az van, hogy négy nap ide vagy oda, még arra sem volt időm, hogy felháborodjak valamin, pedig mostanában elég jól szokott ez menni nekem, de egyik nap gombákra vadásztunk, másik nap tengerisünikre, aztán harmadnap a kertben kapartam a nyár maradékát puha kupacokba, meg széthordtam a kőhalmot, ami alatt nyáron pompomék hűsöltek, kilakoltattam egy skorpiót és egy gekkót, aztán disznóbabot vetettem, kétszer, mert vanille az összeset kikaparta buzgó imitációs rohamában, negyednap meg polcrendszert eszkábáltunk a gép fölötti falra, fúrás-faragás-fűrészelés egész nap, hogy aztán végighümmögjük a maradék időt, hogy is találjunk rendszert a cdk között... mosmeg hulla vagyok, és az elmúlt kilencvenhat órában egy sort sem írtam, ami több mint riasztó, de hát így van ez, a kötelező írások mindig heves mimástistudnékhirtelensokáigtenni alapú rohamokat idéznek elő bennem... uh, roppant bonyolult egy darab vagyok.ps. a tengerisünik szétvágás után is mozognak. sőt, azután is, miután már átestek a kikanalazáson. roppant deprimáló az egész. és megkóstoltam egyet, kvázimuszájból, mert ezek a tengeri népek csúnyán néztek rám, amikor fintorogtam. hát, nem egy ízvarázs.
6 megjegyzés:
ém egyszer ettem csigát. finom volt. asszem egyet ettem. vagy kettőt. többet nem. csigát nem. a csirkével semmi bajom, nyúllal sem, de a csiga olyan, mintha a tesómat enném.
csigat nem birok szajba venni. meg osztrigat se. nem csaladi alapon, hanem valahogy a texturatol vagyok rosszul. es a tengeri sunrol nem mondhato el, hogy finom. azt meg azert nem fogom enni.
es az vicces, hogy engem a rakos cuccok jo darabig taszitottak, mert ott a szeme, csapja, pataja... brrr. es itt senki sem vette a lapot. aztan nalunk anyu csirkelevessel kinalta s-t, aki lelkesen belevetette magat, mig ki nem kandikalt a lab a fazekbol. neki meg az tett be. hat igy. ilyen lenyegtelen vackokbol all ossze egy csomo hummogos alapigazsag.
igen, a csirkelabas sztorit mi is atszedtuk-vettuk d-vel: nekem a kedvenc csibereszem a lab volt, es nem birtam beloluk eleget enni kiskoromban. d. ettol majdnem vilagga szaladt.
a tengeri herkentyukhoz meg, hogy en pont a nyalkas-ragos szovetuk miatt vagyok oda ertuk.
namarmost a csiga hogy juttathatja eszedbe a batyadat, szomjas?
mit kell irnod amúgy?
disszertaciot. asszem.
ja, az ismerős....
Megjegyzés küldése