öhöm

csupa ilyen dolog járt ma az agyamban szüretelés közben. Kváziházaséletem első napja, mellesleg.
Ja, a PACS. S reggeltől délig sírdogált ill. pánikszerűen elrohant nadrágot venni, legyünk illően felöltözöttek, ha már. Eh, illően felöltözni, én? Azért kicsit. És elindulás előtt S még pityergett kicsit a nyakamban, és megígértette velem, hogy nem bámulom majd fátyolos szemekkel, sőt semmilyen szemekkel, mert akkor bőgni fog.
Aztán megérkezvén komolyságunk elpárolgott (már a parkolóban komoly sebeket szenvedett, amikor megláttuk AZ épületet, ahol). Végállomásunkon, a folyosón össze-vissza pakolt székek, még véletlenül sem egyformák, és egy pad, amin a nyári fejlesztés frissen megérkezett számítógépeinek / nyomtatóinak / képernyőinek dobozai szomorkodtak. Szemben pályaudvari jegypénztárpult-imitátor, mögötte ámuldozó hölgyemény, aki tökéletesen elfelejtette, hogy iderendelt bennünket. Aztán félretolja az ebédlezáró desszertjét, elveszi a papírjainkat, és kb. két perc múlva kezünkbe nyom egy hivatalos igazolást, négy példányban, orövoáár, médam, és már lohol is vissza a desszertjéhez.
Hát így esett, hogy S nem pityergett, sőt. Alig tudtam lefogni, hogy ne dudálja szét a hazautat. És vihogva megígértette velem, hogy szüret után nem étterembe hívom meg, hanem veszek egy megtermett langusztafarkat, és lakomát csapunk belőle. uh.

update: olvassunk hozzá Boccacciot. Decameron, 5. nap.

na?

Mösszjő Glloq leveti magát az ejfel tetejéről. Mindenki rémülten üvölt, jaj szegény, ennek vége. Mösszjő Glloq azonban különösebb gond nélkül földet ér, leporolja magát és továbbsétál.
Hogy is van ez?

*zárjanakbe- zárjanakbe-agyamramegyek*

update: hát mösszjő GLLOQ!! zsé-döz el-o-kü!! :o§

ihíííí

mittomén, ez egy illen nap, van az úgy, hogy már reggeli félálomban érzem, de szörnyű leszek is ma, és S kipislogván a párna alól csak nyöszörögni tud, ajajaj, kapcsold ki magad, vedd le ezt a vigyort, légy kedves és megértő és neeeeeeeee... késő. micsoda egy nap, azannya. és még csak most kezdődik. és fel fogom hívni L-t, nézzen be ide, olyan bosszanthatnékom van, hogy csak. cíberileg is.

ja, és ma bekötjük egymás fejét. S szerint ki kell élvezni az édes szingli lét utolsó perceit - én meg itt pancser módjára blogozódom befele.

ha már drótszamár

akkor i) ez egy nagyon szép történet, lement az arte-n is egy doku jópár napja.

ii) ez viszont kevésbe szép, nem is lehet beszélni róla csak úgy. hö, livestrong.

casar

én spec. életemben nem láttam ezt a nőt, azt se tudom, hol kellett volna látnom, de összehozott három mondatot, ami miatt megragadt az agyamban, mondjuk nem is olyan rossz teljesítmény ez egy törekvő ifjú színésznőtől, össze tud hozni három mondatot!!
aszongya az újságíró, interjú végefelé: "Vous êtes née à Londres d'un père kurde et d'une mère russe..."
Amira Casar hörögve válaszol: "Vous, les journalistes, vous me faites chier avec ma biographie. Vous ne demandez pas à Marion Machin d'où elle vient. (...) Putain, je ne suis pas une provenance! Je suis une actrice, je veux jouer tous les accents et je viens des cuisses ma mère, ça vous va comme réponse?"
hmm, ezek a hajnali kávé mellé lopott öt percek, nincs is jobb ennél.
de van.

szüreti mulaccság

a szüret az egy remek dolog. edzi a karaktert, mint az acélt szokás.
az első három óra után már nincs hátam, a következő három után már térdem se, azt is elfelejtem, hogy kell lehajolni kibaherolni a szúrós száraz vackokat a cipőmből, hadszúrjonazátkozottya, félóránként legalább eccer belenyúlok a frissen élezett meccőollóba, aztán azt is feladom, hogy megszopogassam szenvedő ujjaimat, inkább a vérmérgezés, és közben meleg van, a traktor már kétszer átment a vizespalackon, mindenki beleivott minden pohárba, és a hülye szlájd nevű kutyaszerű előttem pisálta le a harmadik bokrot a soromban, miközben lihegve engem bámul, szerintem direkt csinálta, bosszúból a déli szendvicsért, amit megtartottam magamnak, pedig nagyon meg akarta kóstolni... na, mondom én, edzi a karaktert.
az akár jó is lehetne, hogy közben baromi sok ideje van az ember lányának merengeni mindenféléről. én inkább nem merengenék, mert általános- és munkamorálom megsínylené, ha a neuronjaim munkába állnának, így aztán beszélgetünk a kartárcsakkal, mármint ők beszélnek, én fülelek, és néha-néha megszólalok, ha már nagyon muszáj. Az első nap végére csupa hasznos információ gyűlik össze, így például megtudom, hogy egy nagy nulla vagyok, amiért ennyi idősen szégyenszemre még nincs kocsim, részese lehetek az utolsó ötven OM meccs részletes elemzésének, kiderül, hol szopnak a legolcsóbban Marseilleben, miért szép az élet Mexikóban, ki lesz a következő köztársasági elnök, hol rejtőzik ben Laden, hogy az andzselinadzsoli az egy dugnivalóan dögös nő, és debbúz a király, és a kohlantában a nemtomki az egy buzi. na, mondom én, edzi a karaktert.
viszont. ha a costes gallines 2003-as piros bandolja véletlenül ráköszönne valakire egy közért polcáról, jajajaj, nem szabad kihagyni. akkó se, ha sokat kérnek érte. tud valamit ez a bor.

?!?

zim-zum-zim-zum

ha már szomjas kartács derridázva múlat időt s melankóliát, ideje nekem is belevágni a húrokba, miközben makacs pesti vírussal megspékelve kerengek a méla turisták között s azon töprengek csendesen, melyik omladozó homokvárba hányjak bele diszkréten, gyomromra ment, na.
nekem közben thanatológia-ügyben az csörrent meg, hogy a Rosh Hasana 17a-ban a jóisten teremtés előtti lázában ugyebár előhívja az őslétezőket a semmiből, hogy megkérdezze, akarnak létezni-e. Azok meg lelkesen visítanak, akarnak biza. És lőn. Menasseh ben Israel is piszkál ezügyben valamit a Bereshit Rabbah egyik szöveghelye kapcsán, miszerint a lelkek véleménye igenis ki lett kérve a testükkel való egyesítés előtt, hajrá preexisztencia, na de ami nekem most eszembe jutott, az a lada'at másik jellemző előfordulása, mégpedig a me'abbed azmo lada'at, aka a héber nyelvben hiányzó öngyilkosság főnév csinos körülírása, lásd önkéntes, külső kényszertől mentes végrehajtás, vagy valami ilyesmi. nnna, belátom, uncsi, de elhümmögtem ezen egy darabig, lámlám, belépéskor-kilépéskor ugyanaz a varázsszó ad keretet, meg szándék szerint értelmet is.
na ezt rakja fel derrida a polcra.
és holnaptól hosszan és végeláthatatlan sorokban szüretelek, had lendüljön a boripar, tessenek engem sajnálni. kicsit. mindez megmagyarázza rémült értelemkeresésemet is, talán.

update: ja, és rendel egy mansonos póló, léccike.

huh

montammánhogyneszójjáhozzámmernincsharmatosjókedvem

szülők és co.

A zümmög az asztal alól, félig-még-a-széken-félig-már-a-padlón helyzetben, néha rosszallóan kipislog, aztán újra lemerül, csak a csipogósra vékonyított hangja jelzi, nagyon is itt van még. Ez van, mostanában, mióta anyjával összeakadt a bajszunk, egyre sűrűbben keveredünk hasonló helyzetbe, paranoiás habzásokból kell értelmes magyarázatot formáznunk, mint most is, egy állítólag megígért bicaj meg nem vásárlása okán, na, hosszú ez, elmagyarázzuk a mi verziónkat, jó, hogy A apja, T is jelen, így legalább van tanú.
Szar ez. Viszont A mintha engedne a kezdeti fagyból, egyre sűrűbben csicsereg ki az asztal alól, és egyre többet látni belőle. Átcsapunk a karácsonyi ajándékok körüli csevejbe, A nagyfiúsan közli, hogy az idén már nem ír levelet a télapónak, úgysincs. T is beszáll, hárman bizonygatjuk vigyorogva, hogy na, azért.... A nem hagyja magát, a tanítónéni is mondta, hogy nincs. Haha, sikítunk fel egyszerre, naná, mert te a beavatottak első csoportjába kerültél, bezzeg, ha majd nagyobb és okosabb leszel, akkor a másodikba léphetsz, és akkor majd megtudod, hogy mégis van...
A óvatosan meglapogatja a homlokát: "Ti teljesen hülyék vagytok. Nincs télapó, az ajándékokat a s z ü l ő k és a h o m o s z e x u á l i s o k veszik a gyerekeknek."

fragmencoffrídom

"Ááá, csak két hülye buzi"-val kezdünk a nizzai reptéren, első kvázi nekünk szánt magyar mondat a senki földjén. Utána sunnyogó hümhüm, "ki gondolta volna, hogy a buzik beszélnek magyarul is" tipusú utálkozó kín a szőke csaj képén, "ez van", súgom S-nak, "kapaszkodj, mindjárt hazaérünk."

"Buziköcsög maszop!"- visítja egy futtában felpakolt falfirka gyerekkorom kedvenc lángososbódéjának oldaláról.

A falu részege kutyáját sétáltatja, óvatosan kerüljük, sosem tudni, mikor változtat irányt, hát most is jól megettük, mert akkor vág elénk, amikor már megúszni véltük. Pólómon akadt meg a szeme, és fülét vakarva rákérdez: "ezt a Villon írta?" és mire válaszolnék, már mondja is, hogy "Fagyott mezőkön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél", aztán két cefreszagú horkantás után lapoz feketére aszott kezével, és folytatja, "S bár nincs borom, hazám, se feleségem és lábaim között a szél fütyül"...

"Hogy én hogy irigyellek, ha én is ilyen bátor lennék, elmenni innen", mondja egy ex-kollega. Rúghatnékom van, f@szba az úri modorral. Aztán mégse. Öregszem.

Bámulunk. Bele a kávéba. L konyhájában, hajnali tízkor, sziget után. "Na, mindenki yayo?" robban be S, méretes vigyorral, zapmamásan. Üh. Naná, mindenki.

deep troath

Megjött Fenton Bailey és Randy Barbato dokuja, az 'Inside Deep Throath'. Nem az a Mély Torok, hanem a másik, az igazi. Gerard Damiano lóbüdzsés pornója, Linda Boreman (Lovelace) és Harry Reems lelkes közreműködésével, aminek örömére Nixon anno heves antipornó kereszteshadjáratba kezdett; Reems kapott is valami öt évet, de Carter gyorsan nullázta, miután Nixon belebukott ama csúfos történetbe, amit a másik Mély Torok robbantott ki.
Csupa izgalmas finomsággal múlatom a napot, nemhiába. Mér az első nyugis itthoni napon kell halálosan belebetegednem a Pestről visszahurcolt torokfájásos-nyafogós tünetegyüttesbe?

pasolini

Valahol tízezres magasságban, két üvöltő gyerek között, kéthetes nuvelobszokba temetkezek: Giuseppe Pelosi (Pino, a béka) 30 évvel ama rejtélyes halottak napi hajnal után váratlanul kipakolt. Nem, nem ő verte szét, s hajtott át többször kocsival Pasolini-n a strandon, ahová a Terminin összehozott rövid s üzleti megbeszélés után együtt mentek, igen, azért. Ült is érte kilenc év nyolc hónapot (fiatalkorúként megúszta ennyivel), aztán összehozott még valami potom tizenöt másikat, kokóért, kocsilopásért, miegymásért. Az új verzió szerint három fickó esett neki PPP-nek, 'Rohadt kommunistát' üvöltve. Hát, a hetvenes évek olaszországának belpolitikai izmozásait ismerve még hihető is.....
ja, ebből is látszik, megjöttem, maj' írok is frisset, ha magamhoz térek, addig viszont csak a spájzból jut.

úton

innen...

oda...
... és adásszünet, egy darabig.

btw

drága index és az ő reklámjai...egyébként logikus; ha már utazol, búvárkodj is...

egyesült álmok

Steve McCoy evangélikus pap Floridában. Ebben még nincs túl sok különös, de McCoy atya munkahelye nem valamelyik floridai gyülekezet temploma, hanem a Lawtey büntetésvégrehajtó intézet. Még ebben sem lenne semmi különös, de 2004 májusa óta a Lawtey az Amerikai Egyesült Államok első és mindezidáig egyetlen vallásos börtöne. Lawtey atya 800 báránykájának programja a napi többszöri imából, a vallásos oktatásból és az ájtatos dalok énekelgetéséből áll; mindenkinek van személyre szóló bibliája és rózsafüzére is, nehogy véletlenül ezen múljon az üdvözülés. Az, hogy az Egyesült Államok alkotmánya hangsúlyosan megköveteli az állam és egyház különválasztását, láthatóan nem zavarja Florida kormányzóját, Jeb Busht.
Háát, hajrá Barry Lynn meg Americans United for Separation of Church and State, nem ez a harc lesz a végső....

pax ankor

Már egy hete morgunk az alsó szomszédra, aki több mint fél éve költözött ide, és azóta valahogy elfelejtett szólni, hogy a kertünk végében álló fenyő zavarja. Amivel amúgy sem tudnánk mit kezdeni, mert csak bérlők vagyunk, de mégiscsak, például felhívhattuk volna a tulajt. Aztán a múltheti lakógyűlésen, ahová mi nem mehetünk, csak a tulajdonosok, bemószerolt bennünket, mert az a fránya fenyő túl sok árnyékot vet a házára. És biza le kell vágni néhány ágat a következő lakógyűlésig, ami két hét múlva lesz, mi meg közben elutazunk, messzire, két hétre. Mindezt kedvenc nyugdíjas házaspárunk súgta meg jóindulatóan a strandon, és ez lett a morgás oka, mert az a húsz méter, amit meg kellett volna tennie, hogy mindezt személyesen közölhesse velünk, nem tűnt legyőzhetetlennek, ráadásul szinte naponta látjuk egymást, na. Felhívtuk a tulajdonost, aki az egészről mit sem tudott, mert kihagyta a lakógyűlést, ránkbízta az ügyintézést, mi meg lekocogtunk az alsó szomszédhoz, és megbeszéltünk vele mindent, személyesen. Az eredeti ultimátumízű lakógyűlési vacakból udvarias szabadkozás lett, mi meg elégedetten fújtunk egyet, ezt is kipipálhatjuk...
S ma elrobogott a helyi vonatkozó hivatalba, a rá vonatkozó pax-nyomtatványokat beszerezni. Fél óra múlva rámcsörög: 'na mit gondolsz, ki fogja jóváhagyni a paxunkat?' kuncogja a telefonba.... 'Ööööö', hangzik a szokásos óvatos kelebandis válasz. 'Hát a fenyős szomszéd!!' visítja boldogan.
Hát így. Ebből is egy vidám történet lesz idővel.