hát. délelőtt a parton hervadozó turistákat tartottuk ébren a-val vállvetve, vagyis csak a, én az ehejuhnyemet dúdolgatva vontattam a lusta kölkét (pedig a negyvenes békauszony igazán jól állt a lábán, de hát ez van, úszni is csak akkor tud igazán, ha a ps3-on kell), aki minden egyes haldokló medúza elkerülésekor hajókürtnyit sikított a légcsőbe, és szerintem a kölcsönben ráerőszakolt sortimba is belepisilt (de ezt inkább hagyjuk, ez nem kor kérdése, és különben is majd akkorára nőtt, mint én, és ma azon kaptam, hogy száradó zsebes nacóimmal szemezget, ami sokkal drámaibb jövőt jósol, mint egy összepisilt neoprén), aztán délután először kegyetlenül lealázott (fifa 08 és a virtua tennis 3), majd maradék önbecsülésem ápolására kegyesen átengedte a grand theft auto iv akármelyik misszióját, valami egészen rejtélyes oknál fogva pont akkor, amikor egy párductestű nőnemű 3 négyzetcentiméteres tangában párzási táncot kezdett lejteni egészen életszerű uhhhok és ahhhok közepette. öööö. a tízévesek empátiás képességei meglepően .... izé.
izééé.... ez most nem is tudom, honnan került elő. (vagyis. pestre készülök, valszeg onnan.) valamikor ezer éve (talán) a kecskeméti utcában hónapokig ck one plakátok porosodtak az egyik kirakatban, én meg ebédidőkben úgy igazítottam az utat, hogy szemezhessek shimizu kisasszonnyal. szal az első boybeateres fixációm, bizonyám. és soha nem fért annyi vér a pucámba, hogy elkönyörögjem. hjaj. mára történelem... (mellesleg a hölgyemény újabban a dante's cove fedőnevű szoftpornóban keverkavar, hiába, a lesült búvároktató abszolút divat.)
