a nap okosodnivalója: megleptünk (pontosabban d észrevette, én meg elálmélkodtam rajta) egy nagy remetebernátot, aki peckesen araszolt egy félhomályos mélyedésben, fenekén két jólfejlett vacakkal, akikról kiderült, hogy ékes latinul caliactis parasitica-nak hívjuk őket, és bernát saját maga szerzi be, sőt mi több, amikor költözik, általában magával viszi őket, és visszaragasztja az új kagylójára. biztonsági megfontolásokból persze, főleg az ínyenc polipok ellen. hát. jobb, mintha pitbullt tartana.a nap szomorú híre, hogy 75 literes mares vízhatlan zsákom hat közös merülés után úgy döntött, nyugdíjba vonul. amit persze nincs kedvem annyiban hagyni, így aztán kiderült, hogy a vieux plongeur-nél vásárolt neoprén ragasztó gusztustalanul fekete és nehezen lemosható. a nap vidám híre az, hogy a különítmény tapasztaltabb része kiszabadított egy holdhalat. a legvidámabb meg az, hogy c elintézte, ingyen merülhetek azokon a napokon, amikor sok a kezdő, és segíteni kell a felszereléssel. bémol, hogy alig akad ilyen nap, de bízni mindig lehet. ja, és mint kiderült, a madrépore nem egy csúnya szó.
2 megjegyzés:
ja hogy a remeterák!
http://www.sulinet.hu/
eletestudomany/archiv/1996/9603/09.html
ja, bernat. :o)
a sulinet meg kicsit pongyolan fogalmaz, a tengeri rozsa jol elvan bernat nelkul, a bernat is sokszor eleldegel rozsa nelkul, neha viszont ket-es-tobb rozsat is beszerez, mazochizmusa fuggvenyeben, mert utana cipelni kell oket, es nehezek. es a rozsa nem telepszik, hanem bernat telepiti.
de aki a rozsat szereti, rossz rak nem lehet.
es tegnap este uszas kozben ebbe
(http://doris.ffessm.fr/fiche.asp?
varpositionf=1&fiche_numero=637), vagyis a kisebb verziojaba botlottam. peckesen uldogelt a homokon, es elfelejtette, hogy alcaznia kell magat. aztan eszebe jutott.
Megjegyzés küldése