S szerint nem tudok pozitívan gondolkodni.
A koraesti tengerparti sétákban az a jó, hogy még nincs este, de már majdnem, kiürül a part, meg a víz is, enyhülnek a fények, csak hullámcsobogás van. És bele lehet tocsogni a jéghideg vízbe, térdig felgyűrt nadrággal, ami úgyis minimum combközépig vizes lesz, lazán vállra dobott cipővel, zsebből kikandikáló zoknival, misztrál ellen illuzórikus védelmet nyújtó sapkával...
A koraesti tengerparti sétákban az a jó, hogy a hullámok ritmusát követve lehet sasszézni a durvaszemű homokon, ütemes cikkcakkban, s beletántorodni abba a félmásodpercre, ahogy a tengerbe visszatérő hullám magával rántja a fövenyre merészkedő tajtékot, mintha valami szeszélyes óriás húzná ki talpam alól e nedves szőnyeget, hogy aztán rögtön megbánja és újra visszagördítse, hófehérre mosott puha habbal...
A koraesti tengerparti sétákban az a jó, hogy csuromvíz nadrágban vacogva lehet hazasétálni, vádlira száradó sócsíkokkal, s meleg zuhany alatt lemosni a kéket a számról, míg S a konyhában fűszeres forró csokit gyárt, hallom a csészék csörrenését, miközben megfontolt hullámokat rajzolok a párás tükörre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése