ennek a hivatalos tapírok papírok elleni rohangálásnak az a legszebb bája, hogy kikerülhetetlenül belerángatja az ember lányát a zenbe.
na. ugyebár tegnapelőtt volt egy A verziónk arról, miféle papírokat s hol kell beszerezni, forrás a kormány erre kitalált internetes információs oldala. aztán tegnap reggel volt egy, az A-hoz egész közeli B verziónk ugyenerről, forrás az érintett sóhivatal telefonos információszolgáltatója (lásd tegnapi poszt). aztán ma egy maratoni várakozás után (csak 107 hasonlóan szorongó szerencsétlen után kerültem sorra) bejutottam a vonatkozó ügyintézőhöz, aki felvilágosított, hogy az A és B együttes listájához igazított papírhalmazom nem sokat ér, sőt, kitöltendő nyomtatvány nem is létezik, vö. A és B úgy ahogy van elfelejthető, kell viszont egy valag más cucc (C variáns), amivel majd vissza kell menni, újra sorba ülni egy napot, hogy kiderüljön, elég hitelesek vagyunk-e mint békésen együttélő pár, s ha igen, majd lesz egy időre szóló randevúnk, ami után már csak egyszer kell sorbaszerencsétlenkedni a napot, amikor a hivatalos papírkát átveszem (ha megadják, ugyebár). no. itthon aztán kissé lelombozódva benézek az emilek közé, és lám, ott figyel egy friss a prefektúráról, válasz a napokkal ezelőtti érdeklődésemre. megnyugtató: az égegyadtavilágon semmit (D variáns), eegen, semmit sem kell csinálnom, minden a legnagyobb rendben a státuszommal, oplala.
aztán az is érdekes, amikor rákényszerülök arra, hogy együttélésemet S-el mindenféle hivatalos papírokkal igazoljam. mondjuk az elmúlt három évből szedjek elő mindent, amiből látszik, hogy fontos papír, a nevemre szól, és ugyanarra a címre jött, mint ahol az épp adott időben S is lakott. és az elmúlt egy évben minden hónapból legyen legalább egy.
innentől kezdve nagyon megbánja minden olyan barom hivatalnok, aki csak a borítékra körmöli rá a címemet, és a levelet olyan trehány módon intézi el, hogy "tisztelt kelebandi, örömmel/sajnálattal értesítjük"....
na. ugyebár tegnapelőtt volt egy A verziónk arról, miféle papírokat s hol kell beszerezni, forrás a kormány erre kitalált internetes információs oldala. aztán tegnap reggel volt egy, az A-hoz egész közeli B verziónk ugyenerről, forrás az érintett sóhivatal telefonos információszolgáltatója (lásd tegnapi poszt). aztán ma egy maratoni várakozás után (csak 107 hasonlóan szorongó szerencsétlen után kerültem sorra) bejutottam a vonatkozó ügyintézőhöz, aki felvilágosított, hogy az A és B együttes listájához igazított papírhalmazom nem sokat ér, sőt, kitöltendő nyomtatvány nem is létezik, vö. A és B úgy ahogy van elfelejthető, kell viszont egy valag más cucc (C variáns), amivel majd vissza kell menni, újra sorba ülni egy napot, hogy kiderüljön, elég hitelesek vagyunk-e mint békésen együttélő pár, s ha igen, majd lesz egy időre szóló randevúnk, ami után már csak egyszer kell sorbaszerencsétlenkedni a napot, amikor a hivatalos papírkát átveszem (ha megadják, ugyebár). no. itthon aztán kissé lelombozódva benézek az emilek közé, és lám, ott figyel egy friss a prefektúráról, válasz a napokkal ezelőtti érdeklődésemre. megnyugtató: az égegyadtavilágon semmit (D variáns), eegen, semmit sem kell csinálnom, minden a legnagyobb rendben a státuszommal, oplala.
aztán az is érdekes, amikor rákényszerülök arra, hogy együttélésemet S-el mindenféle hivatalos papírokkal igazoljam. mondjuk az elmúlt három évből szedjek elő mindent, amiből látszik, hogy fontos papír, a nevemre szól, és ugyanarra a címre jött, mint ahol az épp adott időben S is lakott. és az elmúlt egy évben minden hónapból legyen legalább egy.
innentől kezdve nagyon megbánja minden olyan barom hivatalnok, aki csak a borítékra körmöli rá a címemet, és a levelet olyan trehány módon intézi el, hogy "tisztelt kelebandi, örömmel/sajnálattal értesítjük"....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése