csúszda

a hullámok olyanok voltak, mint a mesében. életemben én még ilyet... bocsánat, de tényleg. csak tudnám leírni. a boardon hasalva fejjel belelógni a semmibe, miközben egy két méteres hullám gyomortájon ragad és visz, puhán, ha hagyod, széttör, ha ellenkezel. aztán megérkezni a tízcentis parti tócsába, miközben fél pislantással előtte ugyanott még nyakig ért a víz, kirázni a vizet a hajból, kiköpni homokot, kipislogni sót, és visszaküzdeni az egész megtett hetven métert, a következő tökéletes hullám reményében, és közben valami fura mámorban becézni a tengert, mint valami feltüzelt szeretőt, méég, monamúr, méég, csak nehogy most abbahagyd.... eh. és tulajdonképpen csak egy rossz fékezésem volt, a kavicsos partszakasz előtt. asszem megmarad a vállam, kék egészben.
és E-vel vacsoráztam, egészen idáig. asszem be is rúgtam kicsit.