az jutott eszembe, miközben egy szépia turbózott el előlem, tintafelhőt pukkantva az orrom alá (amitől mellesleg dohányos éveim utáni nosztalgiám újfent melankolikusan beköhintett, csak hogy el ne felejtsem, itt ül a tárlóban, a többi múzeumi katyvazzal egyetemben), hogy a fenébe is, milyen jól jönne egy víz alatt is használható gép, csinos képeket lőhetnék vele. aztán meg az, hogy ha ezt nem is, tengeres blogot akár csinálhatnék is, mindenféle herkenytűkről, akikkel vidáman elkergetőzöm nap mint nap. aztán ettől meg hirtelenjében kuncoghatnékom lett, ugyebár, mert az előző életemben volt nekem egy kikosarazott tengerbiológusom is ám. még anno, amikor boldogan dohányoztam, és aszittem, hogy ha nem is kukac, de könyvtár körül forog a világ...
asszem azok a legjobb napjaim itt, amikor saját magamat sikerül körberöhögnöm.
asszem azok a legjobb napjaim itt, amikor saját magamat sikerül körberöhögnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése