csupa könyves dolog jár ma az eszemben, biztos azért, mert végre megjöttek a könyvtárközis könyveim, amiket nyár elején rendeltem meg, és ez ilyenkor mindig vad törzsi táncot hoz ki belőlem, némi apró morgással vegyítve, mert elvileg már akkor vissza kellett volna adnom amikor először kézbe vettem őket, persze, logikus, az egyik könyvtár nyár elején postázza nyár végi határidővel, a másik meg közben bezár, könyv türelmesen ül egész nyáron a polcon, óra ketyeg, trallala, könyvtár kinyit, kelebandi (vagyis személyi titkára, S, aki kezdi unni e megtisztelő feladatot, na de ha egyszer ő jár könyvtárközelben) végre kézbe kapja az óhajtott műveket, elvileg lejárt határidővel. gyakorlatilag teszek rá.
Na de, jön az új Paul Auster, a Brooklyn Follies (Actes Sud), és az új Salman Rushdie, a Shalimar le Clown (Plon). és biza-biza, mindkettő 2-3 hónappal korábban jön ki Franciaországban, mint Amerikában. (Rushdie-nál még a dánok is befutnak másodiknak az amik előtt). az ilyen sznob majmok, mint én is, akik mégis inkább eredetiben olvasnák, megérdemlik, várjanak csak a sorukra.
Léonora Miano első könyve is megérkezett, L'Intérieur de la nuit (Plon), merész írás az Afrikában újraéledő kannibalizmusról, rituális gyerekgyilkosságokról... bátor nő, ilyeneket mond:
Na de, jön az új Paul Auster, a Brooklyn Follies (Actes Sud), és az új Salman Rushdie, a Shalimar le Clown (Plon). és biza-biza, mindkettő 2-3 hónappal korábban jön ki Franciaországban, mint Amerikában. (Rushdie-nál még a dánok is befutnak másodiknak az amik előtt). az ilyen sznob majmok, mint én is, akik mégis inkább eredetiben olvasnák, megérdemlik, várjanak csak a sorukra.
Léonora Miano első könyve is megérkezett, L'Intérieur de la nuit (Plon), merész írás az Afrikában újraéledő kannibalizmusról, rituális gyerekgyilkosságokról... bátor nő, ilyeneket mond:
Il ne faut pas avoir peur de dire les choses et surtout, pour vous Occidentaux, de dépasser le complexe lié à la colonisation. (...) Nous avons tendance en Afrique à désigner l'Occident comme le Grand coupable de tous nos maux. (...) On se plaint que la colonisation ait éradiqué nos cultures, en tout cas elle n'a pas éradiqué leur côté obscur.
Az ősz legtanulságosabb irodalmi hepeningje kétségtelenül Michel Houllebecq könyve, a La Possibilité d'une île. Valami csekély 2 850 dicsérő-anyázó-szentté avató-fanyalgó-meztelen a császárt kiáltó írás jelent meg eddig a nagy műről, H személyesen is feltűnt a tévében (a nagy PPDA interjúvolta meg, naná), beszélt az összes hallgatható rádióműsorban, hát igen, másfél millás szerződés forog kockán, értjük az igyekezetett, promo kampány tövig nyomott gázpedállal. apró bibi: a franc se olvasta eddig a könyvet, mert csak eztán fog megjelenni. aha.
update: a nap költői kérdése: miért akkor kezd el zuhogni, amikor végre sikerül lecsutakolnom-kifényesítenem magam és gondolatban már belekóstolok a frissen sült baguette-be made in sarki pékség?
update: a nap költői kérdése: miért akkor kezd el zuhogni, amikor végre sikerül lecsutakolnom-kifényesítenem magam és gondolatban már belekóstolok a frissen sült baguette-be made in sarki pékség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése