tenistically absurd

most például vasalhatnék egyet ürügyből, és nézhetném a us opent. aztán mégse. és erről is a sharapova tehet. az egy dolog, hogy nyolcvan decibel felett nyög, minden egyes ütésnél - nem is értem, miért nem adnak humanitárius füldugaszt szerencsétlen ellenfeleinek (most épp krajicek volt a szenvedő fél) - de hogy mindezt fekete flitteres kisestélyiben teszi (fehér zoknicskák és teniszcsuka aláfestéssel, oh) és a székén ott üldögél egy, minden kameraállásból bemutatott csinos, színházba járós r e t i k ü l is, na az már tényleg obszcén... a szégyenlős lorgnettet, amivel banánmajszolás közben a vip páholyon siklik végig a tekintete, diszkréten a vonatkozó céltáskába rejtette, gondolom. de az is minimum flitteres ám.

update

akkor legyen végre valami teniszről is szó.... ééés narancssárgában, ugyebár. még egy quasi-girelle.

between the lines

2005-re igazán nem lehet panaszkodni, ha legyinteni azért mégis jogos; a transamerica mellett ott a breakfast on pluto, az erik(a), és a (német) mozikba megjött a between the lines is, thomas wartmann másfél órás dokumentumfilmje: anita khemka három hijrát (Asha, Rambha,Laxmi) faggat mindenfélékről. a képek szépek, a többi meg remélhetőleg egyszer úgyis kiderül (a plakátot már most kedvem lenne fikázni, de ez biztos pavlovi reflex), itthon-otthon, moziban vagy valamelyik német adón. esetleg J-t felkérhetném egy tudósításra, hátha jár moziba.

twist

Washington állam melegjogi törvényének első tesztje: a Honeywell International alkalmazottja, Sandi Scott-Moore beperelte az őt alkalmazó céget, mert az megtagadta, hogy betegbiztosítását kiterjessze a hölgy pasijára is. Sandi Scott-Moore szerint egyértelműen heteroszexualitása miatt diszkriminálta a Honeywell, hisz ha történetesen egy nővel élne együtt, a cég automatikusan megadná azokat a jogokat, amiket a pasijától megtagadott - mondjuk a cég szabályzata szerint e jogokat automatikusan megkapná, ha férji státusszal bírna. A cég szerint azonban a döntés nem diszkriminál, mert míg a heteroszexuálisok, ha élni akarnak e kedvezménnyel, összeházasodhatnak, addig a homoszexuálisok eleve nem tehetik ezt meg.
na, minden heterónak azonos jogokat a melegekével, de most azonnal!

kabbala - duplán

no, ez a mancs-ból - annyira szép, hogy muszáj ideböggyesztenem:
"GERSHOM SCHOLEM: A KABBALA MISZTIKÁJA "Vallási értelemben, ami az isteni megnyilvánuláson és a szentírások elfogadásán nyugszik, kétségtelenül lényeges szerepet játszanak a szent szövegekben megnyilvánuló effajta megnyilvánulások tulajdonképpeni jellegére vonatkozó kérdések. Sőt még többre is: ezek a kérdések különösen nyomatékkal bírnak krízisidőszakokban - és a misztika mint történelmi jelenség produktuma a krízisnek. A misztikusok olyan emberek, akik belső tapasztalatuk közreműködésével feltárják az értelem új rétegeit saját hagyományos vallásukban. Amennyiben ez a fajta tapasztalat nem elégséges ahhoz, hogy áttörje vallásuk hagyományos irányításának keretét, úgy elkerülhetetlenül felmerül annak kérdése, hogyan képesek hagyományosan szent szövegeikben rátalálni a viszszatükröződésre vagy előre látni saját tapasztalataikat; ezenkívül felmerülhet egy ettől nem kevésbé fontos kérdés, hogyan lehet a dolgokról alkotott véleményük összhangban azzal, melyet saját hagyományuk fogadott el."
Ha egy könyv fordítóját elütné egy autó, és egy évig nem múló sokkhatás alatt lenne kénytelen elvégezni munkáját határidőre, minek folytán a racionális szaktudományos nyelvezettel megírt tanulmány szövege egy misztikus élmény homályába burkolózna előtte, és a derék fordító ennek megfelelően a transzgrammatikus "nyelveken szólás" valamennyi jelét otthagyná a művön (lásd a fenti kiragadott, de tetszés szerint sokszorozható idézetet), akkor az illetőt mint a fordításirodalom különleges, parapszichológiai esetét tarthatnánk számon, és az "akut nyelvzavar" címkét ragasztanánk rá diagnózisként. Mivel azonban az illető szemlátomást nem tud se magyarul, se németül, mégis ráveti magát a kiváló Gershom Scholem alapvető tanulmányára és minden mondatát értelmetlenné és élvezhetetlenné gyalázza, és ebben lektorai és kiadója tettestársak, csakis a szerző és a magyar olvasó elleni, üzletszerűen elkövetett merényletről beszélhetünk.

- halasi -

Fordította: Ladányi Loránd, Hermit Kiadó, é. n., 237 oldal, 3100 Ft"

megint olyan témába keredtem bele, amibe nem is kellett volna igazán, meg nem is konyítok hozzá, egy halvány fikarcnyit talán, nagyon talán. nemtom, epébemártotttollú -halasi- mit szólna hozzá, én megkedveltem ezt a mopsik nevű fickót, és miután kivártam, hogy rendelt példányomat (vö. könyvespolc szekció) meghozza a posta, belebotlottam a neten is, fenn figyel az egész, itt.
S-nek - miután elolvasta a hátsó borító merészen általánosító összegzését a kabbaláról - madonna jutott az eszébe. most egész este ez volt ám szólni nálunk, hajaj.

eheti

zaharoff system

a reuteres bukás és a cnn mosakodása óta addig harcisan ejnyebejnyéző ismerőseim hirtelen csendben lettek, aztán jött néhány óvatos 'már a hírekben sem lehet bízni' mondat, ami úgy tűnik metamorfózisa csúcsát "a hazugság a muszlim kultúra része" tipusú kijelentésekben érte el, amikről nem is akarom tudni, rosszindulatúak vagy szimplán ostobák.
nekem erről az egész buliról zaharoff kartárs jut eszembe, akinek a zsebében ott lapult a Grand Croix de la Légion d'honneur, a Grand Cross of the Most Honourable Order of Bath, s még vagy harminc másik válogatott állami buksisimi. a nagy zaharoff aka fegyvereladási megaprofit alias kémkedés, propaganda, korrupció. minden más csak ráncfelvarrás a jól bevált rendszeren.
tintin fanok: hergé a l'oreille cassé-ban Bazaroff-ként utáltatja meg.

tank.olni

(műsor)kalauz

mióta a siegessäule kimúlatta részletes műsorismertetőjét, sűrű böngészésre voltam kényszerítve, hogy kiderüljön, mi minden megy melegügyben a német tévékben, aztán hopp, rábukkantam a hinnerk nevű oldalra, és innen minden megy, mint a karikacsapás. tegnapelőtt/tegnap éjjel pölö grüne tomaten.

ja és...

ennek a hivatalos tapírok papírok elleni rohangálásnak az a legszebb bája, hogy kikerülhetetlenül belerángatja az ember lányát a zenbe.
na. ugyebár tegnapelőtt volt egy A verziónk arról, miféle papírokat s hol kell beszerezni, forrás a kormány erre kitalált internetes információs oldala. aztán tegnap reggel volt egy, az A-hoz egész közeli B verziónk ugyenerről, forrás az érintett sóhivatal telefonos információszolgáltatója (lásd tegnapi poszt). aztán ma egy maratoni várakozás után (csak 107 hasonlóan szorongó szerencsétlen után kerültem sorra) bejutottam a vonatkozó ügyintézőhöz, aki felvilágosított, hogy az A és B együttes listájához igazított papírhalmazom nem sokat ér, sőt, kitöltendő nyomtatvány nem is létezik, vö. A és B úgy ahogy van elfelejthető, kell viszont egy valag más cucc (C variáns), amivel majd vissza kell menni, újra sorba ülni egy napot, hogy kiderüljön, elég hitelesek vagyunk-e mint békésen együttélő pár, s ha igen, majd lesz egy időre szóló randevúnk, ami után már csak egyszer kell sorbaszerencsétlenkedni a napot, amikor a hivatalos papírkát átveszem (ha megadják, ugyebár). no. itthon aztán kissé lelombozódva benézek az emilek közé, és lám, ott figyel egy friss a prefektúráról, válasz a napokkal ezelőtti érdeklődésemre. megnyugtató: az égegyadtavilágon semmit (D variáns), eegen, semmit sem kell csinálnom, minden a legnagyobb rendben a státuszommal, oplala.
aztán az is érdekes, amikor rákényszerülök arra, hogy együttélésemet S-el mindenféle hivatalos papírokkal igazoljam. mondjuk az elmúlt három évből szedjek elő mindent, amiből látszik, hogy fontos papír, a nevemre szól, és ugyanarra a címre jött, mint ahol az épp adott időben S is lakott. és az elmúlt egy évben minden hónapból legyen legalább egy.
innentől kezdve nagyon megbánja minden olyan barom hivatalnok, aki csak a borítékra körmöli rá a címemet, és a levelet olyan trehány módon intézi el, hogy "tisztelt kelebandi, örömmel/sajnálattal értesítjük"....

mindennapi megaláztatásunkat

add meg nekünk ma.... megint belekeveredtünk az ügyintézés labirintusába. az van, hogy tartózkodási engedélyre fáááj a fogam, mert eddig - diákként - nem kellett, de most talán nem is fogok beiratkozni, mert leszámolósdit játszom mindenféle ostoba hisztikkel, és ennek főhadművelete a vinnyogó kivonulás a felsőoktatás minden létező formájából. na. beszereztem az összes fénymásolatot, ami az internetes ügyfélfogadás szerint kell. aztán tegnap betelefonáltunk, ahol az ügyintéző megnyugtat, valóban az kell, plusz egy nyomtatványhalmaz, amit majd ki kell tölteni, aztán cakkpakk mindent lehet postázni, hogy aztán kiküldjenek egy értesítőt, es boldogan mehessek átvenni. megkérdezem, hol és mikor lehet mindezt átvenni, elmondja azt is kedvesen, a prefektúra egész nap nyitva, csak sorba kell állni a megfelelő ablaknál.
S mára szabadnapot vett ki, megvártuk, hogy a kőműves kitalálja, mit lehet csinálni a beázott falunkkal, aztán irány marseille, prefektúra. minden ablak zárva, a koszos váróteremben mindenféle nációból várakozó lepurkant emberek, gyerekekkel megpakolva. várunk mi is türelmesen, közben a vaspadokon rakják tisztába a kicsiket, igyekeznek vizet venni az automatából, ami b****k működni, néhányan igazolványképet csinálnának, de a vonatkozó automata detto b****k működni. kétszer körüljárunk mindent, sehol egy tépett papírfoszlány, ami valami információt is tartalmazna, leszámítva a nagyon pönc dohányoznitilos táblákat, várunk hát másfél órát, aztán mintha valami készülődne, mindenki beáll a megfejthetetlen logikájú sorokba, mi is odasorakozunk az általánosnak tűnő pre-accueil ablakhoz, ami viszont nem akaródzik kinyitni. S türelmetlenkedik és telefonál. udvarias ügyintéző a vonal másik végén, csüngünk a szavain: perszepersze, menjünk csak be a prefektúrára és vegyük fel a nyomtatványokat. S rákérdez a nyitvatartásra, a válasz ugyanaz, mint először: reggeltől estig, gond nélkül. S bepöccen, mondja, már másfél órája itt állunk a vonatkozó ablak előtt, ami - nekünk legalábbis - reménytelenül bezártnak tűnik. ó, mondja az ügyintéző, ez teljesen természetes, délben bezárnak, de ebédszünet után kinyitnak. aha, mondja S, tehát mégsem folyamatos a nyitvatartás. de akkor az az ablak, amire mi várunk, miért nem nyit ki, éppúgy, mint a többi? ó, hát az természetes, mondja az ügyintéző, az csak délelőtt van nyitva, reggel korán be kell jönni, sorszámot kell kérni, aztán délután lehet ügyintézni, így megy ez. aha, mondja S, de miért nem tudta ezt már a legelején megmondani? bocsánat, mondja az ügyintéző, hívásom van a másik vonalon, klakk.
na. első lépcső abszolválva. még lesz néhány, hogy megpróbálják elvenni a merész próbálkozók kedvét. * nehogymá azt gondolja bárki is, hogy szívesen látott bevándorló.

