patois

Az a történet ugrott be a minap, tévézés közben, milyen mókás is volt, amikor első ittlétem alatt S párizsi unokaöccsét mi fuvaroztuk a strandról a szülők lakásáig. Franciatudásom akkoriban nagyjából odáig terjedt, hogy jónapotörvendekdeszépidőnkvanma, V meg nagyjából ugyanezen a szinten állt angolból, így a kocsiban együtt töltött negyedórát halk hümmögéssel ütöttök el, V néha kimutatott a kocsiból és azt mondta, dog! vagy girl! vagy ilyesmi, és ezen békésen vigyorogtunk, aztán én megláttam egy sirályt és boldogan mutattam, gabion!!, amire V mutatóujjával feltolta orrközépig csúszott szemüvegét és azt mondta, he ?
Ez volt az első alkalom, hogy szembetaláltam magam a Midi és Párizs nyelvi különbözőségével, ami sokkal gazdagabb, mint ahogy a párizsi viccek automatikusan ö-ző lusta déli fajankójának kalandjai sejtetik. Itt van például a fáradtság/fatigue szó, ami első ránézésre teljesen ártatlan dolognak tűnik, pedig… ha Marseille-ben járunk, használjuk óvatosan, mert könnyen félreértésekbe keveredhetünk, s ne lepődjünk meg, ha helyi ismerőseink kifejezetten aggódó arcot vágnak, amikor az átgyalogolt nap s a rekkenő hőség hatásait ecsetelve fáradtságra panaszkodunk. A fatigué nem csak tired, hanem ennél jóval több is, már-már fatális, visszafordíthatatlan, metafizikai határokat döntő fáradtság :
‘-Hova, hova, szomszédasszony ?
-Hát a Jules temetésére !
-Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen fáradt volt !’
Hogy miért is jött mindez elő tévézés közben, jó kérdés. Mutattak egy 14-18 éveseknek fenntartott intézményt, ahol a quartier hátrányos helyzetű fiataljai - szó szerint - megtanulnak franciául kommunikálni. Az esetek többségében franciául nem beszélő szülők gyerekeiről van szó, bólogathatnánk megértően, de ők már itt születtek, itt jártak iskolába, és tökéletesen megértik egymást a környezetükkel, mármint a hasonlókorú kerületlakókkal: a quartier nyelvét ugyanis nagyon jól beszélik, csak épp ez egy csak ott, csak közöttük beszélt argó, ami csak távolról köszön az általuk értett, de nem használt, mert tökéletesen passzívvá vált franciának. És persze minden magára adó quartiernek van saját, csak az ottlakók által beszélt, s a franciát felváltó argója.

És ezen elhümmögtem egy darabig, olyan malmos csiki-csuki ez, nekem nyit, nekik csuk.