Túl az első rohamon, két dolog jutott még az eszembe, úgy mellékesen: az egyik a nőket célzó buzizás karakterének teljes eltérése itt és otthon; itt a nők buzizása önálló műfaj, vagy mondhatni igencsak jólfejlett alfaja az általános buzizásnak, külön – és helyenként nyelvi humort sem nélkülöző – szókinccsel, melynek gazdagságát még nem látom át teljesen, de kezdem sejteni (és a saját bőrömön érezni, de ez más kérdés, epidermikus frusztrációknak ma csak zárójel jut).
Otthon a buzizás össznépi játéka még általános kontextusban is az urak sértegetésére alkalmazott szókincsre bukik, nőket pedig kifejezetten ritkán, s akkor is relációs kontextusban tudunk alázni, ama becses szerszám hiányának kellemetlen következményeit felmutogatva. Így válik (hogy csak az elmúlt napok terméséből mazsolázzak) a családot a homoszexuális megszállástól féltők visítozásában a buzi szakállas pedofillá, s ezzel a női homoszexualitás ad maiorem caudae gloriam önállósággal nem bíró erotikus előjátékká.
Így aztán esetleges örömöm a pesti argó hiányossága okán igencsak gyorsan belesavanyodik e felismerésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése