eurovision

Hát így. Tegnap felmentünk S szüleihez, némiképp búcsúzkodni, mert ugye khmmm, minnyá repülök villámlátogatni, meg aztán paradicsompalántákat (sajátnevelésű!!) átadni, aztán rögtön ott is lukadtunk ki, hogy aszongya. Egész jól énekelt a magyar lány az eurovízióban. Hmmm, szabadkozunk, nem láttuk, csak a végét, mert álmos unalmunkban belekukkantottunk, aztán ott ragadtunk az eredményhirdetésre, mert a két francia műsorvezető valami hihetetlen homofób műsort nyomott le, grrr, és már mondanánk, micsoda egy dolog, mikor anyósom rákérdez, mi ez a gay hangulat egy közszolgálatin, ő nem érti az egészet, de alapvetően undorítónak találja. Áááá, mondjuk egyszerre S-el, nem melegek azok, hanem homofóbok. Anyósom szeme elkerekedik. Na de akkor is gusztustalan, mondja hevesen. Az, bólogatunk csendesen, az...
Nem mellesleg, a két mókáskedvű vadbarom: Julien Lepers, Guy Carlier. Mentségükre legyen mondva, nem szimplán homofóbok; a koleszterinproblémákkal küzdő ducik, a párizsi melegnegyed kivándorlását okozó helyesek, az koszos ukránok és úgy általában a primitív csaló keleteurópaiak ezen az estén megosztott második helyet kaptak náluk.