*az omi-t akkor sem lehet felülmúlni, ahol (akkor még nem eu állampolgárként) még a lábméretemet is gondosan rögzítették. sose lehet tudni, mire lesz még jó.

tilos

bekeveredtem hozzájuk, napinyafi okán, és merészen letöltöttem a múltheti ágotát, mármint amit annak hittem. uffa. soma, amint leszbikustantraszex és karmatorokfájás (amit köztudottan nem a jéghideg fagyi okoz, ááá) között bebüfögi a monogámia-polygámia kapcsán azt a mondatot, hogy "totál kémia van oda-vissza", értsd oxitocin, miegymás..... konzekvens agymenés kategória, bódis* hobbihilda lelkes asszisztálásával. már nem is nyafizom, megérte.
azt azért javasolnám, léccilécci, kedves tilos, webcamot a stúdióba, hogy közben nézhessem, amint ágota lefordul a székről. már ha egyáltalán bemegy még. oda. akármi.
*info:szomjas

hangulatjelentés

... és a pólóm is csíkos.

humm

bétázzak vagy ne bétázzak? hajaj? az a legrémisztőbb, hogy nem lehet visszacsinálni...

au large

::: negatív honvágy, vagy mifene:::

női szabadságjogok

"Ha nem lehetne szoptatni útközben, nyilvános helyeken, az anyának cumisüveget kellene használnia, és valójában emberi szabadságjogaiban lenne korlátozva. A cumisüveg-használat megzavarhatja a csecsemő szopástechnikáját, arról nem is beszélve, hogy a szoptatott csecsemők többsége nem is hajlandó cumisüvegből enni. A lefejt tej szállítása komoly előkészületeket igényelne, teljesen feleslegesen.
A szoptatásban épp az a jó (persze sok más előnye mellett), hogy bárhol, bármikor lehet szoptatni, az édesanya ezért nagy mozgásszabadságot élvez, a baba pedig akkor is a legjobbat kapja, ha úton vannak. A tej mindig elegendő mennyiségben, jó hőfokon és tisztán áll rendelkezésre. Ennél jobbat még nem sikerült kitalálni!"
(W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó)

f_e_sz

nemtom, gideon rachman miféle médiakosárból válogatott, de azt azért megjegyezném csendben, a francia tévék szinte csak a libanoni áldozatokról és károkról beszéltek, az "izraeliek szenvedése" leginkább futottak még kategóriába keveredett. ennyit a "fehér ember szindróma" általános alkalmazhatóságáról. és ugye az is feltűnt, hogy más etikai normák szerint kapjuk a híreket izraelből és libanonból (tt J), az előbbiekben szigorúan kerülik a holttestek látványát (pedig voltak), az utóbbiban pedig ahol lehetett, megkaptuk. szenvedésügyi kategóriáinkat pedig a látvány igencsak befolyásolja, nekem pl. egy hosszú félórába került meggyőznöm némely helyi, a köztévé híradóján vacsorázó ismerősömet arról, hogy voltak zsidó áldozatok is, és hogy a siíta fiúk is polgári célpontokat lőttek - hosszan azt hajtották, aznemigazám, hisz nem mutatta a tévé.

hajnali lámpavariációk....

