szerda, február 23, 2005

silence

Minderről még hirtelenjében sok minden más is eszembe jutott, egyrészt a buzizás napi rutinjáról (tudja bárki is, honnan jött a magyarba a buzi szó? Puskáztam Nádasdynál, nekem is innen esett le), amiről hosszan lehetne vigyorgós történeteket mesélni (eccer például L társaságában felhevült óvodások elől voltunk kénytelenek menekülni a Népligetben, ma is itt cseng a fülemben az apró lábak egyre közeledő dobogása és a kéttucatnyi szörny visítása: „hűűűűhaaaa, kéééééééét láááány!”), meg persze kevésbé vigyorgósakat is, de ezekre ma nagyon nem akaródzik gondolnom, másrészt meg a reakciókról, ki hogyan teszi rendbe magával a beszólásos élményeket, kiskáté megalázott buziknak (kedvencem a Tarlós botrány környékéről a melegsátort látogató dajcstomi, aki domborította toleranciáját és azt hajtogatta, hogy a buzi szó alapvetően nem homofób beszólás, de amikor néhány betintázott kiskorú szigetlakó a „Dajcsisbuzi” rigmust kezdte spontán módon előadni, hirtelen szkippelte az érvet és elmenekült); a mai nap története azonban - hiába igyekszem eltussolni – mégiscsak egy évekkel ezelőtti vacsora E lakásában /E a spontán módon beavatottak köréhez tartozik, s ennek megfelelően együtt vihogta-sóhajtozta végig velem meleg témájú történeteimet, óvatosan duhaj sörözések alkalmából, megkímélve a jellemzően hetero kérdésektől./, amit a ködös Albionba távozván baráti gesztusként rámhagyott. A vacsoravendégek öntudatos harmincas leszbikusok voltak, akikről elég simán leszedhető, kik is, sörözéshez-focizáshoz s más öncélú lötyögéshez kiválóan alkalmas társaság; aznap este E lakásán sütöttünk-főztünk-trécseltünk, némiképp emelkedett ámde decens hangulatban, mikor E telefonhívása befutott. A hölgyek hallomásból ismerték E-t, mint átmeneti lakáshozjutásom forrását, s amikor beleszólván a kagylóba elhangzott e név, mint egy varázsszóra mindenki elhallgatott, s cinkos csendben asszisztálta végig a párperces beszélgetést. Pedig. Nem jártunk tilosban. De mint jóldresszírozott leszbikusok, a csupa felnőtt nő hirtelen ijedt kiskamasszá vált, akit most rajtakaptak valamin, amit el kell rejteni, le kell tagadni.... Hát ez a kép ugrott ma be saját hallgatásomról, meg az, hogy ha van törzsi összetartozás köztünk, akkor ez a csend az. ( ... gazon maudit, hogy valami rossz poénnal zárjak)

Nincsenek megjegyzések: