pax ankor

Már egy hete morgunk az alsó szomszédra, aki több mint fél éve költözött ide, és azóta valahogy elfelejtett szólni, hogy a kertünk végében álló fenyő zavarja. Amivel amúgy sem tudnánk mit kezdeni, mert csak bérlők vagyunk, de mégiscsak, például felhívhattuk volna a tulajt. Aztán a múltheti lakógyűlésen, ahová mi nem mehetünk, csak a tulajdonosok, bemószerolt bennünket, mert az a fránya fenyő túl sok árnyékot vet a házára. És biza le kell vágni néhány ágat a következő lakógyűlésig, ami két hét múlva lesz, mi meg közben elutazunk, messzire, két hétre. Mindezt kedvenc nyugdíjas házaspárunk súgta meg jóindulatóan a strandon, és ez lett a morgás oka, mert az a húsz méter, amit meg kellett volna tennie, hogy mindezt személyesen közölhesse velünk, nem tűnt legyőzhetetlennek, ráadásul szinte naponta látjuk egymást, na. Felhívtuk a tulajdonost, aki az egészről mit sem tudott, mert kihagyta a lakógyűlést, ránkbízta az ügyintézést, mi meg lekocogtunk az alsó szomszédhoz, és megbeszéltünk vele mindent, személyesen. Az eredeti ultimátumízű lakógyűlési vacakból udvarias szabadkozás lett, mi meg elégedetten fújtunk egyet, ezt is kipipálhatjuk...
S ma elrobogott a helyi vonatkozó hivatalba, a rá vonatkozó pax-nyomtatványokat beszerezni. Fél óra múlva rámcsörög: 'na mit gondolsz, ki fogja jóváhagyni a paxunkat?' kuncogja a telefonba.... 'Ööööö', hangzik a szokásos óvatos kelebandis válasz. 'Hát a fenyős szomszéd!!' visítja boldogan.
Hát így. Ebből is egy vidám történet lesz idővel.