....késői ébredés után válogatva.

sempé

ez J egyik kedvence a sauve qui peut-ből. és hirtelen az átlagosnál is aktuálisabb.

toulon by night

E másfél évig nem beszélt velünk, csak ha kifejezetten muszáj volt és már a fejét sem tudta időben elfordítani - barátnője határozott hisztije okán, miszerint a tartós párkapcsolat alapköve a megelőző ismeretségek radikális kiiktatása. no comment. aztán hihi, a barátnő iktatódott ki, gondolom ama megfontolás okán, hogy a mentális higénia alapköve a rosszindulatú hülyék radikális kiiktatása a személyes térből. és E azóta kifejezetten (és itt akár némileg bosszúsan krákoghatnék is, ugyebár, de nem teszem, mert nagy az én szívem, miegymás) gyakran felbukkan nálunk, és sokat vihogunk együtt, meg minden, E nagyon mókás tud lenni, és by night túrákon kifejezetten megnyugtató a társaságunkban tudni, az összes pasi respektüózüsan félreáll, amint megakad a szemük a vállain, meg úgy általában, ki akar cook kapitány sorsára jutni. ja, E szamoai, aminek ugyan nincs sok köze cookhoz, sokkal inkább bougainvillehez, de ezt nem lehet csak úgy leolvasni E törzsi tetkójáról. na. és E összeakadt az egyik helyi étteremtulaj épp válni készülő ausztrál feleségével, K-val, aki sípoló hangja kivételével kellemes jelenség, és miután tisztázódott, hogy K tökéletesen és megingathatatlanul hetero, remek párost alkotnak posztakármis depitúráikon. és szerdán E S közreműködésével (cincognak az egerek, ha pesten múlatom az időt, beza) feltérképezett valami kellemesnek tűnő buccsot a közeli diszkóban, ami ugyan melegbarát programokkal igyekszik idestova három hete közönséget toborozni, de a 13 éves nyaralókon kívül nem igazán vonz tömegeket, és gyorsan meghívatta magát egy másik jelenlevő meleggyanús nőneművel, akiről kiderült, hogy a becserkészendő hölgyemény exe. (eeegen, a kathar várromok felfedezése közben nem nagyon volt kihez szólni, és úgy tűnik, a felgyülemlett mondókának valahol ki kell jönnie, ez van, dezolé). hát így keveredtünk toulonba, E, K meg S nagyjából premeditáltan, én meg tartozékként.
nálam már ott visított a biztosíték, amikor megláttam az E-t meghívó szőkét, aztán a pussy cat (sic!) nevű leszbikus diszkó bejáratánál már támogatni kellett, s a hírt, hogy a vasárnap este mindig karaoké, már csak a második üveg desperado beigérésével tudtam megemészteni. öh. hajnali négyig az amatőr öngyilkosok klubja propedeutika kurzusának bevezető előadásán éreztem magam, ennyi öngyuszis francia álslágert szerintem véletlenül nem lehet beválogatni a karaokegépbe, jöttek ezek a nagyon szomorú lányok, akik a 10 négyzetméteren elterített asztaloknál aszalódtak szigorúan elkülönülve a többiektől, szóval jöttek holdkórosan a mikrofon felé, hogy elénekeljék bánatukat, aztán ugyanazon mártírfejjel visszazuhantak az asztaluk mögé, nyaff, a számok közötti elvétett szünetekben a halotti csendet csak a bátrabbak törték meg get27-perrierük szörtyölgetésével.... végül K mentett meg bennünket, aki a kezdő depisekre jellemző ügybuzgalommal vegyített füvet s alkoholt egész este, s hajnalban zárófejezetként leomlott a bárpultról, mitől lett nagy izgalom a lányok között, mi meg vert seregként mentettük ki irhánkat toulonból, eh, aztán hazafelé jövet csak hümmögtünk S-el a kocsiban, hosszan, s én próbálkoztam valami rövidre zárt rejtő-s fejtegetéssel, felejthető sikerrel.
ilyen boldogan még nem engeszteltem sértődött macskát hajnalban (hűtőből kilopott báránybordával, de shhh)...

