vanille lezúgott a galériáról. kifejezetten magának hozta össze. egész nap nyitva a terasz, huszonakárhányfok és napsütés, és párszor félórától eltekintve benn alszik a kanapén, hihetetlen pózokban. aztán amikor hűvösödik az este és bezárok, valami kósza kisördög belébújik, és fel-alá rohangál a lakásban, és egy-egy vad vágta a galérián végződik, ami egyébként tiltott terület, s ezt tudja is, de le nem jönne, míg fel nem megyek utána, hogy aztán lepattogjon a falépcsőn, mint egy bánatos nyúl. na és most valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy döntött, hogy nem nyúl lesz, hanem E, aki viharistenként rohanja körbe a margitszigetet (ez E kopirájtja, mellesleg), vagyis jelen esetben viharistenként száll alá a galériáról. és itt a bibi. mert ugyen vanille kezd nagyfiúsodni, ami leginkább méretes pocakján látszik, de alapvetően mégiscsak egy suta kölök, aki gyakran csetlik-botlik... miután többszöri nyaktörő bukfenc után fenékkel porolta le az alsó lépcsőfokokat, úgy tett, mint aki az egészet előre kikalkulálta, és peckesen a helyére sétált, s most ott gubbaszt bánatosan, alig győzőm vigasztalni.
ápropó nagyfiúság. J - aki mostanában nem fér internethez, jól ki is pletykálom magam a háta mögött - aszongya nekem a minap a telefonba, lassan ki kell vágatni azt a macskát. ááá, mondom fölényesen, ráérünk, lecsekkoltam, még nem szálltak le a kicsi heréi. ****** na de hagyjuk. viszont bogarat ültetett a fülembe, tagadhatatlan, én meg S-ébe, el is loholtunk lelkesen az első útbaeső állatorvoshoz, aki gyorsan fejszámolt: műtét + elvileg kötelező tetoválás + kombinált védőoltás + veszettség elleni duplaoltás = átszámolva durván 60.000 HUF. majd bájosan ránkmosolyog. a batárját, ennyi pénzből turistaszezonban kifizetem hazai állatorvosom utiköltségét és tartom egy hétig hálából, ő meg benyomja azt a három szurit, és megejti azt a két apró vágást.
kezdem érteni azokat a bánatos anyákat, akiket állandó lelkiismeretfurdalás gyötör, ha nem képesek a legdrágább és legszagosabb pelust betenni a kosárba, mintha ezzel egy csapásra romba döntenék az apróság jövőjét.
ápropó nagyfiúság. J - aki mostanában nem fér internethez, jól ki is pletykálom magam a háta mögött - aszongya nekem a minap a telefonba, lassan ki kell vágatni azt a macskát. ááá, mondom fölényesen, ráérünk, lecsekkoltam, még nem szálltak le a kicsi heréi. ****** na de hagyjuk. viszont bogarat ültetett a fülembe, tagadhatatlan, én meg S-ébe, el is loholtunk lelkesen az első útbaeső állatorvoshoz, aki gyorsan fejszámolt: műtét + elvileg kötelező tetoválás + kombinált védőoltás + veszettség elleni duplaoltás = átszámolva durván 60.000 HUF. majd bájosan ránkmosolyog. a batárját, ennyi pénzből turistaszezonban kifizetem hazai állatorvosom utiköltségét és tartom egy hétig hálából, ő meg benyomja azt a három szurit, és megejti azt a két apró vágást.
kezdem érteni azokat a bánatos anyákat, akiket állandó lelkiismeretfurdalás gyötör, ha nem képesek a legdrágább és legszagosabb pelust betenni a kosárba, mintha ezzel egy csapásra romba döntenék az apróság jövőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése