toulon by night

E másfél évig nem beszélt velünk, csak ha kifejezetten muszáj volt és már a fejét sem tudta időben elfordítani - barátnője határozott hisztije okán, miszerint a tartós párkapcsolat alapköve a megelőző ismeretségek radikális kiiktatása. no comment. aztán hihi, a barátnő iktatódott ki, gondolom ama megfontolás okán, hogy a mentális higénia alapköve a rosszindulatú hülyék radikális kiiktatása a személyes térből. és E azóta kifejezetten (és itt akár némileg bosszúsan krákoghatnék is, ugyebár, de nem teszem, mert nagy az én szívem, miegymás) gyakran felbukkan nálunk, és sokat vihogunk együtt, meg minden, E nagyon mókás tud lenni, és by night túrákon kifejezetten megnyugtató a társaságunkban tudni, az összes pasi respektüózüsan félreáll, amint megakad a szemük a vállain, meg úgy általában, ki akar cook kapitány sorsára jutni. ja, E szamoai, aminek ugyan nincs sok köze cookhoz, sokkal inkább bougainvillehez, de ezt nem lehet csak úgy leolvasni E törzsi tetkójáról. na. és E összeakadt az egyik helyi étteremtulaj épp válni készülő ausztrál feleségével, K-val, aki sípoló hangja kivételével kellemes jelenség, és miután tisztázódott, hogy K tökéletesen és megingathatatlanul hetero, remek párost alkotnak posztakármis depitúráikon. és szerdán E S közreműködésével (cincognak az egerek, ha pesten múlatom az időt, beza) feltérképezett valami kellemesnek tűnő buccsot a közeli diszkóban, ami ugyan melegbarát programokkal igyekszik idestova három hete közönséget toborozni, de a 13 éves nyaralókon kívül nem igazán vonz tömegeket, és gyorsan meghívatta magát egy másik jelenlevő meleggyanús nőneművel, akiről kiderült, hogy a becserkészendő hölgyemény exe. (eeegen, a kathar várromok felfedezése közben nem nagyon volt kihez szólni, és úgy tűnik, a felgyülemlett mondókának valahol ki kell jönnie, ez van, dezolé). hát így keveredtünk toulonba, E, K meg S nagyjából premeditáltan, én meg tartozékként.
nálam már ott visított a biztosíték, amikor megláttam az E-t meghívó szőkét, aztán a pussy cat (sic!) nevű leszbikus diszkó bejáratánál már támogatni kellett, s a hírt, hogy a vasárnap este mindig karaoké, már csak a második üveg desperado beigérésével tudtam megemészteni. öh. hajnali négyig az amatőr öngyilkosok klubja propedeutika kurzusának bevezető előadásán éreztem magam, ennyi öngyuszis francia álslágert szerintem véletlenül nem lehet beválogatni a karaokegépbe, jöttek ezek a nagyon szomorú lányok, akik a 10 négyzetméteren elterített asztaloknál aszalódtak szigorúan elkülönülve a többiektől, szóval jöttek holdkórosan a mikrofon felé, hogy elénekeljék bánatukat, aztán ugyanazon mártírfejjel visszazuhantak az asztaluk mögé, nyaff, a számok közötti elvétett szünetekben a halotti csendet csak a bátrabbak törték meg get27-perrierük szörtyölgetésével.... végül K mentett meg bennünket, aki a kezdő depisekre jellemző ügybuzgalommal vegyített füvet s alkoholt egész este, s hajnalban zárófejezetként leomlott a bárpultról, mitől lett nagy izgalom a lányok között, mi meg vert seregként mentettük ki irhánkat toulonból, eh, aztán hazafelé jövet csak hümmögtünk S-el a kocsiban, hosszan, s én próbálkoztam valami rövidre zárt rejtő-s fejtegetéssel, felejthető sikerrel.
ilyen boldogan még nem engeszteltem sértődött macskát hajnalban (hűtőből kilopott báránybordával, de shhh)...