az van, hogy A apja elutazik négy hétre, és tegnap este beesett A-val egy búcsúaperóra, meg egyeztetni, mikor is vigyázunk majd A-ra. este 10 felé távozóban a parkolóban belebotlottak két kismacskába, anyástul... és S, aki nem túl macskabarát, elolvadt a vöröscirmostól, A a feketétől is, T meg a látványtól, ahogy a fia minuminuzik a sötétben. én lóhalálában legaloppoztam a parkolóba a maradék pizzával és egy adag tejjel, és ott találtam az egész díszes társaságot négykézláb a kocsik között. a macskák leírhatatlanok, A kisírta, hogy itt aludjon, mert mindenáron meg akarta gyömöszölni őket, én majom meg kiböktem, hogy ahhoz idő kell.... így aztán másfél órán keresztül mozdulatlanul üldögéltünk a szúnyoginvázió ellenére és igyekeztünk roppant biztató képet vágni, hátha. aztán persze semmi, a fél méter megmaradt köztünk.
ma kitudjamilesz alapon vettünk junior cicakaját meg duplatálat, és az lett, hogy a macskák, akiket A heves közreműködésével Spike és Reglisse névre kereszteltünk, boldogan vártak bennünket a parkolóban, felzabáltak egy fél liter tejet és kétmaroknyi krokettet, arisztokratikus flegmával a bajszuk alatt egy röpke pillanatra hagyták magukat simogatni, majd elvonultak emészteni a kocsi alá.
S azóta arról faggat, vajon két macska vállalható-e, én válaszul halkan morgok valamit az anyáról is, mint harmadikról, amitől ő heves fejrázásba kezd, majd egyszerre kibökjük, nincs hely, akármi, hmmm. aztán két sóhajtás után újrakezdődik a nyafi.
ajajaj. veszélyt szimatolok.
update. a hétfő hajnali vihar után a macskák szárazon kerültek elő, pontosabban szélvész galoppban rohantak le bennünket reggel, S szerint csak azért, mert ő volt az, aki hangosan pisszegett. miközben igyekeztünk diszkréten a kocsik mögött maradni, megjelent a lakóközösségi elnök férje , aki helyben elolvadt, hosszan sóhajtozott, hogy ő ugyan szeretné, de a felesége nem viseli el a macskákat, hajajaj, de azért vesz ő is valami konzervet szegénykéknek, és távozóban akkora mosolyt kaptunk tőle, mint eddig még soha... ja, és Spike-ból lehet, hogy mégis Vanille lesz.
ma kitudjamilesz alapon vettünk junior cicakaját meg duplatálat, és az lett, hogy a macskák, akiket A heves közreműködésével Spike és Reglisse névre kereszteltünk, boldogan vártak bennünket a parkolóban, felzabáltak egy fél liter tejet és kétmaroknyi krokettet, arisztokratikus flegmával a bajszuk alatt egy röpke pillanatra hagyták magukat simogatni, majd elvonultak emészteni a kocsi alá.
S azóta arról faggat, vajon két macska vállalható-e, én válaszul halkan morgok valamit az anyáról is, mint harmadikról, amitől ő heves fejrázásba kezd, majd egyszerre kibökjük, nincs hely, akármi, hmmm. aztán két sóhajtás után újrakezdődik a nyafi.
ajajaj. veszélyt szimatolok.
update. a hétfő hajnali vihar után a macskák szárazon kerültek elő, pontosabban szélvész galoppban rohantak le bennünket reggel, S szerint csak azért, mert ő volt az, aki hangosan pisszegett. miközben igyekeztünk diszkréten a kocsik mögött maradni, megjelent a lakóközösségi elnök férje , aki helyben elolvadt, hosszan sóhajtozott, hogy ő ugyan szeretné, de a felesége nem viseli el a macskákat, hajajaj, de azért vesz ő is valami konzervet szegénykéknek, és távozóban akkora mosolyt kaptunk tőle, mint eddig még soha... ja, és Spike-ból lehet, hogy mégis Vanille lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése