kedd, január 10, 2006

szavak

úgy tűnik, kollektíve hermeneutika gubancba bonyolódtunk, és akkor már mér ne sírjam el én is a magamét? módjával persze, meg minden, mostanában egyfele jár az agyam, látszik is mindenen, amit kiköp. na, nekem a szavakkal itt kezdődik minden bajom:
A kommentárok mind megegyeznek abban, hogy a kinyilatkoztatáskor a zsidó nép csak a törvények egy részét hallotta, s ezt erősíti meg az Exodus
(20, 18-22) vonatkozó szöveghelye is.
Abban azonban megoszlanak a vélemények, mennyit is hallott valójában a nép a Sinai-hegyen a kinyilatkoztatott törvényekből. Egyes kommentárok szerint csak az első két parancsolatot, s a többi nyolcat Mózes tolmácsolta a félelmében távolabb húzódó népnek, míg mások szerint csak az első parancsolat első szavát: ‘Én” (Anokhi). Egy haszid kommentár még ezt is sokallja, és azt állítja, hogy a kinyilatkoztatás első betűje (Aleph) az egyetlen, mely közvetlen módon jut el a néphez, minden más csak Mózesen keresztül vált mindenki számára hallhatóvá.
innentől kezdve alaptapasztalatilag csak a
lost in mistranslation kategória létezik.

2 megjegyzés:

Szomjas Zsiráf írta...

meg van-e olyan, hogy translation? főleg, hogy eredeti sincs (meg).

hogy megint a magaméról dumáljak, legfeljebb olyan lehet, hogy found in mistranslation, nem? itt most megint a szavak-firkálás párhuzamra gondolok, ami sehol nem volt ott az eredetiben...

kelebandi írta...

aha, ez ül. raadasul van itt egy bibi az irasbeli rogzitessel is, mindjart osszeszedem.