xxxl3

az európai tekintet előszeretettel fixál nemi szerveket, saját körein belül is, amikor valami ok folytán megzavarva érzi a rendet (Foucault Herculine (Abel) Barbin-ja nem egyszeri iskolapéldája a nemi szervekben kiváncsiskodó ujjaknak), de leginkább azon kívül, az ismert világ perifériáján: az ókortól a 19. századig az éppen aktuális világvégén is túlt rendszerint szexualitásukban challenged lények lakják, vagy a legyet is röptében, vagy mindenre képtelen elhízott hermafroditák. A vonatkozó méret azonban maradandóan (dél)-afrika lakóinál vált a vizuális identitás szerves részévé: az urak esetében vagy férfiasságuk megcsonkításáról, vagy az 'emberi' kategóriába nehezen gyömöszölhető méretekről s munkabírásról olvashatunk komoly s megbízható todományos munkákat, hölgyek esetében pedig a zsírpárnák méretei, vagy az ún. tablier hottentot (macronymphia, ahol is a labia minora méretei meghaladják a labia majora-ét, akár a 10 cm-t is elérve) a todományos ámulat alanya (Saartje Bartman, mielőtt gondosan kikészített nemi szervével egyetemben múzeumi tárlóban végezte volna, az angol úri társaság szexorgiáinak volt szenvedő sztárja) - a roppant művelt csikicsuki eltartott vagy 350 évig, mígnem hivatalosan szalonképtelenné vált, kevésbé hivatalosan meg köszöni, jól van. olyannyira, hogy egy méret-fekete kontextusban rögtön s dalolva magára találjon.
én spec. nem szavaznék arról, szexista avagy rasszista a dolog, mert szerintem egyik sem, pusztán ostoba és szégyenlősen szunnyadó előítéleteket kelteget.