bth - kabóca

egy 29 km-es dugót legyűrve hajnali egy tájban hazavergődtünk (macskával egeret lehetett volna fogatni, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ma egész napra eltűnjön). vannak mindenféle fotók, eccer talán fel is rakom őket, addig is itt van nektek egy, a kertben elhagyott kabócabőr.

izompacsirta

"This system, Krav Maga, that Imi (Lichtenfeld, 1910-1998) developed is based on moral and human values, which emphasise the importance of integrity, humility and respect for others."
nnna, ennyit a "fél kézzel embert ölni" típusú kommentekről, így utólag. ha már szomjassal almaszörpöt szopogat az ember, és ilyesmikről társalog. egyébként más is eszembe jutott otthonról-hazafelé félúton, a szokásos naháthogyittitthonvagyok-tranzitvárós órákban, csak rendszerezni kéne. nietzsche pölö van benne, naná. meg nő is. meg zsidó is. krav maga nincs, csak áttételesen, de ez biztosan bocsánatos bűn. a rendszerezésnek szokás szerint a végével vagyok igazán meg, a többi lustaság okán várat magára.
Hermann Sinsheimer, a Berliner Tageblatt ex-szerkesztője 1934-ben jelentette meg Maria Nunnez. Eine jüdische Überlieferung című történelmi regényét. Daniel Levi de Barrios 1597-ben említett egy ifjú marrana-t, aki Liszabonból Amszterdamba menekült a portugál inkvizíció elől - Sinsheimer e történetet egészíti ki s teszi meg az új zsidó ideáltípus parabolájává. Az addig uralkodó előítélet-konstelláció alkotóelemeit (fizikai alkalmatlanság, szexuális működésképtelenség - kétértelműség, etc) ellentételezve Max Nordau a század első éveiben dolgozta ki a Muskeljudentum formulájában a zsidó férfi-test re-konstrukcióját, s a Maria Nunnez ennek irodalmi pendantja: a nőies zsidó alakja eltűnik a színről, s helyette - a női főszereplő személyében! - a maszkulin zsidó uralja a terepet.
A tengeri út során Maria férfiruhába öltözik, s transzvesztizmusa duplacsavarral osztja el a gender-szerepeket: a marrana éppígy kereszténnyé álöltözik, egészen a biztos kikötő eléréséig. Sinsheimernél az "elnőiesedett zsidó" vád motívuma visszájára fordul: a Salonjüdinnen a zsidó tradíció elhagyásának szimbólumává válnak, míg a cionizmus a veszni látszó maszkulinitás végső menedéke: a zsidó hagyományt igenlő zsidó nő hősiesség s más férfierények dolgában lazán zsebrevágja az összes előforduló nemzsidó pasit, s nagyjából (de transzvesztizmus nélkül) ugyanez történik az 1936-ban írt Die Abenteuer der Gracia Mendez-ben is, győz a férfias tradíciókövetés az elnőiesedett asszimiláció ellenében.
Na. Az igazán mókás a weininger - kontraweininger típusú konstrukciókban nem a "de igen!" - "de nem!" érvhalmazok egymásra rímelése, hanem az a finom összhang, ahogyan a megható bizonyossággal biológiai tényekre alkalmazott elvont állításhalmaz rámutat a n ő -re, mint az egyetlen biztos pontra a megvetés tárgyának leírásában. aztán tessenek ideilleszteni Nietzsche-t, fakultatíve.

"Tornagyakorlat" Die Jüdische Turnzeitung 1903 1:12.