nekem mostanság ilyeneken jár az agyam, csak úgy, megkomponált rend nélkül:
Karembeu a nagy black-blanc-beur mámorban nem énekelte a himnuszt, volt is némi oka rá, 1998-ban még nem nagyon beszéltek errefelé (s máshol sem) arról, amit ő nagyszülőkön keresztül megélt, 1931-ben, a Bois de Boulogne-béli Exposition coloniale-on, ahol még gyorsan bedobtak néhány kannibált, mielőtt végleg bezárna a bolt. és 1994-ben meglepő módon újraéledt egy "Safari parc" Bretagne-ban, Nantes közelében, aztán egy "village Massaï" Belgiumban, két évvel később pigmeusokat állítottak ki ugyanott, szal az a dacosan összepréselt száj a helyén volt ebben a kotextusban.
aztán valami elkezdődött Joël Dauphiné kutatásaival, Didier Daeninckx regényével, a Cannibale-lal (Verdier, 1998), majd jött a kollektív Zoos humains (La Découverte, 2002), mintha ezt is tisztába lehetne tenni végre.
de nem. 2005 júniusa: Augsburg-ban négy napos "African village" kiállítás, régi szép reflexek szerint. a tiltakozás elég hamvábanholt, leginkább kínosan másfelé nézünk.
asszem az érzékenységi fokokat nem lehet olyan egyszerűen összehasonlítani.
ps. már nem javítgatok. már nem is röhögök. a népszabinak azért szólhatna valaki, hogy Jean-Marie Le Pennek három lánya van, és aki szerintük "a fia, aki egyben a Nemzeti Front alelnöke", az Marine, és nőnemű.
Karembeu a nagy black-blanc-beur mámorban nem énekelte a himnuszt, volt is némi oka rá, 1998-ban még nem nagyon beszéltek errefelé (s máshol sem) arról, amit ő nagyszülőkön keresztül megélt, 1931-ben, a Bois de Boulogne-béli Exposition coloniale-on, ahol még gyorsan bedobtak néhány kannibált, mielőtt végleg bezárna a bolt. és 1994-ben meglepő módon újraéledt egy "Safari parc" Bretagne-ban, Nantes közelében, aztán egy "village Massaï" Belgiumban, két évvel később pigmeusokat állítottak ki ugyanott, szal az a dacosan összepréselt száj a helyén volt ebben a kotextusban.
aztán valami elkezdődött Joël Dauphiné kutatásaival, Didier Daeninckx regényével, a Cannibale-lal (Verdier, 1998), majd jött a kollektív Zoos humains (La Découverte, 2002), mintha ezt is tisztába lehetne tenni végre.
de nem. 2005 júniusa: Augsburg-ban négy napos "African village" kiállítás, régi szép reflexek szerint. a tiltakozás elég hamvábanholt, leginkább kínosan másfelé nézünk.
asszem az érzékenységi fokokat nem lehet olyan egyszerűen összehasonlítani.
ps. már nem javítgatok. már nem is röhögök. a népszabinak azért szólhatna valaki, hogy Jean-Marie Le Pennek három lánya van, és aki szerintük "a fia, aki egyben a Nemzeti Front alelnöke", az Marine, és nőnemű.
2 megjegyzés:
nagypapinak nehéz gyerekkora volt, osszunk ingyen benzint a koktélhoz szegény érzékeny bagázsnak. mekkora ész.
szerintem nezz be a zavargasos indexes topikokba, a kollegaid oromujjongva fogadnak majd.
Megjegyzés küldése