ha már szomjas kartács derridázva múlat időt s melankóliát, ideje nekem is belevágni a húrokba, miközben makacs pesti vírussal megspékelve kerengek a méla turisták között s azon töprengek csendesen, melyik omladozó homokvárba hányjak bele diszkréten, gyomromra ment, na.
nekem közben thanatológia-ügyben az csörrent meg, hogy a Rosh Hasana 17a-ban a jóisten teremtés előtti lázában ugyebár előhívja az őslétezőket a semmiből, hogy megkérdezze, akarnak létezni-e. Azok meg lelkesen visítanak, akarnak biza. És lőn. Menasseh ben Israel is piszkál ezügyben valamit a Bereshit Rabbah egyik szöveghelye kapcsán, miszerint a lelkek véleménye igenis ki lett kérve a testükkel való egyesítés előtt, hajrá preexisztencia, na de ami nekem most eszembe jutott, az a lada'at másik jellemző előfordulása, mégpedig a me'abbed azmo lada'at, aka a héber nyelvben hiányzó öngyilkosság főnév csinos körülírása, lásd önkéntes, külső kényszertől mentes végrehajtás, vagy valami ilyesmi. nnna, belátom, uncsi, de elhümmögtem ezen egy darabig, lámlám, belépéskor-kilépéskor ugyanaz a varázsszó ad keretet, meg szándék szerint értelmet is.
na ezt rakja fel derrida a polcra.
és holnaptól hosszan és végeláthatatlan sorokban szüretelek, had lendüljön a boripar, tessenek engem sajnálni. kicsit. mindez megmagyarázza rémült értelemkeresésemet is, talán.
update: ja, és rendel egy mansonos póló, léccike.
nekem közben thanatológia-ügyben az csörrent meg, hogy a Rosh Hasana 17a-ban a jóisten teremtés előtti lázában ugyebár előhívja az őslétezőket a semmiből, hogy megkérdezze, akarnak létezni-e. Azok meg lelkesen visítanak, akarnak biza. És lőn. Menasseh ben Israel is piszkál ezügyben valamit a Bereshit Rabbah egyik szöveghelye kapcsán, miszerint a lelkek véleménye igenis ki lett kérve a testükkel való egyesítés előtt, hajrá preexisztencia, na de ami nekem most eszembe jutott, az a lada'at másik jellemző előfordulása, mégpedig a me'abbed azmo lada'at, aka a héber nyelvben hiányzó öngyilkosság főnév csinos körülírása, lásd önkéntes, külső kényszertől mentes végrehajtás, vagy valami ilyesmi. nnna, belátom, uncsi, de elhümmögtem ezen egy darabig, lámlám, belépéskor-kilépéskor ugyanaz a varázsszó ad keretet, meg szándék szerint értelmet is.
na ezt rakja fel derrida a polcra.
és holnaptól hosszan és végeláthatatlan sorokban szüretelek, had lendüljön a boripar, tessenek engem sajnálni. kicsit. mindez megmagyarázza rémült értelemkeresésemet is, talán.
update: ja, és rendel egy mansonos póló, léccike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése