pléhkrisztus

... síró nő a téren, a frissensült pápa első beszéde alatt. A gyerekei tétován vigasztalják, szintén sírásra görbülő szájjal. Kamera belemászik az arcába, pedig közszolgálati a tévé, szipog kicsit, aztán feltör belőle az igazság: 'olyan megható!' A riporteri kérdésre már a fejét rázza: 'Neeeem, dehogy, nem vagyok katolikus.... sőt, valójában hívő sem vagyok... de olyan megható itt a téren, jaj...' újra belezuhan a zsebkendőjébe, a stúdióban illemtudóan lekeverik a trombitálását.
Megáll az agyam. Meg az idő. Erre mondaná P, hogy 'kobakvakar. magához tér.' Hát csoda, hogy egész nap P.mobil-t dúdolgatok, persze a Tunyogival, nehogymá, heves lelkiismeretfurdalások közepette. eh.