Prince charmant

Nehéz a négyévesek krokodilkönnyeinek ellenállni, így aztán H elég könnyedén kiharcolta, hogy nálunk alhasson. Megható, ahogy rögzült rituáléjának megfelelően magáévá teszi azt a harmincakárhány négyzetmétert, ami a lakásunknak mondható: kipakolja a ceruzáit a kisasztalra, firkál három fáradt krumplit, aztán beteteti Lopakát a gépbe, hogy a második pecázós feladatnál ’uhm ez túúúúl nehééééz, agyamra megy’ felkiáltással feladja (a közös tréfáinkba belopódzott mondatot, ’trrrrrruv moá, zsö szvi an tut pötit krrrrrrrevett trrrrrrrre szpesziál’ azért megvárja és boldogan felsikít, hogy még mindig, pont ott és pont ugyanúgy), előkeresi a fürdőszobaszekrényből a fogkeféjét, amit néhány hónapja vettünk, hátha egyszer nálunk alszik váratlanul, és eddig ott üldögélt kibontatlanul a polcon, A egyre inkább szétrágott azonos szériájú fogkeféje mellett, aztán amikor elfordulok, kicsempészi a mosdóra azt is, majd kirohan a teraszra lecsekkolni a dobozban pihenő kalózokat, akik nem tűnnek túl lelkesnek a késő esti riadótól, így aztán elég gyorsan megkegyelmez nekik, de azért marad a riadókészültség a hajón, egész reggelig, hogy a kávé utáni pörgésben visszapakoljam őket a dobozba, megérdemelt pihenőre....

Az ágyazás körüli zűrzavart enyhítendő – mert persze egyesek még egyszer, utoljára le akarnak siklani a yetivel a pingvinek között, na de méééég egyszer, mert most nem nyertek – H fejére szórom a takarót, párnát, miegymást a galériáról, elég meggondolatlanul, mert azonnal utánam szökik, hogy hangosan vihogva a békésen ágyazó S fejéhez vágja a nagypárnát, aki eszméletét vesztve zuhan az ágyra, és halkan nyöszörög, hogy neki egy csókra van szüksége, anélkül nem tér magához... ’tisztára mint Fiona’ kuncogja H a fülembe, ’menj, adj neki egy puszit.’ ’Nemnemnem’ nyöszörgi S a földszinten, ’inkább H adjon puszit-’ ’Neeeeeeeem’ szakítja H a dobhártyámat, és itt következik az este fénypontja, harsonák-fényszórók ide, ’K adjon puszit, de K adjon puszit, elle est le prince charmant!!!!!!’ aztán már csak nekem teszi oda magyarázatként, ’én a nagy mérges oroszlán vagyok’...

A következőekben a nagy mérges oroszlán megsértődik prince charmantra amiért az Fiona helyett az ő homlokára nyom puszit, és határozottan felszólítja Fionát, hogy azonnal jöjjön és szerelje le egy puszival a herceget, mert ez így egyáltalán nincs rendjén, majd békülékenyen nyakon ragadja a jókedvű herceget és közli, hogy Fiona ma éjjel vele alszik, mert ő ugyan nagy és mérges, de egyben sötétben félő oroszlán is, majd jelentős diplámáciai érzékről tanulságot téve lepottyant még egy párnát a földszintre, és félretéve oroszlánosan reszelős hangját odabúgja a tiltakozó hercegnek: ’látod, van három párnánk, ha jól viselkedsz, velünk alhatsz’...