Jó ideje valami hivatalossá tételen törjük a fejünket, mindenféle praktikus és érzelmi okokból. Aztán mindig valami közösen kiokoskodott határidő leteltéhez kötöttük az egészet, nehogy a másik véletlenül csapdahelyzetben érezze magát, etc. Végül megunva közös töketlenkedésünket, szervezésbe kezdtünk: ide nekünk a pacs-ot, (pacte civil de solidarité, továbbiakban pax), jól hangzik, mondtam is S-nek, na most jól lepaktálok az ördöggel...
Kötelező körök: papírok. Hivatalos fordítások. Igazolások. 'Maga az aláírás öt perc lesz, de el kell ám addig jutni', biztatnak bennünket mindezen pár éve átesett barátaink. Felhívom a konzuli hivatalt, bevallják, pax ügyben nem igazán járatosak, naná, gondolom, hetero körökben a házasság a reflexből adott válasz, érthető. Az ügyintéző bájosan csicsereg, elmondja kétszer, miféle papírokat kell majd beszereznem ahhoz, hogy megkapjam azt a papírt (7 euróért), amit majd betehetek abba a dossziéba, amivel kérhetem a paxot. 'Kell majd a vőlegény személyiének másolata is, ugye nem okoz gondot?' 'Öööö' válaszolom bizonytalanul, de ő már az állandó lakcím szerinti polgármesteri hivatalból beszerzendő másolatoknál tart. Feladom, firkálom szorgalmasan az űrlapok nevét.
Reggeli posta: levél a konzulátusról, két nap alatt ideért a csatolandó két nyomtatvány, majd meghatódom, nahát, milyen gyorsan elküldték. Aztán halvány pánik kezd kacsingatni rám, mert hát persze és megint, x évvel 1999. november 15., a pax parlamenti elfogadása után, még mindig, változatlanul, a házassághoz használt formanyomtatványt kérik (hivatkozva a N°23/1952 és aN°VI/1957-os törvények mindenféle cikkelyeire, ahol csak és kizárólag a házasságról esik szó), a menyasszony és a vőlegény adataival, a végén a bájos formulával:
'Kijelentjük, hogy egymással házasságot kívánunk kötni.' Aláírás: menyasszony, vőlegény.
Hát így. Úgy tűnik, mi lennénk az első paxolók. Több kérdés is előkerült: mi jár az elsőknek? Hogy lehet ebből az egészből pax konform kérelmet összehozni, enélkül, hogy a konzuli ügyosztály röhögőgörcsben halálozzon el? Na és a leghúzósabb: ki legyen a vőlegény???
Kötelező körök: papírok. Hivatalos fordítások. Igazolások. 'Maga az aláírás öt perc lesz, de el kell ám addig jutni', biztatnak bennünket mindezen pár éve átesett barátaink. Felhívom a konzuli hivatalt, bevallják, pax ügyben nem igazán járatosak, naná, gondolom, hetero körökben a házasság a reflexből adott válasz, érthető. Az ügyintéző bájosan csicsereg, elmondja kétszer, miféle papírokat kell majd beszereznem ahhoz, hogy megkapjam azt a papírt (7 euróért), amit majd betehetek abba a dossziéba, amivel kérhetem a paxot. 'Kell majd a vőlegény személyiének másolata is, ugye nem okoz gondot?' 'Öööö' válaszolom bizonytalanul, de ő már az állandó lakcím szerinti polgármesteri hivatalból beszerzendő másolatoknál tart. Feladom, firkálom szorgalmasan az űrlapok nevét.
Reggeli posta: levél a konzulátusról, két nap alatt ideért a csatolandó két nyomtatvány, majd meghatódom, nahát, milyen gyorsan elküldték. Aztán halvány pánik kezd kacsingatni rám, mert hát persze és megint, x évvel 1999. november 15., a pax parlamenti elfogadása után, még mindig, változatlanul, a házassághoz használt formanyomtatványt kérik (hivatkozva a N°23/1952 és aN°VI/1957-os törvények mindenféle cikkelyeire, ahol csak és kizárólag a házasságról esik szó), a menyasszony és a vőlegény adataival, a végén a bájos formulával:
'Kijelentjük, hogy egymással házasságot kívánunk kötni.' Aláírás: menyasszony, vőlegény.
Hát így. Úgy tűnik, mi lennénk az első paxolók. Több kérdés is előkerült: mi jár az elsőknek? Hogy lehet ebből az egészből pax konform kérelmet összehozni, enélkül, hogy a konzuli ügyosztály röhögőgörcsben halálozzon el? Na és a leghúzósabb: ki legyen a vőlegény???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése