csípde

Na. Mondtam én S-nek már indulóban, ma este valahogy nem vagyok olyan hangulatban, meg különben is, pár napja medúzákat (kettőt is, azannya) láttunk L-el kisejleni a homályos kékből, a Sascsőr szikla hirtelen mély semmibe vesző lábánál, meg kicsi is vagyok és a migrén is mintha mocorogna, jobb nem provokálni, de S csak vigyorgott, ugyanmár, lusta bajnok. Aztán a parton is mondtam, nem jó a víz, néééézd, nincs senki benn, és valahogy olyan khmmm az egész, nemistudom. Ah, mondta S szemöldökráncolva, persze hogy nincs senki, este hétkor mindenki békésen otthon ül, most vagy soha, végre lehet rendesen úszni, nem kell a vörösre sült turistákat kerülgetni. Megaztán, mutatott fölényesen a kontaktlencsék nélkül elmosódott foltot formáló távoli strandra, ott vannak ám a vízben, legalább egy féltucatnyian. Nyafibolt bezár.

Az első háromszáz méter a hullámok ellenére jól sikerült, kellemes tempóba belenyújtózó vállak, mikor.... Hát így. Égő csuklóval kocogunk vissza a ruháinkhoz, óvatosan kiszámolva az érkező hullámokat. Közben ostoba módon egy HBB nóta jár az eszembe, 'Aknamezőn szökell, le sem ér a lába', és bele-bele vihogok a csendbe. Úgy érzem magam, mint akit megrágott és kiköpött egy éhező vérszomjas méhraj, és közben röhögés fojtogat. S sajnálkozva nézeget, én meg azon morfondírozom, nem is olyan rémes ez, nahát, kis rózsaszín dög, nem levadászott... pedig milyen jók a hullámok, vazze. Holnap badibórdostul jövünk.
Hát így esett meg velem először.

ps. legjobb gyógymód a homok és egy bankkártya, az elsőt rá a csípésre, aztán a másodikkal jól lehúzni. Nekünk a homok-békatalp párosítás is bevált. Égni ugyanúgy ég utána is, de nem dagad. Az ecet a helyi hagyomány szerint szintén csodát tesz, de nem volt képem bekuncsorogni chez Robertékhez, csak emiatt.