hétfő délutáni borítékozás. önéletrajz és heves munkavágyat tanúsító kísérőlevél harmadolva, újra-és-újra, közben jim berenholtz vinnyog egy ezeréves egérrágta kazettáról (jaj, a keeper of the woods, szerintem minden létező volt szobatársamat halálba kergettem vele, és magamat is majdnem, de ez egy más történet), és közben azon a frissen érkezett híren rágom az agyam, hogy immár hivatalos, megjött a papír, megvan az átok fokozat, scl. bah. a fitou gonoszul vigyorog a polcon, de ez valahogy nem az a hétfő, amikor ilyen jó borral iszom szét magam, rosszabb meg nincs a háznál. eh. meg amúgy se tenném, gesztusnak túl patetikus... az elmúlt másfél hét visszatérő mantrája, hogy mi a batár francnak szoktam le. vagy ha már leszoktam, miért nem tartok néhány szálat dugiban, a nehéz napokra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése