keleméh

a L-nél tavaly november táján elrágcsált sonkatök kimentett magjaiból nevelt palánták jól bírták a gyűrődést, viszont egész nyáron megmagyarázhatatlan hanyagsággal dobálták el az ötcentisre kinevelt apró tököket. S vihogva biztatott, vágjak végre rendet köztük, de én tehetetlenül szomorkodtam a sárguló apróságok felett, azokra a koránsötétedő téli estékre gondolva, amikor biza nem sül tökös-mákos rétes a konyhában, hajajaj...
aztán a múlt hétvégén elegem lett e látványos obstrukcióból, csupa zavaros identitású nőnemű virág, irtózza a férfiport és szövetségbe tömörül a lusta méhekkel, akik úgy kerülik a nagyra nőtt sárga pasivirágokat, mint a dögvészt*, namajdadokénnektek, haharclegyenharc!!
a fültisztítópálcika csodákra képes makacs és szűzies virágokkal szemben, csak be kell gyűjteni a port és óvatosan rákenegetni a bibékre. haha!! as első közepesen hízott tizenöt centis sütőtök mélán sütteti a hasát a lépcső közepén, S szerint bosszúból pont ott, én meg úgy vagyok ezzel, legyen neki is jó napja. mellesleg azért mocorog, hogy talán így október elején megkésett az isteni szikra...
ps. az a változat, hogy a beporzás közben nagyranőtt méhként zümmögtem volna, teljes egészében S gonoszkodó kitalálmánya, valóságalapja zéró.
* mostanában egyre több "kerüli mint macska a forró kását" gyöngyszembe botlom a neten. édes extralájt anyanyelvünk.