hát. most. aztán. az egész azzal kezdődött, hogy a jövő heti állásinterjúra össze kell rántani magam, és berozsdásodott a németem, ritkán használom, ez van. edzéstervileg használható ötletnek tűnt, hogy sre várva végigzappingoljam a parabola-választékot, és kibe botlok ártatlanul???? nnnna kibe??? lena odenthal-ba, személyesen.... szal most itt ülök tátott szájjal a tatort előtt, és nosztalgikus vinnyogásomat leplezendő az utolsó kräutermischunggal égetem a torkomat.egyszer talán lesz ebből még ulrike folkerts poszt is... egyébként meg, hjaj, régi szép idők, amikor tejeskávé & bretzel társaságában telt a reggel...
2 megjegyzés:
megnyerő mosolya van, akárki is. ha nem lennék lusta, rágugliznék.
ifju koromban egy belvarosi egyetemista kocsma holgyreszlegenek ajtojara volt felvesve a "vadonatuj kerekparomat hasznalt xy-ra" cserelnem mondatocska, es ezen akkor hosszan visitottam, mert xy egyik (kedvenc) profom volt akkoriban. most meg van egy uj kerekparom (decath 5.2, fekete, biza), es megfordult a fejemben, pirulosan vacillalva... na, teccik erteni.
Megjegyzés küldése