midi

Ilyen mókás kisfickók lakják előttünk a falat, tegnap éjjel hetet számoltam össze belőlük, a lámpa körül bulizó mindenféle repülő egyedekre vadásztak békésen, és mire előkaptam C kölcsöngépét, már csak ez az egy maradt, mert elbambult kicsit, a többiek meg a kövek között duzzogtak, amiért megzavartam a vacsorát.

Ő meg szombat éjjel sétált be a nyitva hagyott bejárati ajtón, miután elbúcsúztunk az összes vendégtől és a szülinapi buli maradékait hordtuk nagy kupacba. Tétován álldogált az előszobában, és tűrte, hogy körbecsodáljuk, lefotózzuk mindenfelől, felrázzuk A-t, aki félig állva belealudt Shrekbe, hogy aztán hangosan sikongasson, hosszan és elbűvölten, sőt, azt is ugyanazzal a békés bambasággal tűrte, hogy kitessékeljük, majd sértődötten becsörtetett a folyondárok mögé, gondolom jól megfogadta magában, hogy ide se jön többet bulizni, micsoda modortalan népség.

Ez meg minden látszattal ellentétben az első kabócánk, kicsit félénk még, mert új lakó, de üvölteni már most nagyon tud.

Ő pedig Pompom 1.; van még 2., 3., és 4. (2. laposabb és szögletesebb, 3. vékonyabb és barnább, 4. sokkal kisebb), bárhol és bármikor beléjük lehet botlani, feltéve hogy süt a nap. Pompom 1. pár napja ellopott egy túlérett földiepret a szemem láttára, és egyszer pillanatnyi identitászavarában rámugrott, de ezen apró incidensektől eltekintve bájos albérlők/főbérlők, kinek hogy tetszik. Már be is költöztek az új kőkupacba, amit a fenyő alatt építettünk.

update:

Csak kétszer szúrt agyon a pálma, meg egyszer majdnem elzúgott velem a létra, de van végre képem a kabócáról. Asszem ez a kettes számú, de ebben nem vagyok egészen biztos. Egyébként meg úgyse látszik belőle szinte semmi, ez van, C gépe egy nagy rakás $@&*, de majd ha egyszer lesz végre munkám ergo pénzem, na majd akkor. Úgybiza.