esti sóder

tegnap este rácuppantunk az arte-ra, érdekesnek igérkező este a Thema-ban a transszexualitásról, Qu’est-ce qu’un homme ? Qu’est-ce qu’une femme ? címmel. tökéletes csalódás, a dokuk felejthetően sablonosak, a vita résztvevői karikatúrák - marcella iacub, az identitászavaros atavizmus, (kutató a cnrs-nél, mosson fel valaki!) aki harmatos szemmel aszongya, hogy third gender, s ettől hirtelen nagyon boldog lesz, barbara vinkel, a feminista (most már tudom, ilyen feminista is van) aki szerint "il ne devrait pas exister d'etape intermédiaire entre l'homme et la femme en tant que genre et sexualité", na és az überelhetetlen bernard cordier, pszichiáter és a genderidentitásbéli zavarok specialistája, asszem ezzel nagyjából meg is adtam a fontos koordinátákat, némi finomító ecsetvonásként hozzátenném, hogy tudós érdeklődéssel ecsetelte, milyen érdekes kutatási téma lehetne genderügyben a hemofília, mert ugye az csak férfiakat érint, nahát, és hogy a három-négyéves apróságok körében végzett kutatások bizonyító erejűek, mert a fiúkák a kockákkal szeretnek játszani, a lánykák meg inkább az érzelmeiket mutogassák, etc, etc. - nem mellékesen, ez a faszi a transzügyi atyaisten itt, hát, nem is csodálom, hogy úgy állnak a dolgok, ahogy. na, ennél (Clichés et sensationnalisme, Arte où vas-tu ? -Cornelia Schneider - Support Transgenre Strasbourg) többet nehéz is mondani, talán annyit, nálam spec. ott akadt meg minden megengedő jóindulat, amikor az fm Damien zátonyra futott első kapcsolatáról beszél, s a narrátor komolymegértőn közli, hát igen, pénisz nélkül mégiscsak korlátolt a szex... ah. amikor sub specie aeternitatis is a kukac körül forog a világ, biztos. és mindezt az első húsz perc után.