hogy az évek óta az íróasztal bal sarkán pihegő, két költözést átélt fénymásolt lap, amit átlag hetente egyszer forgattam meg, amikor más, évek óra az íróasztal bal sarkán pihegő, két költözést átélt fecniket kerestem, szal hogy az a féltve őrzött kincs, ami a szemétbekerülés damoklészi kardjával a feje fölött képes volt túlélni mindeme megpróbáltatást, na az most egész egyszerűen felszívódott, pontosabban S többszöri apró morgásainak hatására egy rendrakási akció keretein belül a polcon hetyke rendben sorakozó dossziék valamelyikébe került, s tµkµm tudja miféle duzzogós hisztiből kifolyólag b@szik a kezem közé kerülni, pedig most igazán szükségem lenne rá, e pillanat miatt őrződött oly féltve éveken keresztül, hát na, efféle kudarcoktól öregszik az ember idő előtt.
ha valakinek a keze ügyében lenne Arendt Varnhagen-kötete, lécci-lécci, tessenek megkeresni s valahogy eljuttatni a megtört kelének azt a Rahel levél/naplórészletet, ahol Lessingre hivatkozva a szombati kikocsikázás lehazudását intézi el valami hihetetlen eleganciával, valahol az elején lesz.
ha valakinek a keze ügyében lenne Arendt Varnhagen-kötete, lécci-lécci, tessenek megkeresni s valahogy eljuttatni a megtört kelének azt a Rahel levél/naplórészletet, ahol Lessingre hivatkozva a szombati kikocsikázás lehazudását intézi el valami hihetetlen eleganciával, valahol az elején lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése