szülők és co.

A zümmög az asztal alól, félig-még-a-széken-félig-már-a-padlón helyzetben, néha rosszallóan kipislog, aztán újra lemerül, csak a csipogósra vékonyított hangja jelzi, nagyon is itt van még. Ez van, mostanában, mióta anyjával összeakadt a bajszunk, egyre sűrűbben keveredünk hasonló helyzetbe, paranoiás habzásokból kell értelmes magyarázatot formáznunk, mint most is, egy állítólag megígért bicaj meg nem vásárlása okán, na, hosszú ez, elmagyarázzuk a mi verziónkat, jó, hogy A apja, T is jelen, így legalább van tanú.
Szar ez. Viszont A mintha engedne a kezdeti fagyból, egyre sűrűbben csicsereg ki az asztal alól, és egyre többet látni belőle. Átcsapunk a karácsonyi ajándékok körüli csevejbe, A nagyfiúsan közli, hogy az idén már nem ír levelet a télapónak, úgysincs. T is beszáll, hárman bizonygatjuk vigyorogva, hogy na, azért.... A nem hagyja magát, a tanítónéni is mondta, hogy nincs. Haha, sikítunk fel egyszerre, naná, mert te a beavatottak első csoportjába kerültél, bezzeg, ha majd nagyobb és okosabb leszel, akkor a másodikba léphetsz, és akkor majd megtudod, hogy mégis van...
A óvatosan meglapogatja a homlokát: "Ti teljesen hülyék vagytok. Nincs télapó, az ajándékokat a s z ü l ő k és a h o m o s z e x u á l i s o k veszik a gyerekeknek."