street walk

álmomban pesten jártam - ettől ma itt is céltalan bóklászás lett a dologból, leginkább a lakásban, mert a tenger felhős acélkékje ma valahogy nem volt ínyemre. erről jutott eszembe (fura csavar, de van benne rendszer), hogy megnéztük az új jodie foster - aki legtöbbször franciául álmodik, beza - filmet (a vif - the brave one). mittomén. már a bronsonos változattól is idegenkedtem anno, nem mintha széplélek lennék, nade, aztán itt volt még eastwood, scorsese, lerágott csont,vagy mi, gondoltam. az áldozat-szerepek viszont szerencsét hoznak neki, 88-ban még oscart is, meg különben is, a francia változatoknál ő szinkronizál, és az nagyon üt, amikor a leghalványabb akcentus nélkül megszólal, én legalábbis illenkor meg vagyok véve. szal némi hümmögős bizonytalanságot leszámítva még kedvem is volt moziba menni. hát.
ha már nőkép, akkor oké. sőt, nagyon is, fene az ízlésembe. a többi szöszölős okoskodást most nagylelkűen elhallgattattam.
bonus