Girl Friday

otthon azzal szoktam elütni, hogy szabad úszó vagyok. teccenek érteni, szabad úszó, he he he. itthon ez kicsit kényesebb, (nyelvi) humorból nulla vagyok, még akkor is, ha ilyen kényszeredett, így aztán mindenféle ööözésekkel szoktam leplezni a zavarom, meg a folyamatos igével, hogy épp keresek. mármint munkát. aztán ha nagyon vacakolnak, hogy na jó, de mit csinálok egész nap, akkor szégyenkezve bevallom, hogy egy szövegen dolgozom, ami eccer talán meg is jelenik. hú, szokták mondani. aztán két hónap után, mikor megint azt mondom, és a hitetlenkedő szemöldökráncolásra megerősítem, eegen, ugyanazon a szövegen, akkor olyan furcsán néznek. de télleg. az írás mint elfoglaltság kívülről haladósnak és komolytalannak látszik, a nyakamat rá. és emellett azt is gondolják, hogy tenger üres időm van, amibe beleunom magam, ha nem töltik ki hasznos dolgokkal. így aztán a halom gyerekőrzés, költöztetés, kertlocsolás, lakáskifestés, ablakpucolás és miegymás között valahogy hirtelenjében már nincs is időm másra. és néznek morcosan, ha kicsit hevesebben rágom a szám szélét: na de volt ma is két üres órád... és amikor ezen is túlteszem magam, jön a leggyilkosabb kérdés: na de mihaszna??
nemt'om. kifejezetten vágyom egy szélessávval megáldott lakatlan szigetre.