatlanul, mert elzúgtak a nagy rohanásban, szal igazán hangulatos, miközben a színpadon a mókamester ismerkedik a modern kor rejtélyeivel, és még mindig nem érti, hogy a mikrofon épp azért van, hogy ne kelljen üvölteni, hogy vihar- a- takaró- alatt- hatvankilenc, krisztell- combjai- tizenegy, krisztof- mogyorói- hatvanhat...
na és a negyedik menetben S okosan taktikázva megvárta, amíg a hiányzó tizenöt előbújik a kerékből, aztán üvöltöttünk rendesen, ahogy kell, s mire felocsúdott volna, hogy 'azannya, mit is nyertem', már ott ült előtte a wii,s ezzel az este legutáltabb résztvevőivé avanzsáltunk, több kiló kukoricával a nyakunkban, amit a vérszomjas kölkök zúdítottak ránk.
na. most az összes ismerős kölök bejelentkezett kipróbálni, én meg itt rakosgatom őket egyik sarokból a másikba, és felügyelem a rendet. jó kis szerda ez. ha eccer én leszek minden franciák köztársasági elnöke, eltörlöm a szerdai iskolaszünetet, az tuti.

eheti

nem, nem lett ornitológus belőlem, de ez a fiatal dolmányos sirály (larus argentatus) oly kitartóan produkálta magát előttünk a giens-félszigeten, hogy megadtuk magunkat. fél uzsonnánk a begyében, ha nem látszana.
amúgy szomjasnak, 10telettel.

na emeljük le

megint egy bágyadt hungaricum, amit nem tudok elmagyarázni snek, pedig veszettül igyekszünk mindketten, de a végén fáradt legyintéssel kapitulálunk. hiába minden, vagy az itteni agytekervények szocializációjából maradt ki egy etap, vagy a szíriuszi duplacsavar tuningolja át a neuronokat, mittomén, már az őszi nagy álforradalmon is elbuktam.

azért közös nevezőre jutunk a végén: goulache et circenses...

V-d-babes

már csak azért is, mert határozottan emlékeztet a vízalatti, szigonnyal fuldokló énemre. a polipok szemszögéből, persze. és van belőlük egy halom. esetleg kötögethetnék esténként, biznisz alapon.