À la pêche aux moules

3 kg kagyló
3 echalotte-hagyma (mogyoróhagyma)
1 pohár fehérbor (20 cl)
őröltbors
2 sárgarépa
20cl főzőtejszín
50 g vaj
1 ek liszt
néhány csepp citromlé
apróra vágott petrezselyem
________________________
A kagylókat hideg vízben megtisztítani - a kinyíltakat el kell dobni, ugyanígy a főzés után összezárulva maradókat is.
Az apróra vágott hagymát vajon megdinszteljük, hozzáadjuk a kagylót, a karikára vágott sárgarépát, a fehérbort, és közepes tűzön kb. 10 percig főzzük (míg az összes kagyló kinyílik). Félretesszük a kagylót, és leszűrjük a főzőlevet (sűrű géz megteszi), majd besamelt készítünk belőle (kb 50 g vaj, egy ek liszt). Ha kész, hozzáadunk 20cl tejszínt, petrezselymet, majd a kagylót és a sárgarépát, és lassú tűzön átfőzzük (néhány perc).
És rósejbnivel a legjobb...

I can

(és. mától hivatalosan is munkanélküli vagyok. iktatva, dossziézva, egy ex-titkárnő és egy ex-idegenlégiós társaságában csoportkócsingolva. buh. a kócs hosszan birkózott a programmal, és néha bocsánatkérőn kinézett a monitor mögül, izé, öö, nincs olyan kategória, ahová bepasszíthatnám, mi lenne, ha azt mondanánk, hogy... redundáns büszkeségem azóta is optimistán vigyorog. )

boybeater aka marcelle 7

tadaaaam... és még pisztoly sem kell a tikkhez.
(és láthatóan képminőség sem.)

hümm

egy hete még azt se tudtam, ki az a wanda sykes. most meg elhümmögök itt magamban, főleg az "I never had to come out black" után.

strigák & co.

ezek a strigák nem azok a strigák. sőt, nem is strigák... na de. a 12 ívvel folytatott langyos harcom drámai fordulatot vett. most épp képregényt akarok fordítani, ahelyett, hogy a terminus technicusokat raknám helyre. eh. mostanában van valami apró tikkem a pisztolyos nőkkel....

Terminator : The KeleBandi Chronicles

jelentem, a második gyerekkor beköszönt. kiráncigáltunk a vízre egy nagyjából 20 éves széllovas deszkát és állva eveztünk körbe-körbe, mert most ez a menő és kedvünk támadt kipróbálni, és kiderült, hogy s remekül tud vízbepottyanni, én viszont puhapucásan inkább a deszkára huppanok vész esetén, a tisztelt nagyérdemű kifejezett örömére, na de ki törődik ilyen apróságokkal, amikor elhanyagolt napelemeim töltődnek és a tenger úszható... még az sem tudja elvenni széles jókedvemet, hogy p aszonta, a pénteki oktató c lesz, akinek klubköreinkben sokat sejtető beceneve nemes egyszerűséggel klerminátor. kiccsit, navy seals??

~°~~~°°~~~~~~°~

öh. ebben a nyálas novemberi félhomályban már a klórszagú öltöző igérete is felnyomja az adrenalinszintemet.

agymenés

hát. most. aztán. az egész azzal kezdődött, hogy a jövő heti állásinterjúra össze kell rántani magam, és berozsdásodott a németem, ritkán használom, ez van. edzéstervileg használható ötletnek tűnt, hogy sre várva végigzappingoljam a parabola-választékot, és kibe botlok ártatlanul???? nnnna kibe??? lena odenthal-ba, személyesen.... szal most itt ülök tátott szájjal a tatort előtt, és nosztalgikus vinnyogásomat leplezendő az utolsó kräutermischunggal égetem a torkomat.
egyszer talán lesz ebből még ulrike folkerts poszt is... egyébként meg, hjaj, régi szép idők, amikor tejeskávé & bretzel társaságában telt a reggel...

blogománia aka izé

az jutott eszembe, miközben egy szépia turbózott el előlem, tintafelhőt pukkantva az orrom alá (amitől mellesleg dohányos éveim utáni nosztalgiám újfent melankolikusan beköhintett, csak hogy el ne felejtsem, itt ül a tárlóban, a többi múzeumi katyvazzal egyetemben), hogy a fenébe is, milyen jól jönne egy víz alatt is használható gép, csinos képeket lőhetnék vele. aztán meg az, hogy ha ezt nem is, tengeres blogot akár csinálhatnék is, mindenféle herkenytűkről, akikkel vidáman elkergetőzöm nap mint nap. aztán ettől meg hirtelenjében kuncoghatnékom lett, ugyebár, mert az előző életemben volt nekem egy kikosarazott tengerbiológusom is ám. még anno, amikor boldogan dohányoztam, és aszittem, hogy ha nem is kukac, de könyvtár körül forog a világ...
asszem azok a legjobb napjaim itt, amikor saját magamat sikerül körberöhögnöm.

bittergrrrrl

bittergirl archívot gyártottam fél délelőtt: 2002-2007. mi mindent meg nem tesz az ember lánya, ha tizenkét ív elől menekül.

frász-klinika

persze. így van ez. a leszbikusok életük legnagyobb, legforróbb, legakármibb szexuális élményét (és hogy milyen jólnevelt vagyok, azannya) nagyanyám jó húsz éve kilencven felett járó szomszédasszonya által csak 'hálóka'-ként emlegetett ruhadarabban ejtik meg. az etnológiai kislexikon szerint ez afféle megmagyarázhatatlan törzsi szokás...

update vagy mifene:
péntekente binárisszerverekenbóklászó vagy freetvdowntböngésző vagy torrentező kedves szörftársak, a hírek szerint csütörtök este az utolsó alkalom pennánk hegyét vizibiliti-ügyben a grace klinikán koptatni. én itten minden eddigi gonosz felszisszenésem ellenére elszomorodtam, és asszem áttérek a weedsre, brooke smith hangját hallani.