volt nekem egyszer valami eszement rémeszmém arról, hogy tenger és könyvtár nem férnek össze - vagyis valamivel pontosabban tengerbiológus és könyvtár, aztán azt gondoltam hosszan, hogy nem igazán a tengerbiológus vs könyvtár, hanem az y-front volt a gond, most meg már nem is gondolok semmit, csak eszembe jutott, hogy rongyossá olvasott delfin könyveim valahol otthon porosodnak, szegények, talán megérdemelnék, hogy tengeri levegőt szagoljanak. talán a második utáni nyarat töltöttem vad újraolvasással, beljajev kétéltű emberét kanóc kalandjai követték (padisák mihály, éljen a száműzetés!) , aztán újra a kétéltű, aztán újra kanóc... szénapadláson tengeri kalandról ennyit még nem álmodoztak a világtörténelemben, a nyakamat rá. és most, hogy igyekszem kitalálni, valóban egy narancsszínű berthellina talpát csiklandoztam tegnap, vagy valami más jószágon futottam ámokot, mibe botlok... sagaminopteron psychedelicum. (sic!) a láthatóan mélységi mámortól kuncogó felfedezők valószínűleg nem álmodtak hétévesen mindenféle lehetetlen tengeri herkentyűkről, de valamelyest jóvátették a mulasztást, és találtak egyet. vagy csak elvitték a festékboltba fényképezkedés előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése