puzzle

ez egy ilyen nap. hazafelé beleáll a pedál a sípcsontomba, mert egy hülye kutya meg akar kapni, én meg persze elrántom a lábam. hazaérve egy kőműves köszön rám a szomszédból, aztán vad falfúrásba kezd. kínomban lemenekülök a partra, és beleimádkozom magam a 17 fokos vízbe. az első húsz méteren egy féltucat medúzát kikerülök, a kis g**i lila fajtából, ami már tavaly is megcsípett, meg is győzöm magam a napozás előnyeiről. kinn egy huszas buccsal akad össze a szemem, de mire eldönthetném, barátkozzak-e, megjelenik az ötvenes oldalborda, és olyan szigorúan pakolja magát közénk, hogy huha, majd demonstratívan a helyszínen maga alá gyűri, a strandoló helyiek nem kis meglepetésére.
na. a nap méltó folytatásaként most épp azt rakosgatom össze-vissza, mivel csesztettem az időt veszettül elfele az elmúlt laza 10 évben - a relikviák többsége könyörtelenül franco szemétkosár. és még másfél hetem van halál egyedül, és megtaláltam S legrabitolt gainsbourg számait is, biza. kutyául fogok szenvedni, már előre látom.
mondjuk azt sosem értettem, miért kell mindig szétvernem magam ahhoz, hogy esélyem legyen összeállni valami hozzávetőleges egésszé.